2021. július 24., szombat

Transzszerbiai expressz

Már kezdtünk teljesen hozzászokni ahhoz, hogy a Belgrád és Pristina közötti vonalon semmi sem történik. Bevezették a száz százalékos vámilletékeket Koszovóban a szerb árura, Szerbia visszavonult a párbeszédtől, Koszovóban választásokat tartottak, győztek a szélsőségesebb opció tagjai, melyek viszont kormányt alakítani nemigen tudnak, status quo keletkezett, se előre, se hátra. Aztán hirtelen változás állt be a minap, amióta ugyanis Donald Trump amerikai elnök különmegbízottat nevezett ki annak érdekében, hogy elősegítse és nyomon kövesse a Belgrád és Pristina közötti párbeszédet, nyilvánvalóvá vált, hogy az USA nagyobb szerepet kíván vállalni az egész folyamatban, meg az is, hogy ennek Szerbia annyira nem örülhet, ismerve az évtizedes változatlan amerikai álláspontot Koszovó függetlensége, annak elismerése kapcsán. Azt is sejteni lehetett, hogy ez a különmegbízott előbb-utóbb elrontja az oly édes balkáni semmittevést, a választásokra való szerb készülődést, a kormányalakítás körüli pristinai könnyed játszadozást, s kitalál valamit, amire egyszerűen nem lehet majd nemet mondani, elvégre, ha valamit az USA talál ki, akkor amiatt minimum a kisebb politikai csatároknak asztalhoz kell ismét ülniük.

(Illusztráció – Pixabay.com)

Richard Grenell különmegbízott pedig nem is várt sokat azzal, hogy előálljon első ötletével – ne zavarjon most az, hogy az ötlet valószínűleg nem is tőle származik, s hogy valóban nem is kizárólag annak érdekében született meg, amiről szól, hanem kitapintható politikai háttérrel rendelkezik. A Belgrádban is ismertetett cél az volt, hogy újrainduljon a több mint két évtizede szünetelő vasúti közlekedés Közép-Szerbia déli része és Koszovó központi része, magyarán Szerbia és Koszovó albánok lakta belső területe között. A légi közlekedés visszaállításáról Belgrád és Pristina között ugyancsak szó volt pár nappal korábban. Berlinben ültek össze a tárgyalócsoportok, ahogyan az lenni szokott, közvetítőre szükség volt, csak ezúttal nem az Európai Unió vállalta az elsődleges szerepet, hanem Grenellen keresztül voltaképpen az Egyesült Államok. Konkrét megállapodás nem született, de a napokban létrejöhet, mert közelebb kerültek a felek az egyetértéshez, hangoztatta, aki csak részt vett a tárgyaláson. A „nagyok”, persze, nem vettek azon részt. Nem is lehet tudni, hogy Belgrád vagy Pristina volt-e hangosabb annak hangsúlyozásában, hogy ez egyáltalán nem a párbeszéd folytatása vagy újraindítása, csak technikai jellegű, közlekedésről és kereskedelemről szóló megbeszélés folyt Berlinben. Az álláspontokra azonban az jellemző, hogy mindenkié lehet másmilyen: akinek az felelt meg jobban, hogy elmondja, ismét tárgyaltak a felek, az azt emelte ki (USA és EU), akinek meg az, hogy hozzátegye: de nem úgy, ahogyan azt korábban tették, magas politikai szinten, az meg azt emelte ki mondandójában (Belgrád és Pristina).

Egy lényeges elemre azért rámutatott a Grenellel folytatott eszmecseréje során Aleksandar Vučić szerb államfő: olyan sok értelme nem lesz annak, hogy visszaállítsák a két főváros közötti vasúti közlekedést és a vasúti teherforgalmat, ha egyszer száz százalékos vámok vannak Pristina részéről érvényben, s az áruszállító tehervagonokban nem lesz egyéb, mint huzat.

Nem is ez most a lényeg. A lényeg a párbeszéd bármilyen formában történő újjáélesztése, s ez találkozik hazai és nemzetközi érdekekkel is. Koszovóban például a jelenleg legerősebb szélsőséges párt vezetője nem bánná, ha a párbeszédet lezárná még az előző hatalom, hiszen bármilyen megállapodás szülessen is, az semmiképp sem lesz túl népszerű sem Koszovó, sem Szerbia fennmaradó része területén. Az Egyesült Államok, s elsősorban annak elnöke, sokak szerint, újabb külpolitikai sikert akar elkönyvelni, mielőtt belevágna egy elnökválasztási megmérettetésbe. Belgrádban pedig úgy fest, Vučić lesz a tárgyalópartner a választások előtt és utáni időkben is, az államelnök pártjának népszerűsége töretlen a kimutatások szerint, így aztán mindegy, mikor lesz intenzívebb a dialógus, nem ront a helyzeten.

Az amerikai és a szerb álláspont abban különbözik, hogy az amerikai szerint egyenlőségjel tehető a koszovói vámok és a koszovói függetlenség elismerésének minél nagyobb arányú visszavonása érdekében folytatott szerb külpolitikai harc közé. Belgrád szerint a kettő nem ugyanaz, Pristina és Washington szerint nagyjából igen, s most mind a két félnek engednie kell a sikeres folytatás érdekében.

Az egyik hírportálon az első kommentárok között jelenik meg a vasútvonal újraindításáról szóló hír alatt: És ki fogja megvédeni a vonatot a repülő kövektől?