2024. március 28., csütörtök
LABDARÚGÁS

Siflis Gézától Pataki Georgináig (2.)

Az elmúlt száz év legjobb vajdasági magyar labdarúgói

A 70-es és 80-as évek Jugoszláviájában a legjobb magyar nemzetiségű labdarúgók zöme két patinás vajdasági klubban, az újvidéki Vojvodinában és a szabadkai Spartacusban futballozott. Az 1914-ben alapított székvárosi egyesület 1977-ben érte el legnagyobb nemzetközi sikerét, a piros-fehérek ugyanis abban az évben megnyerték a Közép-európai Kupát, a kupagyőztes csapatban pedig ott volt a topolyai születésű Lőrinc László és a tősgyökeres újvidékinek számító Mókus Sándor is. A rendkívül gyors játékosnak számító Lőrinc 1969 és 1979 között viselte a Voša mezét, a védelemben szereplő Mókus pedig, aki többször is viselte a csapatkapitányi karszalagot, gyakorlatilag az egész pályafutását Újvidéken töltötte.

A temerini származású Nagy Sándor 1974-ben mutatkozott be a Spartacus felnőttcsapatában, majd 1978 és 1981 között ő is a Vojvodina labdarúgója volt. A védelemben és a csatársorban is egyaránt használható focista egy bitolai kitérő után a 80-as évek közepén a Diósgyőr csapatában fejezte be pályafutását.

A Nagykikindán született Mészáros András a 70-es évek végén szülővárosában kezdett el focizni, az 1981 és 1985 közötti időszakot már ő is a Vojvodinánál töltötte, ahol 77 első ligás bajnokin szerepelt.

A topolyai Lőrinc László szép sikereket ért el a Vojvodina tagjaként

A topolyai Lőrinc László szép sikereket ért el a Vojvodina tagjaként

A szabadkai Spartacus az 1980-as évek közepéig a jugoszláv másodosztály nyugati csoportjában szerepelt, majd a Kék Galamboknak 1986-ban és 1988-ban is sikerült kivívniuk a feljutást az élvonalba. Abban az időszakban több magyar is oszlopos tagja volt a kék-fehérek keretének: a bajmoki Szabó György 36 I. ligás mérkőzésen keserítette az ellenfelek csatárainak életét, az oromi felmenőkkel rendelkező, szintén védő Raffai Rudolf pedig 67 élvonalbeli bajnokin ölthette magára a Spartacus mezét. Raffai egyébként 1977 és 1991 között volt a szabadkaiak játékosa, és az I. ligában többször is csapatkapitánya volt a csapatnak. A padéi Nyári József a csókai Proletertől került át Szabadkára, ahol 1981 és 1987 között 13 élvonalbeli bajnokin egy gólt szerzett. A Spartacus 1988-as feljutásából oroszlánrészt vállaló Puhalák Antal 1985-ben érkezett a Kék Galambokhoz, és rövid időn belül a csapat meghatározó játékosa lett. A gyors szélső pályafutása során 102 jugoszláv első ligás bajnokin játszott, melyeken 16 gólt ért el. Puhalák egy rövid ideig szerepelt a Sarajevo és a Vojvodina együttesében, majd légióskodott Spanyolországban és Magyarországon is, karrierjét pedig a kúlai Hajdukban fejezte be.

A kishegyesi Ország Miklós a helyi Egységben kezdett el focizni, majd pályafutása legjobb éveit a 80-as évek első felében a II. ligás topolyai AIK-ban töltötte. A kiváló középpályás egy rövid ideig tagja volt a Crvena zvezdának is, pályafutása második felében pedig Ausztráliában légióskodott, a magyar kivándorlók által alapított St. George Budapest csapatában.

A zentai Özvegy József a 70-es évek elején a helyi cukorgyár csapatában kezdett el védeni, az évtized végére pedig már a II. ligás nagybecskereki Proleter kapuját őrizte. Özvegy egy évtizeden át volt a közép-bánáti klub játékosa, és ez idő alatt szerepelhetett a jugoszláv amatőr és olimpiai válogatottban is.

