2024. április 24., szerda

MagyarZó Pistike messéi

Amint megkezdődött a ziskola, a zidőjárás is zomorkásra fordult. A héten már a vékony viharkabátot is elő kellett venni a nagyszekrényből. Hol van már a múlt hétvégi kánikula?! Úgy elillant, mint az idei nyár, amelyen igazából semmi érdemleges nem történt azon kívül, hogy a zilletékesek azzal szórakoztatták egymást, vajon milyen szabályok szerint működjön majd elsejétől a suli. Ehelyett, mondjuk, arról is elbeszélgethettek volna, hogy mit kell velünk, nebulókkal, megtaníttatni.

A ziskolában egyébként minden nagyon vicces, hála a kötelező maszkviselésnek. Ödönke már az első napon belefújta a zorrát a maszkjába, és nem volt neki cseremaszkja, zegény tanítónéni csak bozsékolt, a Zacsekpeti meg jó fél méterre kihúzta Ricsike maszkját, majd hirtelen elengedte, jó nagyot csattant a Ricsike arcán!

Én a héten azon is elspekuláltam, hogy mi mindenre használható fel a maszk a suliban, s arra jutottam, hogy nagyon jó lehet puskának: belülről teleírjuk képletekkel, ellenőrző során kicsit elhúzzuk a szánktól, mintha levegőt szívnánk, közben pedig belelesünk a puskába. El is árultam az ötletemet a Zacsekpetinek, aki a fejét vakargatva belegondolt a lehetőségbe.

– De óra alatt nem is kell maszkot viselni! – mondá a Zacsekpeti.

– Na igen! És ha én félek, hogy koronavírust kapok, és fel akarom tenni, akkor majd a tanító néni megtiltja?! – kérdé szerénységem.

– Igaz – bólogata a Zacsekpeti. – No de a védőmaszk parittyának sem utolsó. Beleteszünk egy jókora kavicsot, jól meglóbázzuk, és ahol röpült is!

Kár, hogy a tanítónénink olyan fantáziátlan, és nincsenek kreatív ötletei a maszk felhasználásához a tanításban. Például rajzórán lehetne az a feladat, hogy kiszínezzük a maszkjainkat, virágokat, szívecskéket meg dínókat rajzolunk rájuk, legalább utána nem lenne a sok-sok féltékenykedés. Mert, mondani sem kell, már az első nap jól megnéztük, kinek milyen maszkja van. És a lányok ripsz-ropsz irigyek lettek egymásra, merthogy valakinek barbis vagy anekkes maszkja van, másvalakinek meg csak sima egyszerű, és a simamaszkosok fancy maszkot szeretnének, a fancy maszkosok pedig elcserélnék a fancy maszkjukat egy másik fancy maszkra. Kész őrület! Jól van, a fiúk sem sokkal különbek. Köztük is vannak az egyszerű rongymaszkosok, mint én, meg a jokeresek és a messisek, de ugyan kit érdekel már a vihorászó Joker, pláne a Messi, aki messzire megy, miután a Bayern úgy elklípolta a csapatát, hogy még az unokája előtt is titkolni fogja azt a nézők nélkül lejátszott BL-mérkőzést.

Persze, ezekről a sulis dolgokról semmit nem beszéltem a zősöknek, mert még képesek lennének valami ribilliót csapni, és kinek van ilyesmire szüksége?! Zegény tanítónéninek meg a többi pedagógusnak nélkülük is van éppen elég baja.

A védőmaszk azonban az ő körükben is állandó téma.

– Most, hogy ismét megnyíltak a mozik és a színházak, Tegyula, elmehetnénk megnézni egy jó előadást vagy filmet – javasolá amama –, borzasztóan megnőtt a kultúraéhségem.

– Az nekem is – mondá atata –, de eszem ágában sincs két-három órát egyfolytában maszkban ülni. Különben meg filmet a tévében is nézhetünk.

– Igaz, de előadást nem – rimánkoda az öreglány –, majd kicsit lehúzod a maszkodat, és oldalról szívod a levegőt.

– A színházban?! – hördüle fel a fater. – Szó sem lehet róla! Ezekben a mi színházainkban a nézők egészségének megőrzése érdekében nemcsak koronavírus-járvány idején kellene maszkot hordani, hanem egyébként is, hát azok ott a színpadon folyton csak meztelenkednek meg köpködnek, karnyújtásnyira a nézőktől. Legfeljebb a Gusztávot vagyok hajlandó megnézni, abban legalább a színészeken is maszk van!

– Én meg amondó vagyok, hogy a mögött, hogy immár mindenhol kötelezővé tették a maszk viseletét, a maszkbiznisz áll – ada hangot összeesküvés-elmélet-gyanús véleményének az éppen betoppanó Zacsek.

