Zörnyű dolgok történnek mostanság. Nem elég a nagy hőség meg a sok vihar, hanem még a koronavírus is megújult erővel támad. És immár nemcsak egészségügyi és gazdasági, hanem biztonsági és politikai, mondhatni össztársadalmi gondokat okoz. A Vučko kedden kilátásba helyezte, hogy hétvégére megest bezárnak bennünket, hogy megvédjenek a vírustól, erre Belegrádban még az este, másnap pedig több más városban is ezrek vonultak az utcára tiltakozni.
– Beütött a korona-apokalipszis! – mondá zomorúan amama. – Egyre több a fertőzött, egyes városok meg valódi csatatérré alakultak. Nemtetszésüket békésen kifejezni szándékozó polgárok, bajkeverő huligánok, jól felszerelt rohamrendőrök lepték el az utcákat és a tereket. Van itt minden, legfőképpen zűrzavar!
– Abban mindenki egyetért, hogy vandál tettekre kész huligánok is részt vettek a tüntetéseken – sóhajta atata –, csak míg a hatalom képviselői szerint ezek ellenzéki, többnyire szélsőjobboldali erők, addig a másik oldalon úgy vélik, hogy a rendbontók közt a hatalom beépített emberei is megtalálhatók voltak.
– Ki tudja, mi a teljes igazság – mondá az éppen betoppanó Zacsek –, tény azonban, hogy amíg a káosz tart, háttérbe szorul, hogy az egészségügy összeomlás előtt áll, és a gazdaság helyzete sem rózsás, csak május folyamán tízezer ember munka nélkül maradt az országban.
– Szerencsére csütörtök este a békésen tiltakozó polgárok leültek a városok tereire, és elhatárolódtak a provokátoroktól – lélegeze föl az öreglány.
– Egyébként nem is értem, hogyan jutottunk el idáig – értetlenkede az öreg –, azt hittem, már réges rég legyőztük a koronavírust, mi több, hogy mi vagyunk a járvány elleni küzdelem koronázatlan királyai! Európa-szerte példa nélküli módon nálunk foci-örökrangadót játszottak szinte teltházas lelátók előtt, meg még választásokat is tartottak!
– Úgy tűnik, hogy abban az időszakban más érdekek élveztek prioritást, a tizennégynapos inkubációs időszak pedig mára megtette a hatását – magyaráza a Zacsek.
– Azt mondják, zomzéd – pontosíta a muter –, hogy azért van szükség szigorúbb óvintézkedésekre, mert nem vagyunk eléggé fegyelmezettek.
– És vajon miért nem vagyunk?! – kérdé a fater. – Nem lehetséges, hogy hónapok óta összevissza beszélnek nekünk?! Egyik nap így, másik nap úgy, az egyik ezt mondja, a másik meg pont az ellenkezőjét! Nem csoda, hogy az emberek egy idő után már senkinek sem hisznek. A politikusok önfeledten zsúrkázhattak a trubácsokkal, nekünk meg lassan még a fagyit is szájmaszkban kell nyalnunk!
– Nekem azt magyarázza már meg valaki, miért voltunk két hónapig karanténban, ha most még rosszabb a helyzet, mint korábban volt – spekulála a Zacsek.
– Én meg uopste nem értem a hétvégi kijárási tilalom logikáját – zúgolóda amama. – Ez a koronavírus víkendbetegség?! Öt napig káo nem kell tőle tartani, két napig pedig kell?! Vagy az is lehet, hogy mindig kell, de azért öt napig dolgozni is szükséges, mert máskülönben teljesen padlót fog a gazdaság.
– A bajt tovább tetézi – fűzé hozzá atata –, hogy az Egészségügyi Világszervezetben azt mondják, bizonyítékokat találtak arra, hogy a koronavírus a levegőben is terjed.
– Ez azt jelenti, Tegyula, hogy hiába maradunk otthon, és hiába mossuk meg naponta százszor a kezünket zappannal, akkor sem vagyunk teljesen biztonságban?! – döbbene meg a muter.
– Honnan tudhatnánk meg, mi a teljes igazság? – veté fel a költői kérdést a Zacsek.
– A lényegre tapintott, zomzéd – bólogata atata. – Amikor kedden este megláttam a Facebookon, hogy mi történik a fővárosban, azonnal az RTS-re kapcsoltam a tévét, mert, ugye, azt mondják, hogy a közszolgálati adó biztosítja a „jogunkat, hogy mindenről tudjunk”, ám ott akkor éppen egy akciófilm futott Jackie Channel a főszerepben.