Mókus Sándor góllal járult hozzá a Vojvodina KK-győzelméhez

Mókus Sándor góllal járult hozzá a Vojvodina KK-győzelméhez

Az 1973-ban született Szabados Attila a Spartacusban kezdte el profi karrierjét, a robusztus támadó 1989 és 1993 között 37 élvonalbeli összecsapáson lépett pályára a kék-fehérek színeiben, majd az anyaországban folytatta, ahol játszott a Békéscsaba, a Vasas, az MTK és a Diósgyőr gárdájában is.

A nemesmiliticsi Szabó testvérek közül Zoltán futott be nagyobb karriert, a hórihorgas védő ugyanis két bajnoki címet és egy kupát is nyert a Partizan tagjaként a 90-es évek elején, előtte pedig több mint száz mérkőzésen szerepelt a Vojvodina csapatában. A topolyai TSC néhai edzője játékos-pályafutása második felében Dél-Koreában, Cipruson és Magyarországon is légióskodott. Öccse, Tibor Magyarországon futott be komolyabb karriert, az apró termetű középpályás szerepelt a Debrecen, a Diósgyőr, a Honvéd, a Videoton, a Ferencváros és a Pápa együttesében, majd kipróbálta magát Oroszországban és Lengyelországban is.

Az óbecsei Kaszás Attila a Vojvodinában lett ismert játékos, majd tagja volt a Becse aranygenerációjának, amely a 90-es évek elején kiharcolta a feljutást a legfelsőbb osztályba. Kaszás a Tisza-parti klubbal kiléphetett a nemzetközi porondra, és egy rövid kitérő erejéig kipróbálhatta magát Spanyolországban is, ahol egy szezonon át az akkoriban első osztályú Logrones gárdáját erősítette.

A horgosi Radics Zsolt és az oromi Hangya Csaba a 90-es évek végén, a 2000-es évek elején egy ideig csapattársak voltak a Spartacusban, a védelemben szereplő Radics később játszott Eszéken, a Partizan által kiszemelt Hangyának viszont sajnálatos módon korán fel kellett hagynia az élsporttal, a jugoszláv U19-es válogatott olaszországi edzőtáborában ugyanis olyan súlyosan megsérült, hogy azt követően már nem focizhatott tovább.

Raffai Rudolf (jobbról) Davor Šuker társaságában egy Spartacus–Osijek bajnoki előtt

Raffai Rudolf (jobbról) Davor Šuker társaságában egy Spartacus–Osijek bajnoki előtt

A Zomborban született Visinka Ede 1991 és 1993 között a nagybecskereki Proleter tagja volt, majd az 1996/1997-es idényben a Crvena zvezdában játszott, ahol kupagyőztes lett, a piros-fehérek színeiben pedig 12 mérkőzésen egy gólt jegyzett. Visinka később szerepelt a kruševaci Napredakban, illetve a belgrádi Radban és Obilićban, és egy ideig profiskodott Izlandon is.

Az udvarnoki Szalma Gáspár aktív részese lehetett a helyi labdarúgóklub, a ma már nem működő Budućnost felemelkedésének és bukásának. A gyors lábú szélső ugyanis szülőfaluja klubjával 2003-ban feljutott a szerb/montenegrói első osztályba, egy évvel később pedig Szalma a bánáti klub tagjaként kupadöntőt játszhatott a Crvena zvezda ellen. Az udvarnoki labdarúgó hét éven át volt csapatkapitánya a Budućnost gárdájának, négyszer pedig házi gólkirály volt.

A Topolyán született Dudás István a kishegyesi Egységben kezdett el védeni, majd a topolyai klub érintésével a Vojvodinához került, ahol az 1991 és 1993 közötti időszakot töltötte. A kitűnő kapus a 90-es évek végén az akkor fénykorát élő kúlai Hajdukban védett, majd Belgiumba szerződött, ahol a Charleroi csapatában 74 első osztályú mérkőzésen szerepelhetett. Játékos-pályafutása befejezése után Dudás kapusedzőként kezdett el dolgozni Belgiumban.

Nyitókép: Raffai Rudolf (jobbról) Davor Šuker társaságában egy Spartacus–Osijek bajnoki előtt