CÍMLAPTÖRTÉNET

A siker kulcsa a kitartás

Tóth D. Lívia

2019. november 28., 15:57

Kommentek száma 0  A cikkhez tartozik képgaléria  Megjelent nyomtatásban

Dübörgött, lángra lobbant, majd elcsendesedett, végül pedig örömmámortól sikoltott fel a temerini sportcsarnokban felállított nagyszínpad szombaton este. Itt tartották meg ugyanis a Tini és Ifjúsági Táncdalénekes Vetélkedőt, amelyre Vajdaság 11 helységéből érkeztek fiatal tehetségek. A 22 döntős nem csak a helyszínen szurkolóknak nyújtott felejthetetlen élményt: az érdeklődők a televízió képernyőjén élőben is követhették a tehetségek bemutatkozását. Az ifjak korukat meghazudtoló módon mutatkoztak be a nagyérdeműnek, és bebizonyították, hogy érdekes színfoltjai lehetnek a magyar könnyűzenei életnek.

A régió legjelentősebb könnyűzenei megmérettetésén két kategóriában versenyeztek az előadók: a 12–17 évesek korosztályában tizenhat fiatal énekes állt színpadra. Teljesítményüket és tehetségüket négytagú szakzsűri véleményezte: Kovács Anikó énekesnek, Szerda Árpád előadóművésznek, Kurczinák Kiss Szilvia logopédusnak és Erős Ervin zenésznek nagy fejtörést okozott a mezőny elbírálása. A műfaji sokszínűség sem könnyítette meg a munkájukat, ugyanis a táncdaloktól kezdve, a pop- és rockzenén keresztül a rapig szinte minden felcsendült a színpadon. A szakemberek végül döntöttek: a tini kategória legjobbja a temerini Erős Henrietta lett, aki az idén már negyedszer szerepelt a vetélkedőn.

Erős Henrietta (Ótos András Felvétele)

Erős Henrietta (Ótos András Felvétele)

– Kiskorom óta énekelek. Hároméves voltam, amikor elkezdtem. Nem titok, hogy szüleim is zenéléssel foglalkoznak. Ezt azonban nem kihívásként élem meg, hanem inkább segítségként, hisz így útba tudnak igazítani. Hasznos tanácsokat kapok tőlük, rávilágítanak olyan dolgokra, amelyeket én még nem biztos, hogy tudnék. Anyukámmal a legtöbbet a dalválasztáson szoktunk vitatkozni. Megtörténik ugyanis, hogy nem egyezik a véleményünk, de a végén valahogy mégis közös nevezőre jutunk. Az idén azonban egy kicsit másként alakultak a dolgok. Szerettem volna magam választani, ám sokáig tépelődtem, érdemleges ötletem nem volt. Egy nap anyu megkért, hogy mosogassak el. A házimunka elvégzése közben mindig rádiót hallgatok, így volt ez most is. Megszólalt a Piszkos tánc, és akkor hirtelen bevillant, hogy ez az én dalom. Egyszerűen tudtam, hogy ez lesz az, amivel igazán sokra vihetem. A felkészülés zökkenőmentes volt, nagyon élveztem. A döntő előtt viszont az énekesek legnagyobb félelmével kellett szembenéznem: egy nappal a verseny előtt elment a hangom. Hatalmas feszültséggel érkeztem a fesztiválra, és jócskán meg kellett harcolnom azért, hogy teljesíteni tudjak. Egyébként nem élem meg küzdelemként a színpadi szerepléseket. Számomra az éneklés és a Tini fesztiválon való részvétel nagy öröm. Imádom a közönséget, akik előtt mindig a legjobb formámat szeretném hozni. Az iskola mellett sokat gyakorolok és céltudatosan próbálom járni az utam. Jelenleg zongorázni is tanulok, a jövőben pedig szólóénekléssel szeretnék foglalkozni. Mindenképp be szeretnék jutni az akadémiára. Nem zárom ki a külföldi pályafutást sem, de az érvényesülés lehetőségét Vajdaságban is látom. Feltörekvő énekesként nagyon sokat segít nekem a Tini fesztivál, hisz ez nélkül sehol sem lennék.

A tinik mellett hat ifjú is bemutatkozott a vetélkedőn. A 18–28 éves korosztályt képviselő énekesek kiváló produkciókkal lepték meg a közönséget. A fesztivál győzteseként Cservenák Marianna léphetett ismét színpadra: a topolyai énekes immár második alkalommal állhatott a képzeletbeli dobogó legfelső fokára, két évvel ezelőtt ugyanis a tini korosztály legjobbjaként tüntette ki a zsűri.

