Annak ellenére, hogy a választások már rég lezajlottak, a zősöket még mindig lázban tartják a politikai megmérettetéssel kapcsolatos hírek, különösen az idei szavazás abszolút slágere: a VMSZ történelmi sikere Vránjéban.
– Ahogy elnézem a híreket, nem tartom kizártnak, hogy a dél-zerbiai Vránjéban hamarosan magyar érdekképviselet nyílik – spekulála amama.
– Badarságokat beszélsz, Tematild! – pisszenté le az öreglányt atata. – Tán annak a hat magyarnak, aki ott él?!
– Nem, Tegyula, hanem annak az 1265 hungarofilnek, aki a köztársasági parlamenti választásokon a VMSZ-re adta a voksát! – magyaráza a muter. – Ha vannak ruszofilek szerte az országban, miért ne lehetnének valahol hungarofilek is?! Hány orosz él Zabadkán?! Én még soha nem hallottam, hogy valaki a korzón vagy a kék szökőkút körül sétálgatva úgy köszön rá ismerősére, hogy Здравствуй! Ettől függetlenül az Orosz Párt Zabadkán az önkormányzati választásokon 968 szavazatot kapott, és mint kisebbségi párt egy képviselői mandátumot szerzett a helyi képviselő-testületben! Ezen miért nem rugózik senki sem?!
– Mondasz valamit, Tematild – bólogata fater. – Ezek után, hallod, még a testvérvárosi kapcsolatot is el tudom képzelni Vránjé és Zabadka között. Vagy akár valamelyik ottani kistelepülés és Hajdújárás, Királyhalom, netán Ludas között. És a vajdasági magyar gyerekek majd mehetnek oda exkurzióra!
– Mindez nagyon szép és jó – mondá az éppen betoppanó Zacsek –, de sajnos a vránjéi választási eredmény feltételezhetően egy tévedés következménye. A legvalószínűbb forgatókönyv szerint az történt, hogy a Zerb Jobboldal elnevezésű lista jelöltjei arra szólították fel szimpatizánsaikat, hogy a helyhatósági választásokon karikázzák be a négyes sorszámot. Igen ám, csak egyes zavazók nagy buzgalmukban a köztársasági szavazócédulán is a négyest karikázták be, amely alatt történetesen a VMSZ szerepelt!
– Tudom, zomzéd, hogy ez az általánosan elfogadott magyarázat a furcsának tűnő eredményre, és bevallom, hogy nagyon is hihető változat – ismeré el atata –, ám van egy szépséghibája: nem szép képet fest a zavazópolgárról! Azt feltételezi, hogy a zavazónak uopste nincs politikai kultúrája, nem olvassa el, kire adja le voksát, csak bekarikázza azt a sorszámot, amelyre valaki azt mondta, hogy be kell karikáznia, jó esetben, mert az illetőben megbízik, rosszabb esetben, mert… hogy is mondjam… a rossz nyelvek szerint azért némi „jutalom” jár, és mindez igen rossz fényt vet az itteni demokráciára.
– Ne csigázzál már bennünket, Tegyula, hanem mondd el végre, hogy szerinted akkor mi is történt igazából Vranjéban! – méltatlankoda amama.
– Az én elképzelésem szerint – kezdé el különvéleményének ecsetelését a fater –, az öntudatos vránjéi zavazók elolvasták a köztársasági parlamenti választásokon induló mind a huszonegy lista választási programját, végig követték a választási kampányt, tájékozódtak egy-egy jelöltlista tevékenységéről és elért eredményeiről, és egy részük végül úgy döntött, hogy a VMSZ-re adja zavazatát. Pofonegyzerű: úgy ítélték meg, hogy a VMSZ egy olyan párt, amely megvalósítja kitűzött céljait! Látták, milyen jól megy az utóbbi időben a vajdasági magyaroknak, s úgy gondolták, hogy ami jó a magyaroknak, az nekik is csakis jó lehet!
– Nem tudom, zomzéd – csóválá a fejét a Zacsek –, annyi azonban mára kitudódott, hogy több helyen történtek szabálytalanságok, ezért némely helyeken meg kellett ismételni a zavazást, meg az is kiderült, hogy a választópolgárok fele sem járult a zavazóurnákhoz, nyilván azért, mert a nagy felhozatal ellenére senkiről sem hitték el, hogy érdemben képviselni tudná az érdekeiket.
