2022. november 29., kedd

Luk

Még általános iskolában magyarórán az egyik ellenőrzőnek a feladata volt, hogy minősítsük a lyuk és a luk szóalakokat, a válaszom pedig úgy szólt, hogy a lyuk a helyes, a luk pedig kissé népies jellegű. A tanár útmutatása nyomán megjegyeztem, hogy mindkét változat köznyelvi, és bátran használható. Nyilván nem véletlenül szerepelt a felmérőben ilyen becsapós feladat, olyan kérdésről van ugyanis szó, amely meglepően sokat foglalkoztatja a nyelvhasználókat, és a szakirodalom sem nyújt egyértelmű eligazítást abban, hogy lyuk és luk egyenértékűnek számítanak-e a köznyelvben. A témát A luktól a töpörtyűig címmel már érintettük rovatunkban azon „kétes” szavak kapcsán, amelyek köznyelvivé váltak, vagy éppen még nyelvjárásinak tekintjük őket, de nagy területen használatosak a beszédben. Ez alkalommal kifejezetten a lukra, avagy a lyukra koncentrálunk.

Kiindulásként használhatjuk az e-nyelv tanácsadó honlap egyik kérdését, amely egész egyszerűen így szól: „Lyuk, jukas vagy lukas?” A válasz ugyancsak rövid: „A helyes (köznyelvi) alakok: lyuk, luk – lyukas, lukas. Ezek tájnyelvi változata a lik, valamint a likas.” Bizonyára sokak életét keserítette meg tanulmányaik során, hogy más támpont híján egyszerűen be kellett magolni, hol szerepel a szavakban j, és hol ly, és talán azt kívánták, bárcsak megszűnne az ly betű. Mégis rendkívül furcsán fest a kérdésben a j-vel írt szóalak (jukas). Mint tudjuk, a j hangot több szóban hagyományosan ly-nal írjuk. Az ly egykor a jésített l hangot jelölte. Ez a hang a mai nyelvben – a palóc nyelvjárást nem számítva – nem használatos, így az ly-nak nincs igazi funkciója, csak a hagyomány tartja fenn. Ennek nyomán több alkalommal is felvetődött már az ly betűnek az írásrendszerünkből való kiiktatása, tanulmányok születtek a témában, amelyek jórészt arra jutottak, hogy az ly betűnek írásrendszerünkben több évszázados hagyománya van, és mivel a megszokás jelentős megtartó erő, nem indokolt a megszüntetése.

Írásunk témája azonban ezúttal nem az, hogy megszűnik-e valaha az ly, hanem az, hogy a lyuk és a luk, valamint származékaik egyaránt köznyelvinek számítanak-e, azaz bátran használhatók-e bármilyen szövegkörnyezetben. Hogy valóban foglalkoztatja a nyelvhasználókat, az abból is látszik, hogy nemegyszer szerepel ez kérdésként a Magyar Nyelvi Szolgáltató Iroda tanácsadó honlapján – még több évtizede gyakorló pedagógustól is –, valamint más fórumokon, ahol a laikusok általában úgy vélekednek, hogy a lyuk és származékai köznyelviek, míg a luk – általános iskolai válaszommal egybecsengően – népies jellegű, és választékos szövegkörnyezetben inkább kerülendő. Ezt az álláspontot azonban nem erősítik meg a helyesírási szótárak, amelyek ugyan nem adnak magyarázattal ellátott nyelvhelyességi útmutatót, ám az a tény, hogy mindkét változatot közlik, arra enged következtetni, hogy nem tesznek különbséget közöttük. A magyar helyesírás szabályainak érvényes, 12. kiadásában (2015), valamint a hozzá kapcsolódó Magyar helyesírási szótárban (2017) így szerepel: luk vagy lyuk, illetve ha az ly-nál keressük: lyuk vagy luk; felsorolva a származékokat is: lukas vagy lyukas, lukaszt vagy lyukaszt, lukacsos vagy lyukacsos, lukfúrás vagy lyukfúrás stb. Érdekességként hozzátesszük, hogy már az előző, 1984-es 11. kiadás is egyenrangúnak tekinti a két szóalakot, ám az azt megelőző, 10. kiadás, amely 1954-ben jelent meg, csak a lyuk szóalakot és annak változatait ismeri el. Az Osiris szótárában (2005) a lyuk és a luk egyaránt megtalálható. A Nyelvművelő kéziszótárban (2005) a lyuk – luk címszó mellett igen tömören ez áll: „Mindkét változat köznyelvi, így írásmódjuk is vagylagos. A lik viszont csak a tájnyelvben fordul elő.” Ha fellapozzuk a Magyar értelmező kéziszótárt (2003) vagy a többkötetes A magyar nyelv értelmező szótárát (1959–1962), abban már találunk minősítést a szóalakok mellett, amely kissé eltér a nyelvművelő szótár közlésétől, valamint attól, amire a helyesírási szótárak (1984 óta) következtetni engednek: a lyuk címszó mellett szereplő luk változatot népiesnek, népnyelvinek, míg a lik szóalakot tájnyelvinek minősíti. A rovatunkban nemrég ismertetett Melyiket válasszam? című kiadvány leírása már egyértelműen különbséget tesz a lyuk – luk, lik között:

„E három változat közül a lyuk az irodalmi nyelvnek és a választékos stílusnak a szava, a luk alak a bizalmas nyelvhasználatban és a népnyelvben él, a lik pedig jobbára csak a nyelvjárásokban használatos. Hasonló stilisztikai értékűek a szó származékai is. Választékosak a lyukas, lyukas, lyukacsos stb., népiesek és bizalmas stílusúak a lukad, lukas, lukacsos stb., nyelvjárásiak a likad, likas, likacsos stb.”

A szótárakat áttekintve leszögezhetjük, hogy teljesen érthető a mai nyelvhasználók bizonytalansága a lyuk és a luk szóalakot illetően, e kiadványokban ugyanis ugyanez a bizonytalanság tükröződik – több évtizedre visszamenően –, amit úgy is értelmezhetünk, hogy a nyelvjárásinak tekintett luk szó idővel köznyelvivé vált: a korábbi helyesírási szótárban nem is szerepelt, majd a továbbiak (beleértve az érvényben levő szabályzatot is) már egyenrangúnak tekintik a lyuk alakváltozattal. Zavarba ejtő viszont, hogy éppen a legfrissebb forrásban (amely szintén hitelesnek tekinthető) ismét feltűnik a szóalakok stilisztikai elkülönítése, ami talán azt jelenti, hogy a luk szó még mindig a népnyelvi/bizalmas és a köznyelvi jelleg határán mozog. Választékos/irodalmi szöveg fogalmazásakor ez mindenképpen megfontolandó, egyébiránt nem feledve az érvényes helyesírási szabályzat iránymutatását, miszerint lyuk és luk egyenrangú.