2022. augusztus 10., szerda

Növekvőben a viselkedészavaros esetek

A Zentán a Népkertben történt támadás kapcsán kérdeztük a Zentai Szociális Védelmi Központ igazgatóját és egy egészségpszichológust

Ahogyan már beszámoltunk róla, április végén kiskorúak támadtak rá a zentai Népkertben egy anyukára és kisgyermekére, akik a játszótér és a medence közötti járdán sétáltak. Ugyanazon a napon kicsivel ez előtt az eset előtt ugyanezen személyek a népkerti kanálisnál egy gyermekeivel horgászó apukára is rátámadtak. Az eset alaposan felborzolta a kedélyeket, különösen azért, mert nem hivatalos információk szerint a támadók azok a Csordás gyerekek voltak, akik már korábban is követtek el különféle rendbontásokat. Az ügyben érkezett rendőrségi közlemény szerint a belügyi szervek a legidősebb fiú ellen a közrendről szóló törvény értelmében erőszakos cselekmény elkövetésének vádjával szabálysértési eljárást indítottak, míg a fiúk édesanyja ellen úgyszintén szabálysértési eljárást indítottak a gyermekek felügyeletének elhanyagolása vádjával. Az esetről a Szabadkai Felső Ügyészséget is értesítették, amely jelentést kért a történtekről. A Zentai Szociális Védelmi Központ úgyszintén jelentést kért a belügyi szervektől.

Az ügy kapcsán felkerestük a Zentai Szociális Védelmi Központ ügyvezető igazgatóját, Vladimir Čurčićot, aki napilapunknak nyilatkozva elmondta, hogy a zentai rendőrállomás dolgozói aznap a szociális központ ügyeletes dolgozóját értesítették a támadásról, miután a szociális védelmi központ a kiskorúak bűnözéséről és büntetőjog-védelméről szóló törvényben foglaltakkal összhangban járt el. Arra nem kaptunk választ, hogy ez konkrétan mit is jelent, hogyan jártak el, és hogy felelősségre vonták-e a támadókat.

Azon kérdésünkre, hogy az intézményük mit tehet ilyen jellegű ügyekben, Čurčić elmondta, hogy a bűncselekményeket elkövető kiskorúakkal való foglalkozások során mindazokból a tényezőkből indulnak ki, amelyek meghatározzák az adott kiskorúak mindennapi életét, az iskolában, a munkahelyen, az otthonukban, illetve ezeken kívül. Vagyis abból indulnak ki, hogy mi várható el a fiatalkorútól az életkora (ennek alapján büntethető-e az illető, vagy pedig az érte felelős gyám), a viselkedése, a környezete, valamint a fejlődése feltételeinek a függvényében. Ugyanakkor a bűncselekmény szankcionálása a bíróság, az ügyészség, a védőügyvéd, a szociális védelmi központ és a rendőrség képviselőjének a feladata. Hozzátette, hogy a nevelési intézkedések formája és kiválasztása kapcsán is a bíróság dönt, amely ilyen esetekben figyelembe veszi a kiskorú bűnöző életkorát, érettségét és egyéb személyiségjegyeit, valamint a szociális magatartászavarának a mértékét, súlyosságát, indítékait, illetve azt a környezetet és körülményt, amelyben él – magyarázta Čurčić, majd így folytatta:

– A kiskorúnak a bűncselekmény utáni magatartására is komoly hangsúlyt fektetnek. Különösen arra figyelnek, hogy az elkövető megkísérelte-e megtéríteni az általa okozott kárt. Ugyanakkor sokat nyom a latban az is, hogy az elkövetőt valaha megbüntették-e valamilyen bűncselekmény vagy szabálysértés elkövetéséért, ahogyan minden egyéb körülmény sokat számít, és mind befolyásolhatja az adott intézkedés kiszabását. A kiskorúakkal szembeni nevelési intézkedéseket pedig akkor hajtják végre, amikor az azokat meghozó határozatok alapján végrehajthatóvá válnak. Ezeknek az intézkedéseknek a megvalósításáért a gyámhatóság felelős, a végrehajtás felügyeletét pedig az a bíró látja el, aki a kiskorúak bíróságán elsőfokú ítéletet hozott az adott kiskorú személlyel szemben – mondta Vladimir Čurčić