– A tanulságos rendőrtörténet – meséle az öreglány – egy olyan rendőrről szólt, akit a bűnözők kézre kerítése során alkalmazott módszerei miatt közlekedési rendőrnek tesznek meg.
– Nyilván úgy ítélték meg a zilletékesek, hogy arról, hogy ezrek tüntetnek, és a rendőrség könnygázzal lépett fel ellenük, nem annyira fontos azonnal beszámolni. Egyébként a rendőrök egyes akciói nagy port kavartak a nyilvánosságban – jegyzé meg a Zacsek.
– A rendőrdiri azt nyilatkozta, hogy a rendőrség visszafogottan lépett fel – mondá amama.
– Száz szerencse, Tematild, hogy visszafogottak voltak – vakará a fejét a fater –, mert azok a felvételek után, amelyeket én láttam, bele sem merek gondolni milyenek, amikor kissé eleresztik magukat.
– Számos felvétel köröz az interneten rendőri túlkapásokról – fűzé hozzá a Zacsek. – Az egyiken három férfi ül a parkban egy padon, egyszer csak megjelennek a rendőrök, és gumibotokkal ütlegelni kezdik a szerencsétleneket, akik egyébként semmiféle ellenállást nem tanúsítanak. Egy másikon tizenvalahány rendőr ver és rugdos egy fekvő fiatalt. A harmadikon…
– Jaj, nem akarok hallani ilyen borzadályokról – szóla közbe az öreglány –, azonnal a kilencvenes évek jutnak az eszembe, attól pedig egy csomó keletkezik a gyomromban.
– Istenem, azok a kilencvenes évek! – gondola bele az öreg. – Emlékeztek még, amikor kilépési illetéket kellett fizetni a határon? Úgy hagyhattad csak el az országot, ha tejeltél az állambácsinak.
– Jaj, Tegyula, ne is emlegesd – rázkóda meg a muter –, tudod, hogy még a falnak is füle van, még meghallja valaki, és ötletet kap.
– Ugyan, zomzédasszony – legyinte a Zacsek –, tárgytalan a dolog, mert lassan már úgysem mehetünk sehová, hiszen annyi a koronavírusos zerb állampolgár, hogy számos országba be sem engednek bennünket.
– De azért az ügyesebbeknek sikerült még az utolsó utáni pillanatban beslisszanniuk Görögországba – kuncoga a fater. – Amint a görögök bejelentették, hogy lezárják a határt a zerb állampolgárok előtt, ezrek ültek autóba, és uzsgyi a görög tengerpart! Olvastam a zinterneten, hogy az eset apropóján még egy fohász is született. Úgy hangzik: „Adj, Uram, annyi kitartást, mint amennyi a görög tengerpartra igyekvő zerbnek van!”
– Én meg azt hallottam, hogy a rendőrség lefülelt egy migránscsoportot, amely zerbeket svercelt át Görögországba a határon – mondá bizalmasan amama.
– Tetszik az nekünk, vagy sem, azt gondolom, hogy hosszútávon meg kell tanulnunk együtt élni a koronavírussal – állapítá meg a Zacsek. – Pszichológusok szerint ez a világtörténelem legnagyobb pszichológiai kihívása. A vesztegzár és a járványhelyzet érzelmi és pénzügyi hatása rettentő nagy hatással van a pszichikai egészségre.
– Tapasztalom is ezt – dünnyöge amama –, másokon is, meg magamon is.
– A lényeg a biztonságos távolságtartás egymástól, Tematild. Például ezentúl majd puszilkodás meg kezelgetés helyett meg kell hajolni egymás előtt, mint a karatésok! – tippelgete atata. – Már el is képzeltelek, ahogyan a barátnőiddel megálltok egymással szemben másfél méterre, mindketten a mellkas magasságába emelitek összeillesztett tenyereteket és enyhén meghajoltok egymás előtt.
– Edukatív célzattal majd sok-sok karatefilmet sugároznak nekünk a köztelevízióban! – kuncoga a Zacsek.
– Egyre inkább úgy látom, hogy ma már semmi sincs, ami ne a koronavírussal lenne kapcsolatban – zsörtölőde a muter.
– Naná, Tematild! – erősíté meg a fater. – Azt olvastam, hogy az a döntés, hogy egy helyen egyszerre öt személynél többen nem tartózkodhatnak, a mesékre is kihat. Nehogy a gyerekek fejében zavar keletkezzen, az elkövetkező időszakban nem ajánlatos olvasni a következő történeteket: Ali baba és a negyven rabló, Hófehérke és a hét törpe, A farkas és a hét kecskegida… Úgy tűnik, egyetlen koronakompatibilis mese maradt: A három kismalac és a farkas.
Pistike, karatézó mesehős
