„Mindig a költőnek sikerül”

Cikkünkhöz képgaléria kapcsolódik, amely ITT érhető el!

Hagyományosan Szabadkán, a Jadran színpadon tartották meg a Vajdasági Magyar Szövetség március 15-i, központi ünnepségét, amelynek keretében bemutatták Mészáros Gábor rendezésében a Hazádnak, rendületlenül című alkalmi műsort. Köszöntő-, illetve ünnepi beszédet Nagy János, a Miniszterelnöki Irodát vezető államtitkár és Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke mondott.

A múlt felelevenítésével kezdte alkalmi beszédét Pásztor István, Petőfi Sándort idézve – Rajta, magyar, hí a haza! –, majd emlékeztetett: „Szikra Ferenc komáromi születésű uradalmi számvevő állítólag azt mondta neki, hogy »előbb talpra kell állítani a magyart, barátom!«Legnagyobb költőnk egyetérthetett ezzel, hiszen a Pilvaxban már úgy szavalta, ahogyan azóta is minden magyar gyermek, akinek megtanították: Talpra, magyar, hí a haza!”

Pásztor István rámutatott: az 1848–49-es forradalom és szabadságharc kitörésének 175., illetve Petőfi Sándor születésének 200. évfordulóján is aktuális az, amire az uradalmi számvevő, a történelem jelentéktelen alakja felhívta a szabadságharc hősének figyelmét: az embernek ahhoz, hogy elinduljon, előbb talpra kell állnia.

– Mindig a költőnek sikerül. Mindig Petőfi Sándor az, akinek újra és újra sikerül talpra állítani a nemzetet. Némi túlzással azt is állíthatjuk, hogy március idusának érzése belőle táplálkozik. Az ő szavaihoz csatlakoznak Jókai Mór és a többi forradalmár-művész szavai. Ha ezt szem elől tévesztjük, akkor a közös magyar történelmi tapasztalat habarcsa által épült és a lelkünket felvértező erőt, a magyar kultúrát vonjuk ki a nemzet életéből – fogalmazott Pásztor István.

Ha a magyar kultúrát kivonják a nemzet életéből, akkor darabjaira hullik szét mindaz, amiért a márciusi ifjak harcba szálltak a toll és a szurony erejével, az ész és a lélek erejével – osztotta meg gondolatait az egybegyűltekkel Pásztor István, a folytatásban pedig kiemelte: „A magyar nemzetet a kultúrája tartja meg, erejét a költő adja, a forradalom költője, akinek tehetsége európai rangú, elszántsága világot rengető volt.”

AZ ÖRÖK IRÁNYTŰ

Pásztor István szavai szerint folyamatosan emlékeztetni kell a március 15-ével kapcsolatos tényekre, illetve a 175 évvel ezelőtti folyamatok menetére, hiszen ez segít abban, hogy ne vesszen, illetve halványuljon el a lényeg. „Pláne, hogy ma már nem kell nyomda, amit a nép nevében érdemes volna lefoglalni, ugyanakkor mindenki lehet költő és szabadságharcos, elszántságának mértékét a lájkok számában mérik. Aki több lájkot tud vásárolni, arról el lehet hitetni, hogy kifejezi a népakaratot. Vagy fordítva: egyenesen a népakarat termeli ki magából azt, akinek megvásárolják a lájkokat” – fogalmazott a VMSZ elnöke.

– Számunkra azonban március 15-e örök iránytű. Ma is segít eligazodni, amikor a fogalmak tartalma és értelme önkényesen megváltoztatható. A közteherviselés, a politikai jogegyenlőség, a népképviselet és a független kormány szavak tartalma és jelentése az 1848-as magyar forradalom és szabadságharc vérrel öntözött földjéből nőtt ki. Tisztában vagyunk a szavak és fogalmak jelentésével, tartalmával. Ahogyan Kossuthék sem kértek hozzá birodalmi szótárt, úgy nekünk, az akkori határőrvidéken élőknek, a kései utódoknak sincsen ilyesmire szükségünk. Nem árt emlékeztetni magunkat és a világot, hogy 175 évvel ezelőtt a magyar forradalom nem úgy kezdődött, hogy visszalőttünk, hanem úgy, hogy Pozsonyban az országgyűlés alsótáblája határozatban kijelentette, hogy Kossuth Lajos március 3-i felirati javaslatába beleérti az állami kárpótlás melletti jobbágyfelszabadítás és a teljes közadózás megvalósítását, majd az országgyűlési küldöttség, anélkül, hogy tudott volna a pesti utcákon zajló eseményekről, a főrendek által is elfogadott felirattal Bécsbe utazott a királyhoz, aki könnyedén bólintott, hiszen a bécsieknek is ígért. Ígérni nem nagy kunszt. A magyarok követelése szerint csak az uralkodó személye kötötte össze a két országot. Az erre történt könnyed uralkodói bólintásból két nappal később erős főfájás lett, hiszen addigra kiderült, hogy a magyar nép talpra állt – hangsúlyozta Pásztor István.