A téma kapcsán felkerestük Vijatov Hagymás Júlia zentai egészségpszichológust, aki úgy fogalmazott, hogy pszichológiai értelemben a kiskorú támadók esetében viselkedészavarról beszélhetünk, melynek jellegzetes megjelenési formája mások jogainak durva megsértése, agresszív viselkedés, romboló megnyilvánulások, morális kisiklások, mint pl. a hazudozás, a lopás, az iskolakerülés, a szökések. Ezek nem egyszeri, hanem tartós, rendszeresen visszatérő viselkedésmódok, és már kora gyermekkorban megmutatkoznak a jelei.

– A viselkedési zavarok eredete a bio-pszicho-szociokulturális modellben értelmezhető a leginkább, így kialakulásukhoz hozzájárul a biológiai-genetikai sérülékenység, a nem megfelelő családi szocializáció, a nevelés, az érzelmi, edukatív, fizikai elhanyagolás, esetleg szexuális bántalmazás. A szóban forgó gyerekek esetében a fenti okok többsége jelen van. A viselkedészavar érzelmi problémákkal is szövődhet, melyek megjelenhetnek mint szorongás, hangulatzavar vagy fóbia, kényszer – magyarázta az egészségpszichológus, majd megjegyezte, hogy az állapot súlyossága és a problémák a felnőttkorra is átnyúlnak, többnyire antiszociális személyiségzavar formájában bontakoznak ki, és valamilyen szenvedélybetegség is társul hozzá.

– A viselkedészavaros gyermekek és szüleik általában nagy fokú dühöt, haragot és szorongást váltanak ki a környezetükből. Emiatt ezeket a gyerekeket kirekesztik a társaik, ami csak tovább súlyosbítja a problémát. Meglátásom szerint az iskola tehetetlen ezzel szemben, sem a pedagógusok, sem a szülők nem tudják, hogyan kezeljék a helyzetet, vagy kitől kérhetnek segítséget – magyarázta a zentai szakember. Kiemelte, hogy az érintett gyerekek és szüleik is segítségre szorulnak, családterápia vagy egyéni gyermek-pszichoterápia tud hatásos lenni. Súlyosabb esetekben pedig gyógyszeres terápiát kell alkalmazni, illetve a gyermeket ki kell emelni a bántalmazó, elhanyagoló családból.

A szakember szerint a megelőzés lenne a legfontosabb.

– Ezt el tudnám képzelni pl. „szülők iskolája” formában, ahol szakemberek tanítják, hogyan neveljék megfelelően a gyermeket, és hogyan őrizzék meg saját lelki egészségüket is. A mentális egészség megőrzésére irányuló módszereket kora gyerekkortól kellene tanítani az iskola keretein belül. Egyes nyugati országokban ez már bevett gyakorlat. Az ilyen családok jellemzően a társadalom perifériáján élnek, rossz anyagi és szociális körülmények között, alacsony iskolai végzettséggel, és ez komoly és komplex társadalmi probléma – mutatott rá az egészségpszichológus, aki kérdésünkre válaszolva elmondta, hogy nincsenek adatai arról, hogy térségünkben mennyire gyakoriak a hasonló esetek, ugyanakkor általánosan elmondható, hogy az iskolás korosztály 10 százalékánál előfordul súlyos magatartászavar, ez a fiúk körében 4-5 százalékkal gyakrabban fordul elő, illetve meggyőző adatok támasztják alá, hogy a viselkedészavarok száma növekvő tendenciát mutat.