2021. június 20., vasárnap
PIROS CERUZA

Miért nem oltatkozunk?

Nagy vihart kavart – ami azóta sem ült el teljesen – úgy egy évvel ezelőtt a közösségi oldalakon az oltakozik vagy az ugyanarról a tőről fakadó oltakozás szavunk. (Rovatunkban is fölvetődött néhány héttel ezelőtt a téma.) Hevenyészett internetes böngészésem szerint a vitatkozók nagy többsége ellenszenvesnek, csúnyának véli a szót. Olyan megjegyzés is akadt, hogy „én soha ki nem ejteném a számon”. A nyelvészek viszont azt bizonygatják, hogy ha tetszik, ha nem, elterjedőben van, már tömegesen használják, sőt a nyelvi szabályoknak megfelelően jött létre az olt igéből. Tekintettel arra, hogy újabb keletű szóalkotással (neologizmussal) találkozunk, a nyelvészek is még „ízlelgetik”, elemzik, kérdéseket vetnek föl az oltakozással kapcsolatban. Arra a megállapításra, hogy új a szó, részben bizonyítékul szolgál, hogy nem található meg a szótárakban, Balázs Géza nyelvész csak két évvel ezelőtt szótárazta, ami arra utal, hogy nem koronavírus-járvány hozta létre, de a járvány nélkül bizonyára megmaradt volna szűk nyelvészkörökben. Bár azt sem vonhatjuk kétségbe, hogy az orvosi szlengben már létezett, csak mostanában került a köznyelvbe.

Nem nehéz megállapítani, hogy a szó az olt igéből jött létre a -kozik (előhangzós) képzővel. Ludányi Zsófia arról értekezik, hogy hasonlít a visszaható igékhez (törölközik, borotválkozik). „Az ilyen típusú igék ugyanis olyan cselekvést fejeznek ki, amelyeknek alanya és tárgya is maga a cselekvéshordozó. Az oltakozik azonban nem alakítható át oly módon, hogy oltja magát. A cselekvést ugyanis nem ő végzi, hanem valaki más. Így a műveltető igék közé is besorolható. Ezek az igék cselekvést fejeznek ki, de alanyuk nem a cselekvőt tartalmazza, hanem a cselekvést elvégeztető személyt.” Kenesei István így is tesz, vagyis műveltető és visszaható igének tartja az oltakozik szót.

Rákosi György szavaiból – amikor az ige visszaható jellegéről beszél – az derül ki, hogy a jelentése még nem egyértelmű: „Kati és Béla a gimnáziumban oltakoztak nem jelentheti azt sem, hogy ők ketten egymást oltották be. Vagy mégis? Vagy ez a mondat akár azt is jelentheti, hogy ők ketten a diákokat oltották?”

Számomra mégis a leglényegesebb, hogy fölveti a műveltető képző eltűnését, vagyis, hogy az igénk nem oltatkozik alakú. „Ez azért különösen érdekes, hiszen egyébként a jelentését mindenütt úgy adják meg, hogy ’beoltatja magát’” – mondja.

Azok közé tartozom, akik kezdettől fogva ferde szemmel néztek az oltakozik és az oltakozás szavakra. Talán amiatt, mert mi már gyerekkorunkban, ötven-hatvan évvel ezelőtt használtuk ezeknek a műveltető képzővel ellátott változatát, az oltatkozik, oltatkozás alakokat. Mikor lesz az oltatkozás? Csak az elsősök oltatkoznak? Stb. Vagy épp a tanító szólt: Gyerekek, oltatkozás! Akkoriban ugyanis az orvos és a nővér eljött az iskolába, hogy a helyszínen adják be az injekciót azoknak az osztályoknak, amelyek számára éppen időszerű volt valamelyik kötelező oltás fölvétele. Persze azt nem tudom, hogy az orvosi szlengből került-e a diáknyelvbe, emlékezetem szerint a felnőttek is ugyanolyan természetesen használták ezeket a szavakat, mint a gyerekek. Ami azt is jelenti, hogy szűkebb, falusi és falunyi környezetemben bizonyosan éltek ezek a szavak öt-hat évtizede, és itt legfeljebb akkoriban tekinthettük volna őket neologizmusnak, ha szótárazva nem is voltak. Mondhatnám, hogy talán azért nem tetszik az új változat (oltakozik, oltakozás), mert eleve a régóta ismert formák rögződtek bennem, és úgy tűnik, hogy azoknak a hibás változatairól van szó. Ezt viszont cáfolja az interneten kinyilvánított sok nemtetszés. (A szerzők többségének nyilván életkoránál fogva sincs ilyen ismerete, emléke.) Igaz ugyan, hogy akad olyan vitázó, aki határozottan kimondta, hogy egyértelműen az oltatkozik a helyes alak. Gondoljunk például arra, hogy a nyír igéből képzett nyiratkozik szót sem „csonkítjuk meg” a műveltető képzővel (nem „nyirkozik” lesz belőle), tehát ilyen mintára az olt ige esetében sem logikus ezt megtenni.

Ha mégis kizárólag az oltakozik ige kérdésével akarnánk foglalkozni, nem azzal, hogy az említett két változat közül melyik tűnik helyesebbnek, akkor ennek a bogozását természetesen a nyelvészekre bízzuk, nem vonva kétségbe, hogy az is lehet szabályos. Amennyiben viszont nyelvérzékünkre hagyatkozunk, meg a logikusabbnak tűnő képzési módot fogadjuk el, akkor egyértelműen az oltatkozik az elfogadhatóbb. Bár azt nem tudom megállapítani, hogy aki ezt sem hallotta még, annak ugyanolyan „csúnyán” hangzik-e, mint a másik. Ha igen, mindkettő elkerülhető, bármelyik nélkül meglehetünk. Elég gazdag a nyelvünk ahhoz, hogy nélkülük is számos változatban ki tudjuk fejezni az oltatkozáshoz fűződő mondandónkat.

Piros ceruza rovatunkhoz kvíz is kapcsolódik: Melyik a helyes válasz?