Alkalmi beszédének folytatásában a VMSZ elnöke Kossuth Lajos 1848. március 3-án Pozsonyban, az utolsó rendi országgyűlésen elhangzott beszédéből idézett: „Históriánkra visszatekintve, előttünk áll annak emlékezete, hogy három század óta nem csak alkotmányos életünket ki nem fejthettük, de sőt leginkább csak fenntartásáról kellett gondoskodnunk. Ennek oka, hogy felséged birodalmi kormánya nem lévén alkotmányos irányú, úgy kormányunk önállását, mint alkotmányos életünket paralizálta.”

– Egyszerre ijesztő és felemelő, ha egy ünnepi beszédben megfogalmazott üzenethez nem kell mást tenni, mint nagyjainkat idézni. Kossuth Lajos március 3-i beszéde ma is érvényes, igazsága találkozik a jelen valóságával. A magyar nemzet ereje kultúrájának nagyságában rejlik. Ha arról lemondunk, darabokra hullunk. Politizálásunk alapja nem lehet egyéb, mint a kultúránk, amiben a fogalmak értelmezése nem önkényes, az embereknek van méltósága és becsülete, a nemzeteknek önállósága, a gyalázatos cselekedetek pedig következményekkel járnak. Kossuth, Petőfi és a többi ’48-as szellemiségéhez kell felkapaszkodnunk, nem pedig őket magunkhoz rántanunk, iszapbirkózáshoz invitálnunk. Vannak fogalmak, amelyek kiüresítéséhez sem európaiként, sem magyarként, sem az Európai Unión kívül létező polgárként nem asszisztálhatunk. Március idusa arra emlékeztet, hogy sohasem lehetünk egyedül, mert van kikhez igazodnunk – fogalmazott Pásztor István.

A SZABAD EGYÉNEK ALKOTHATNAK SZABAD KÖZÖSSÉGET

Szabadka, nekünk magyaroknak, Kosztolányi Dezső városa – emelte ki köszöntőjében Nagy János. Mint hozzátette, „nemcsak Kosztolányi Dezsőé, hanem csantavéri születésű, daliás nagyapjáé is, a 27. honvédzászlóalj századosáé, aki Bem apó seregében együtt szolgált egy Petőfi Sándor nevű fiatal honvéd őrnaggyal”.

– Nagy dolog az, hogy magyarok vagyunk és benne élünk a magyar kultúrában, ami egyszerre lételemünk és szenvedélyünk. Magyarul beszélünk, magyarul gondolkodunk, és van egy saját naptárunk, mely szerint számunkra a tavasz március 15-én kezdődik. A mi magyarságunkból az következik, hogy újra és újra sorompóba lépjünk, kiálljunk különleges nyelvünk, nemzeti szimbólumaink és magyar kultúránk védelmében, hogy beteljesítsük nemzetőri feladatainkat. A mai nap nemcsak az emlékezés miatt jelentős számunkra, hanem azért is, mert idén ünnepeljük Petőfi Sándor születésének 200. évfordulóját. Petőfi életútja tökéletes példa arra, hogy magyarnak lenni nem vér és nem származás, hanem sokkal inkább elhatározás kérdése, döntés, ami egész embert kíván – hangsúlyozta Nagy János.

A vajdasági magyarságban van kitartás, büszkeség és összefogás – emelte ki a Miniszterelnöki Programirodát vezető államtitkár. Mint hozzátette, Magyarország nemzeti kormánya és a Vajdasági Magyar Szövetség vezetői azon dolgoznak, hogy magyarnak lenni ne csak felemelő, hanem kifizetődő dolog is legyen. „Ha összekapaszkodunk és egymást segítjük, akkor a magyarságot a pokol kapui sem fogják megdönteni.”

– Bárhogy csűrjék-csavarják a szabadság fogalmát nyugaton, és bármekkora nyomást is helyezzenek ránk, a magyar szabadság akkor is azt fogja számunkra jelenteni, hogy megvédjük a zsidó-keresztény értékeinket és a magyar családokat. Mi, magyarok még mindig úgy gondoljuk, hogy csak a szabad egyénekből lehet szabad közösség, csak a szabad ország lehet magabíró, és védheti meg népét. Csak a szabad és független ország tud más országokkal önszántából, illetve önérdekéből együttműködésre és szövetségre lépni. Ne engedjünk a ’48-ból, legyen béke, szabadság és egyetértés! Legyen Európában béke, magyar és magyar, valamint magyar és szerb között, és legyen mihamarabb tűzszünet! Nem eltévesztve a súlypontokat, de törekedjünk a szabadság minden fokára. Miképpen azt a Vajdasági Magyar Szövetség megmutatta nekünk itt, Szerbiában. Adjuk meg a tiszteletet partnereinknek, és akkor mi is megkapjuk azt. Köszönjük a VMSZ-nek és Pásztor Istvánnak, hogy megmutatta, nem elérhetetlen vágyálom a szerbek és a magyarok közötti együttműködés – fejtette ki Nagy János.

Az alkalmi rendezvény kiemelt vendégei között köszöntötték Magyar Józsefet, Magyarország belgrádi nagykövetét, Csallóközi Eszter szabadkai főkonzult, Fremond Árpádot, a Magyar Nemzeti Tanács elnökét, továbbá a VMSZ köztársasági, tartományi és helyi önkormányzati tisztségviselőit, valamint a Magyar Nemzeti Tanács képviselőit és a vajdasági magyarság intézményvezetőit.