Olyan unalmas ez a július, hogy az emberek már mindenféle hülyeséget kitalálnak!
Hogy az idén azért nem lesz uborkaszüret, mert görbe lett a termés, és az exportra dolgozó felvásárló üzemek nem akarják a görbéket átvenni, mert nem illenek bele az EU– szabályokba. Vagy hogy azért drágák a lakások a belgrádi vízi város legmagasabb felhőkarcolójában, mert Vucsics is ott akar lakást venni, és a haladó káderek mind azon versengenek, hogy ki lesz az első szomszédja.
Atatát az bosszantotta fel, hogy amama kirándulni szeretne a mesés vízi városba.
– Hallom, hogy buszkirándulásokat szerveznek az egyik közeli parkba, a látogatók pedig onnan járják be a vidéket. Szívesen elmennék, de egyelőre az tart vissza, hogy mindenkinek kötelező a gumicsizma, a védősisak és a messzelátó.
– Mi a fenének a csizma meg a sisak, Tematild?
– Azért kellenek, mert továbbra is gőzerővel folyik az építkezés, és még nincs járda, az égből meg néha betondarabok hullanak az itt-ott meglevő pocsolyákba. A gukkerrel pedig a legfelső emeleteket szemlélhetjük meg, mert oda közönséges halandónak tilos a belépés.
– Hát ez az! – füstölge a Zacsek. – Állami telken, állami támogatással kacsalábon forgó felhőkarcolók épülnek a dúsgazdagoknak, ahová a csóró népség be se teheti a lábát, mert összekoszolja a szőnyegeket. Legfeljebb jó távolról szemlélheti a Vucsics vívmányait. Lesheti a pillanatot, amikor megjelenik a legfelső emelet erkélyén, és boldog mosollyal integet az alattvalóknak. Háttérben a kiváltságos káderekkel, akiknek szabad bejárásuk lesz hozzá. Ez az egy példa is jól szemlélteti, hogy miféle demokráciát élvezünk.
– Olvastam, hogy már kiírták a pályázatokat a házmesteri teendőkre, akár te is megpályázhatnád valamelyiket, Tegyula. Nekem például nagyon vonzónak tűnt a külső megvilágítást ki- meg bekapcsoló szakemberi munkakör. Csak az a feladata, hogy sötétedéskor bekapcsolja a díszkivilágosítást, hajnalban pedig lekapcsolja. Nem szakadnál bele, Tegyula. És az egyetlen feltétel a minimum középfokú végzettség, de se idegennyelvtudás, se szakmai gyakorlat, egyedül a villanykapcsolók használatában kell rendelkezni tízévi gyakorlattal. Ja, meg az is feltétel, hogy az illető soha nem volt egyetlen politikai szervezetnek sem a tagja, kivéve a haladópártot.
– Ne hülyéskedj, Tematild, ez a pályázat egy vicclapban jelent meg, és mindenki a hasát fogta miatta – inté őt atata. – De különben akár valóságos is lehetne. Képzelem, hogy mennyien keresik most azt a címet, ahová elküldhetnék a pályamunkájukat!
Atata szerint erre a pályázatra is olyan izgalmas válaszok érkeznek majd, mint a szovjet nők egykori lapjának, a Szovjetszkaja Zsenszkajának a körkérdésére.
A szerkesztőség három kérdésre várt választ a pályázóktól azzal az összefoglaló címmel, hogy ki ismeri legjobban a szovjet nőket?
A nagy nőcsábász hírében álló Kuzma Kuzmics olajbányász szintén pályázik. Izgatottan várja az eredményhirdetést, de a nyertesek névsorában nem szerepel a neve. Mérgében szabadságot vesz ki, egyenesen Moszkvába utazik, beállít a szerkesztőségbe és reklamál.
– Nézze csak, Kuzma Kuzmics elvtárs – veszi elő a dokumentumokat a szerkesztő. – Az első kérdésünk az volt, ugye, hogy a Szovjetunióban hol a legfeketébb a nő? A helyes válasz ez lett volna: A Kaukázusban. És mit írt maga?
A második kérdés így hangzott: melyik asszonyaink legfontosabb szerve. Természetesen a Nőszövetség. Ezzel szemben maga mit válaszolt?
Aztán itt a harmadik kérdés: mire vágynak legjobban a szovjet nők? Világos: a világbékére. De mit válaszolt maga, Kuzma Kuzmics elvtárs? Na mit válaszolt???
Atata szerint Kuzmics elvtárs is ideológiai téren tévedett, akárcsak a mi Dacsics Ivicánk, amikor elfogadta az egész világ által kiközösített észak-koreai diktátor meghívását. Elfelejtette, hogy már nem a Szlóbó kommunizmusában élünk, akit Kim Dzsung
Un úgy imádott, mint a tanítómesterét.
– Nekem az tetszik az egész mesében, hogy Dacsics nem átallja az amerikai külügyminiszterhez hasonlítani magát, mintha ő is legalább olyan magas lovon ülne mint Mike Pompeo. Azt mondja: ha Pompeo elfogadhatta a phenjani meghívást, akkor ő miért nem fogadhatná el?
– Csak azt nem értem – veté közbe amama –, hogy amikor ilyen fontos dolgok történnek, hogy van Vucsicsnak ideje sakkozni Thacival?
– Honnan veszed ezt a marhaságot, Tematild, hogy a szerb elnök sakkozik a pristinai vezetővel? – döbbene meg atata.
– Én legalábbis úgy értettem, Tegyula, mert valami figurákat meg remit emlegetett.
– Ez igaz, de csak átvitt értelemben beszélt a sakkról. Azt fejtegette, hogy a koszovói játszmában van még néhány szabad figurája, és megpróbálja velük kiharcolni a remit. Csak arra vagyok kíváncsi, hogy ugyan ki az a figura, akivel döntetlent akar elérni ebben a vesztésre álló partiban? Remélem, nem a harcias Vulin, mert vele legfeljebb még csúfosabb vereségben lesz része.
A Zacsek, aki kiváló sakkozónak tartja magát, minderre csak legyint.
– Szerintem a Vulinnal annyira mennének, mint a viccbeli pasas a kutyájával.
A parkban egymással szemben ül egy sakktáblánál egy ember meg a kutyája. Odamegy hozzájuk egy másik ember:
– Nahát, ez fantasztikus. Ez a kutya tud sakkozni?
– Dehogy tud. Én vezetek öt-kettőre.
PISTIKE, csóró halandó és kaukázusi sakkmester
