2021. január 22., péntek

Izzott a levegő az együttléttől

A Talentum Tehetséggondozó Művészeti Egyesület felemás érzésekkel búcsúzik a tavalyi évtől, és nagy reményekkel várja az új esztendőt

A járványügyi helyzetre vonatkozó szabályok ebben az évben a néptánccsoportok működését is jócskán befolyásolták. Képzeljük csak el a néptáncolást, az éneklést védőmaszkban! A távolságtartás pont az ellentéte annak, amiről a néptánc, a táncház szól. Brezovszki Tamarával, a szabadkai Talentum Tehetséggondozó Művészeti Egyesület elnökével arról beszélgettünk, hogyan tekint vissza az elmúlt hónapokra, egyáltalán mit és hogyan sikerült megvalósítani.

Nemrég került sor a szólótáncversenyre. A helyzetre való tekintettel hogyan alakult?

A táncosok beküldték a felvételeket, és ezeket továbbítottuk a zsűrinek. Az élő fellépés varázsa elmaradt, márpedig készültek a táncosok egész Vajdaságból, a mi táncosaink is, és Magyarországról is voltak jelentkezők. A határidőt kitoltuk decemberre, egyébként novemberben szoktuk megtartani ezt a versenyt, de erre most szükség volt. Nehezebb a felkészülés, különösen a szigorúbb korlátozások mellett. Reméljük, hogy hamarosan elmúlik ez a hullám is.

Mennyiben hatnak ki a korlátozások az egyesület munkájára?

– Nagymértékben. Örültünk, hogy szeptemberben elkezdhettük a próbákat, természetesen betartva a szabályokat, de a nagy csoportos találkozásainkat teljesen fel kellett függesztenünk, és egyre világosabbá vált, hogy így nem dolgozhatunk. A gyerekek közben folyamatosan érdeklődnek, várják, hogy mikor lehetünk újból együtt, de most az egészség megőrzése a legfontosabb. Ehhez kell tartanunk magunkat, bármennyire is nehéz. Más esetben karácsony előtt a Magyar karácsony műsorunkra szoktunk készülődni, karácsonyi énekektől és betlehemezéstől hangosak a próbák. Most ez is másképp alakult, de gondoltunk a közönségünkre, és a Pannon RTV segítségével az elmúlt évek karácsonyi műsorait idéztük fel. Megpróbáltuk ebben a helyzetben is megtalálni a jót. Visszanézzük a régebbi műsorokat, a felvételeinket, és nosztalgiázunk. Nagyon jó visszaemlékezni a korábbi rendezvényeinkre. Az első nagy bezártság idején mi is elővettük otthon a saját fényképeinket, felvételeinket.

A rossz időszakok közt néha egy kicsit fellélegezhettünk. Ezt mire használta ki a Talentum?

– Arra, amit a legjobban szeret: a táncolásra. Nagy örömünkre sikerült megtartanunk a gyermek- és ifjúsági néptánctáborunkat. Márciusban abbahagytuk a próbákat. Akkor jött egy nagy űr, és pont a tábor időszakára enyhültek az intézkedések, így június végén, július elején találkozhattunk a horgosi Túrú-tanyán, a jó levegőn, szép időben. Mindenkin meglátszott a személyes találkozás, a közös táncolás és éneklés hiánya. Ez végig érződött. Minden évben nagyon jók a táboraink, a gyerekek mindig nagyon várják, de az idei különleges volt. Szavakkal el nem mondható. Szinte izzott, vibrált a levegő az együttléttől, a barátkozástól, amire egész évben vártunk. Késő estig fönt voltunk, sokat beszélgettünk, próbáltuk bepótolni a lemaradást. Utána pedig megint jöttek a szigorúbb korlátozások, és számos más tábort már nem is lehetett megtartani.

Sok fellépésetek elmaradt a nyár folyamán?