– Bizony kacifántos dolog ez a választás – bólogata egyetértőn a muter –, nehéz döntés elé állít. Az egyikre azért nem szavazol, mert nem ismered, a másikra meg azért nem, mert ismered!
A választási eredmények elemzése és értékelése mellett a felnőttek az ismét egyre jobban terjedő koronavírussal is sokat foglalkoztak a héten.
– Azt reméltük, hogy majd július elsejétől az EU valamennyi országába beengednek bennünket, erre a görögök csak egy órára nyitották meg a határt Észak-Macedónia irányából a zerbiai utasok előtt, a németek, svédek, osztrákok, spanyolok, szlovének egyáltalán nem, a horvátoknál meg számunkra karanténkötelezettség van érvényben – panaszkoda amama.
– Nincs ezen mit csodálkozni, zomzédasszony – mondá a Zacsek. – Napról napra több az új koronavírussal megfertőződöttek száma az országban.
– Ami újabb szigorításokat von maga után – így atata –, a tömegközlekedésben ismét kötelező a szájmaszk viselete, a járvány gócpontjain pedig a szórakozóhelyek működését is korlátozzák.
– Úgy tűnik, hogy az idei nyaralást legfeljebb úgy tudjuk megoldani, ha az udvarban felállítunk egy felfújható úszómedencét – szomorkoda az öreglány.
– Talán tényleg a legokosabb idén utazásmentes nyaralásban gondolkodni – jegyzé meg gondterhelten a Zacsek –, csak ezt majd még a feleségemmel is meg kell értetnem.
– Én amondó vagyok, zomzéd, hogy csak akkor kell menni valahová, ha nagyon muszáj – mondá az öreg. – Láttátok micsoda fogadtatásban részesítették a pazáriak Ana kormányfőt és az egészségügyis Lončart, egyes orvosok és egészségügyi nővérek hátat fordítottak nekik, a jelenlevők pedig kifütyülték őket, és a lemondásukat követelték a járvány miatt kialakult helyzet okán.
– Jobb lesz, ha ők is vigyáznak, mármint az Ana és a Lončar, merthogy a Naša Maja parlamenti házelnök, a védelmis Vu-Lin, a Kozovó-irodás tapsbajnok Markó meg más politikai vezetők is megfertőződtek koronavírussal – aggóda amama.
– Talán nem kellett volna olyan önfeledten ünnepelni a történelmi győzelmet! – jegyzé meg a Zacsek. – A tény azonban, hogy ők is megfertőződtek, egyrészt azt jelenti, hogy a kór nem válogat, másrészt pedig azt, hogy még a magas rangú tisztségviselők is fegyelmezetlenek voltak!
– Pedig a gyerekeket sem okítással, hanem példamutatással kell tanítani – bölcselkede a muter.
– Ahogy mondod, Tematild, ezért nem árt, ha időben felkészülsz a jövő évi tananyagból – figyelmezteté az öreglányt atata –, azt rebesgetik, hogy szeptembertől ismét távoktatás lesz.
– Attól tartok, hogy ezekről az órákról én majd lógni fogok – gondola bele amama.
– Ez a járványhelyzet mindent a feje tetejére állít – töprenge a Zacsek. – Ha nem vigyázunk, még majd hatóságilag elrendelik, hogy mindannyiunknak a pólónkra kell nyomtatni az arcképünket, hogy a hivatalokban igazolni tudjuk magunkat, lévén, hogy mindenhol maszkban kell majd lennünk.
– Mi még egy ilyen helyzettel is vissza tudnánk élni – kuncoga atata. – Ha valakire valami miatt orrolunk, maszkot teszünk és az ő képével ellátott pólóban elmegyünk vitatkozni az adóhivatalba vagy a rendőrségre!
– Nekem egyre inkább az a benyomásom, hogy erről a koronavírusról igazából senki sem tud semmit, és minden vele kapcsolatban közölt információt idézőjelben kell értelmezni – nyugtázá az öreglány.
– A lényegre tapintottál, Tematild – csettinte a fater. – Látod, milyen igazam volt decemberben, amikor azt mondtam, hogy nem kell menni valami drága helyre szilveszterezni.
– Merthogy? – kérdé csodálkozva a muter.
– Olvasom – válaszola sóhajtást mímelve az öreg –, milyen rossz lehet most azoknak, akik még pénzt is adtak azért, hogy belépjenek 2020-ba!
Pistike, a Zabadka–Vránjé diákcsereprogram majdani résztvevője