– Ugyan már, zomzéd – legyinte amama. – Még ha fel is merült volna valakiben ez a szándék, itt aztán nemigen fog meggazdagodni. Gyógyszerész barátnőm meséli, hogy vannak olyan visszatérő vásárlóik, akik ugyanazt az eldobható maszkot használják március óta.

– Az a maszk már legfeljebb a büntetéstől véd – kuncoga az öreg.

– Elegendő büntetés a viselése – jegyzé meg a Zacsek.

– A barátnőm mondja, hogy olyat is látott, hogy valakinek bele van írva a neve a sebészmaszkba – magyaráza a muter.

– Biztos azért, Tematild, nehogy valaki ellopja tőle, vagy csak véletlenül feltegye magának – így a fater. – Mondjuk, az idősek otthonában ez könnyen megtörténhet.

– Lehet, hogy a mai óvodásoknak már maszkjele is van – töprenge a Zacsek –: eper, körte, denevér…

– Képzeljétek, tovább tart egy maszk, mint egy zokni, s közben sokszor még csak nem is mossák – hüledeze amama.

– Nem kell elcsüggedni, Tematild – nyugtatá meg az öreglányt atata. – Azt a népséget, amelynek a tagjai fél éve ugyanazzal a maszkkal védekeznek a koronavírus ellen, nem lehet elpusztítani.

– Belegondoltam, zomzéd – mondá elgondolkozva a Zacsek –, vajon hogyan ismerkednek manapság egymással a fiatalok, ha nem is látják egymás arcát. Olyan zsákbamacska módra választanak maguknak partnert?

– Hogy a maga aggodalma, zomzéd, mi mindenre ki nem terjed – jegyzé meg csípősen a muter. – Valóban egy arcátlan világ jön!

– Egyáltalán nem naiv a felvetés, Tematild, csak te nem érzed át a helyzet súlyát – pisszenté le amamát a bölcs fater. – Ki tudja, lehet, majd idővel különféle fundamentalista maszkos brigádok alakulnak ki, amelyeknek a tagjai soha, semmilyen körülmények között sem válnak meg a maszkjuktól. Egyféle szakrális tárgyként tekintenek majd rá. Képzeljétek, ha az emberfia egy ilyen beállítottságú csajba botlik, aki a házasság előtt még az arcát sem mutatja meg.

– Attól tartok, hogy ez a koronavírus-járvány szép lassan az egész nyugati civilizációt megváltoztatja – sóhajta a Zacsek. – Különös világ jön.

– Hallja, zomzéd, a furcsaságok kapcsán, igaza lehet – gondola bele a nagyvilág dolgaiba amama. – Ez abból is látszik, ami jelenleg Cérnagórában történik: a Milóék harminc év hatalomgyakorlás után, úgy tűnik, kénytelenek lesznek ellenzékbe vonulni.

– Állítólag – fűzé hozzá óvatosan az öreg. – Az eredmény jelenleg úgy áll, hogy 41:40 képviselő a mostani ellenzék javára, ám sose tudni, mikor gondolja meg magát valamelyik dalia, még akkor is, ha mindenki a szavát adta, hogy ellenáll a nyomásoknak.

– A montenegrói ellenzék nagyon bölcsen: három különböző ideológiai beállítottságú tömörülésben támadta meg a Milót – mondá a Zacsek –, ami azért is jó, mert a későbbiekben senkinek sem jut az eszébe önkényeskedni, mert a többiektől függ.

– A zerb ellenzéki sajtó szerint ebből a zerb ellenzék is tanulhatna – okoskoda az öreglány –, ahelyett, hogy folyton csak egymással torzsalkodnak, és a saját kis szemétdombjaikon kapirgálnak.

– Csigavér, Tematild – nyugtatá a mutert atata –, ne feledjük, hogy a feketehegyi testvérekhez viszonyítva a zerb ellenzékieknek van még több mint húsz évük arra, hogy kidolgozzák a győztes stratégiát.

– Ha végig gondoljuk az utóbbi eseményeket, úgy tűnik, hogy végül mégiscsak a vallásügyi törvény intézte el a Milóékat – állapítá meg a Zacsek.

– Én azért a korrupciógyanús ügyek jelentőségét sem kicsinyelném le – jegyzé meg halkan a fater.

– Olvastam a zerb lapokban, hogy igazából az Amfilohije püspök nyerte meg a választásokat – mondá amama.

– Amiket ezek itt néha összeírnak – sóhajta atata –, én már azon sem csodálkoznék, ha egyesek azt állítanák, hogy maga az Úristen győzte le a délceg Milóékat.

Pistike, a maszkos csajoktól óvakodó kisdalia