Brezovszki Tamara (Fotó: Baráth Attila)
Brezovszki Tamara (Fotó: Baráth Attila)

– Rengeteg, de ennek is megpróbáljuk nézni a jó oldalát: legalább a koreográfiákat sikerült befejeznünk, még ha ezeket versenyeken nem is mutathattuk be. Több utazást terveztünk, Erdélybe is mentünk volna, de az utazásokat is el kellett halasztani. Bánkódás helyett arra gondolok, hogy mindez csak késik, de nem múlik. Magyarország kormányának köszönhetően, a Csoóri Sándor Alapon keresztül, nagy örömünkre sok szép viseletet sikerült megcsináltatnunk az idén is. Megszakításokkal ugyan, de a műhelymunkáinkat is megtartottuk. A népzenei szakosztályunk is működik, Hardi Klemm Katalin tanárnő vezetésével nagyon jó lánycsoportunk van, jelentkeztek a Szólj, síp, szólj! népzenei vetélkedőre. Székelyföldi megmérettetésen is részt vettek a tagjaink. Azt már a részeredményekből megtudhattuk, hogy az 1–5. osztályosok kategóriájában Brezovszki Anna arany minősítést kapott, ami külön öröm a számunkra. Időközben elindult a citeraoktatás a Talentumban, Kelemen Zsolt tanításával. A Duhaj zenekarnak sokkal kevesebb táncházban kellett muzsikálnia, ehelyett komoly műhelymunkákat tartott. Nagy terveket dédelgetnek. Az idei nyárra vagy őszre önálló egész estés lemezbemutató koncertet terveznek. Most ezen dolgoznak. A Juhász zenekar és a Zagyva Banda tagjaival mélyítik el a tudásukat, Pál István Szalonna pedig a koncert összeállításával foglalkozik. Hiszem azt, hogy minden rosszban van valami jó. Most kifelé nem tudtunk annyit mutatkozni, és nem volt pörgős a 2020-as év, de legalább tarthattunk műhelymunkákat, és gyarapíthattuk az ismereteinket. Amikor lehet, kisebb csoportokban próbáltunk. Reméljük, hogy az új év új lendületet hoz.

Szintén egy viszonylag megfelelő pillanatban, másképp ugyan, de sikerült megtartanotok a Palicsi Magyar Sokadalmat is…

– Néhány halasztás után októberben került rá sor, amikor szintén enyhítettek a korlátozásokon. Szükség volt a helyszínváltoztatásra, nem a nyári színpadon, hanem a Vigadó nagyteraszán tartottuk meg. Kisebb és szerényebb rendezvényre sikeredett, nem lehetett nagyon tömeges, de megvolt a jó hangulata. Csoportok nem léptek fel, de a szólótáncosaink megmutatkoztak. Most megvalósíthattuk azt az elképzelésünket, amelyet már évek óta tervezgettünk, de valahogy sose jött össze: szép viseletbemutatót tartottunk, és nagyon szerette a közönség. Ezúttal a viseleteken, a kézművességen volt a hangsúly.

Hogyan tűrik a gyerekek, a fiatalok a néptáncolás hiányát?

– Nehezen, ez a helyzet a gyerekeket is megviseli. Egyesek kicsit elvesztették a motivációt, utána nehezebben lendültek be az újbóli próbákon, de átestek ezen az érdektelenségen. Ezért is igyekszünk megragadni a lehetőséget – mint a táborban is –, amikor együtt lehetünk, mert tudjuk, hogy ez nekik is mennyire hiányzik. A néptánc, a népzene és a népdal szeretete mellett a fiatalok azért is szeretnek a Talentumba járni, mert itt összekötődnek. Azt tapasztaljuk, hogy nagyon jó a hangulat a csoportokon belül. Az idő múlásával Brezovszki Rolanddal, a párommal és művészeti vezető társammal azt vettük észre, hogy már számunkra sem annyira a lépéskigyakorlás fontos, hanem a folyamat, a próbák, az utazások hangulata, az öröm, amikor a táncosaink elérnek valamit. Már nem is annyira a siker motivál bennünket, hanem az együttlétek. Nekünk is hiányzik a nagy közös táncolás.

Otthon hogyan készültetek az ünnepi időszakra?

– A karácsonyt eleve szűk családi körben terveztük megtartani. Gergő fiunk december 24-én született, úgyhogy ilyenkor mi két születésnapot ünneplünk. Gergő Újvidéken kezdte meg a tanulmányait hegedű szakon, azután átiratkozott Szegedre, Balázs pedig Szegeden kezdett el járni ütőhangszerekre. Mindketten szeretik a klasszikus és a népzenét. Anna ötödikes, ők rendesen megindultak a suliba, de a helyzet súlyosbodásával online-ra váltott át az oktatás. Ez nem nagy újdonság, tavaly már volt online oktatás, akkor nagyon szépen és önállóan dolgozott, de most mintha neki is elege lenne. Anna nagyon barátkozós és nagyon aktív – énekel, táncol, csellózik a zeneiskolában –, most pedig úgy látom, hiányzik neki a jövés-menés.