2024. április 24., szerda

A széf

Elképesztően szeret utazni, ám minden bizonnyal még inkább szeretne, ha eltekinthetne az azt megelőző idegőrlő előkészületektől, és csak úgy pikkpakk ott teremhetne a kiszemelt helyszínen, anélkül hogy napokon át kellene pakolásznia meg idegeskednie, nehogy valami otthon maradjon, mondja az egyik kedves kolléganőm, akivel vélhetően igen sokan együttéreznek, köztük jómagam is, aki egyébként sem vagyok az a nagy készülődő, sokkal jellemzőbb rám az, hogy az indulás előtti utolsó órákban kezdek el összevissza kapkodni, aminek általában meg is van az eredménye, ugyanis időnként bizony elő-előfordul velem, hogy valamit otthon felejtek, amivel bizonyára szintén nem vagyok egyedül, csak hát ilyesmivel, ugye, nem nagyon dicsekszik az ember. A közösségi oldalára meg főleg nem írja ki.

Kétségtelen azonban, hogy mielőtt útra kelnénk, óhatatlanul is elkezdünk aggódni amiatt, vajon mindent bepakoltunk-e, amire az utunk során szükségünk lehet. Érvényes ez akkor is, ha csupán néhány napra utazunk el, és akkor is, ha esetleg hetekig vagy hónapokig távol leszünk, legfeljebb az utóbbi esetben nagyobb a tétje annak, ha valamit otthon hagyunk. Sokszor előfordul, hogy azzal a kissé elkoptatott frázissal próbáljuk megnyugtatni magunkat, miszerint ha az útlevelünk meg a pénzünk nálunk van, akkor mindenünk megvan, nagy baj nem érhet bennünket, ami bizonyos szempontból igaz is, csak hát az ember általában nem akkor veszi észre, hogy valamije hiányzik, amikor van két-három szabad órája, hogy elmenjen bevásárolni, hanem akkor, amikor éppen használni szeretné. Olyankor meg már általában késő, más megoldás után kell néznie.

Mindez persze fordítva is igaz. Mielőtt hazaindulnánk, óhatatlanul is elkezdünk aggódni amiatt, vajon mindent bepakoltunk-e, amink volt, nem hagyunk-e valamit a szállodánkban vagy a szálláshelyünkön. Különösen érvényes ez a széfekre, ahol talán a leggyakrabban maradnak ott a dolgaink, amelyek ráadásul az esetek többségében igen értékesek is, hiszen ha nem lennének azok, akkor aligha éreznénk szükségét annak, hogy a lehető legbiztonságosabb helyre tegyük. Úgy tűnik azonban, már erre is van megoldás. Legalábbis az egyik népszerű vlogger szerint, aki a minap éppen azt tanácsolta követőinek, hogy ha szállodába mennek, akkor mindig tegyék a cipőjüket a széfbe, anélkül ugyanis aligha fognak útnak indulni, és így elkerülik annak a lehetőségét, hogy bármit is ott felejtsenek. A furcsa praktika sokféle kérdést felvet az egyszerű földi halandóban, így értelemszerűen bennem is, ám egy pillanatra megpróbálom elhessegetni a szkepticizmusomat: Legyünk pozitívak, fogadjuk el, amit mond!

A fiatal hölgy azonban, ahogyan az várható is volt, továbbment, azok számára is kínált megoldást, akik esetleg a higiéniai feltételek miatt aggódtak volna, ugyanis szerinte a szállodákban található eldobható zuhanysapkák kiváló csomagolóeszközként szolgálhatnak a széfekbe kerülő cipők számára. Feltéve, ha nem egy méretesebb bakancsról van szó, tehetnénk hozzá némi élcelődéssel a hangunkban, felismerve, hogy ha ezt az egész történetet tovább szeretnénk görgetni, akkor joggal merülhetne fel bennünk a kérdés, vajon egy méretesebb bakancs elférne-e egyáltalán egy klasszikus szállodai miniszéfben, kiváltképp akkor, ha már is elhelyeztünk benne bizonyos dolgokat, márpedig nagy valószínűséggel el kellett helyeznünk, máskülönben aligha kellene attól tartanunk, hogy esetleg ott fogunk felejteni valamit.

Na de ne legyünk ennyire szkeptikusak! Ne törjük le azonnal az önkéntes jótevőnk lelkesedését! Inkább legyünk nyitottak mások meglátásai iránt, hátha igazuk van! Valahogy így próbálom győzködni magam, miközben azon gondolkodom, vajon ha kevésbé lennék elutasító, és jobban odafigyelnék a hasonló kéretlen jó tanácsokra, érkezzenek azok bármilyen forrásból, akkor még mindig büszkén hordhatnám-e azt a fekete pulóveremet, amelyet néhány évvel ezelőtt nagy eséllyel éppen valamelyik szállodában hagytam el, ám végül arra jutok, vajmi kicsi az esélye annak, hogy éppen a széfben maradt volna, igaz, korántsem annyira azért, mert a cipőm nem került oda, hanem sokkal inkább azért, mert a pulóverem sem.