Cservenák Marianna (Ótos András Felvétele)

Cservenák Marianna (Ótos András Felvétele)

– Nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar sikerül kihúznom a bakancslistámról a Tini fesztivál ifjúsági kategóriájának győzelmét is. Ebben a korcsoportban először versenyeztem, és úgy gondoltam, hogy az első helyért még pár évet küzdenem kell. Meglepett a siker és az elismerés, ugyanakkor kimondhatatlanul boldoggá is tett. Személy szerint mindig arról szeretek énekelni, ahogyan érzem magam. Az utóbbi időben elég sok szerelmi csalódás ért, ez nyilván közrejátszott a választásnál. A hangulatomnak megfelelően énekelek, és így nem esik nehezemre átadni az érzéseimet a közönségnek. Jelenleg a szívemhez legközelebb Rúzsa Magdi Aprócska blues című dala áll. Közvetlenül a döntő előtt azonban megtudtam, hogy az általam választott zeneszámmal korábban már nyertek fesztivált. Így a megszokott izgalom mellett az összehasonlíthatóság terhe is nyomta a lelkemet. Szerencse azonban, hogy nem volt sok időm tépelődni, a nyomasztó tudatot gyorsan le kellett ráznom magamról. Ebben a szakmában ezt is éppúgy gyakorolni kell, mint az éneklést és az előadásmódot. Egyébként a hétköznapjaim szerves része az éneklés, nagyon sokat gyakorolok. Fontosnak tartom, hogy az előadó fejlessze a tehetségét. Jó iskola volt nekem az X-Faktor, ugyanis a magyarországi énekes verseny táboráig jutva megtapasztaltam, hogy nem minden tehetségkutató jár tehetséggondozással is. Személy szerint a megmérettetésektől, versenyektől elvárnám a fejlődés lehetőségét is: a zsűri tanácsai és útbaigazításai sokat jelentenek számomra. Ezért szeretem a Tini fesztivált, ugyanis ez a verseny nekem egy nagy családot jelent, ahol mindenki jól érzi magát. Attól függetlenül, hogy ki győz, ki mit nyer, mi továbbra is összetartunk. Az itt tapasztalt közösségi érzés ad erőt nekem ahhoz, hogy kitartsak az álmaim mellett. Mindenféleképpen zenével szeretnék foglalkozni, a „nagyok” pedig azt mondják, hogy tehetségem is van hozzá. Jelenleg a Fehérvár Hangjában is benne vagyok, amely szintén egy olyan megmérettetés, ahol menedzselik, segítik az előadókat. Kimondottan fontosnak tartom, hogy az énekes iskolázott legyen, ugyanis szerintem csak így találhatja meg azt a zenei közösséget, amely felkapja. Magamból kiindulva, ha nem mentem volna a Hang-Szín-Tér Művészeti Iskolába (Bodajk, Magyarország), akkor nem hiszem, hogy megütném a fesztiválok mércéit. A célom pedig a Liszt Ferenc Akadémia, ha oda felvesznek, akkor nagyon boldog leszek. Úgy vélem, hogy a tudatos képzés és a Tini fesztiválhoz hasonló megmutatkozási lehetőségek vezetnek el a célig: a világ nagyszínpadai csak kemény befektetett munkával és kitartással érhetőek el.

A vajdasági magyar énekesek fesztiválját az idén huszonnyolcadik alkalommal szervezte meg a Szirmai Károly Magyar Művelődési Egyesület. A nagy múltú rendezvény létjogosultságát az is bizonyította, hogy immár nem csupán a versenyzők vallhatták magukat „Tiniseknek”, de a zsűritagok és a sztárvendég is a fesztivál felfedezettjei voltak.

A rendezvény sztárvendége Dér Henrietta volt, aki pályafutásának első sikerét Temerinben élte meg. Húsz évvel ezelőtt ugyanis a fesztivál abszolút győzteseként térhetett haza a csantavéri származású énekesnő: az első helyezés mellett a közönségdíjat is elnyerte a Tini fesztiválon. A külföldi karriert befutott előadó az idén ötödször látogatott vissza arra a színpadra, amelyen 1999-ben debütált. Régi és új slágereket ötvözve éreztette a közönséggel, hogy lélekben még ma is az a vajdasági kislány, aki a Mama című slágerrel beleénekelte magát a köztudatba. A nemzetközileg is elismert énekes öleléssel üdvözölte Pongó Lajost, aki két évtizede vele is ugyanazt tette, mint az idei versenyzőkkel: a háttérből kísérte és irányította a felfedezettek útját.

 

 

 


Mielőtt hozzászólna a cikkhez, kérjük olvassa el a moderálási alapelvet!

! Hozzászóláshoz be kell jelentkeznie:
Facebook belépés
Listázás:

  • HETI ROVATOK
  • Kerekeken
  • Napsugár
  • Nyugdíjasok oldala
  • Vonalkód
  • MELLÉKLETEK
  • Sportvilág
  • Üveggolyó
  • Magvető
  • Képes Ifjúság
  • Tarka Világ
  • Kilátó
  • Hétvége