Amikor a nyáron az újvidéki Forum könyvkiadó Ünnepi Könyvheti kiadványainak listáját böngésztem az interneten, egy sor valóban remek, fiatal vajdasági szerző mellett szerepelt újdonságként e kiadvány a kiadó listáján. Amellett, hogy Szögi Csaba a könyv egyik szerzője, tőle származik a kiadvány ötlete is, ami kisebb-nagyobb bökkenők után végül sikeresen realizálódott. Ez az egzotikus split kiadvány, körülbelül a terv megszületésének egy évtizede után, végül megjelent a Forum jóvoltából az idén.
Split kiadványnak nevezik azt a formátumot a főként underground vagy független zenekiadók által megjelentetett kiadványok esetében, amikor kettő vagy több előadó vesz részt ugyanazon a hanghordozón. A formátum egyik jellegzetessége, hogy a résztvevő előadók rajongótáborai könnyen megismerhetik a másik előadót és legtöbbször műfajilag hasonló vagy ugyanolyan előadók szerepelnek egy-egy kiadványon. Ez a kötet pontosan megfelel ennek a leírásnak. Egy vajdasági, alternatív, irodalmi split kiadvány. Vajdasági irodalmi szempontból nem az első ilyen kettős szerepeltetés (elég ha csak a Valóban mi lesz velünk kötetre gondolunk), ám több szempontból is egyedi kötet. Már a formátumát nézve is specifikum tehát és fokozott figyelmet érdemel, ám ez a szerkesztésbeli jellegzetességek és különlegességek rétegeinek egyike csupán. A szöveg szintjén is legalább ugyanilyen specifikus.
Szögi Csaba költőként, íróként ismert, viszont újságíróként dolgozik körülbelül két évtizede, egyebek mellett különböző beosztásokban (főszerkesztő, szerkesztő, újságíró...) már a kilencvenes évek óta a Képes Ifjúságnál is, ami egyik fontos szál e kötet megjelenése szempontjából. A kétezres évek elején a lap főszerkesztőjeként dolgozó Szabó Palócz Attila kérésére, aki a kötet bevezető szövegét is jegyzi, Szögi Csaba egy új, szubverzív és informatív rovatban tárja a tudatmódosító szerek tabu témáit a fiatal célközönség elé. A 2001 és 2003 között megjelent Képes Ifi-cikksorozat 2014-ben enyhén újraírt változatai képezik a kötet első részét. A cikkek a kábítószerek rövid leírása után a szerek használatával kapcsolatos személyes reflexiókat, anekdotákat tartalmazzák. A szövegekbe ékelt újabb keltezésű részek nem módosítanak a leírtak tartalmán, sem a témához való viszonyon, hanem újabb „tapasztalatokról és ösvényekről szólnak” csupán, írja előszavában a szerző. A körülbelül tíz kábítószercsalád bemutatása és a rövid záró fejezeteket után Balatoni Boli a további idegenvezetőnk a kötet második részében, a Szögi által előzőleg bejárt ösvényeken.
A két szövegtömb gyümölcsöző szövegközi párbeszédet folytat. A világirodalom egyik legjáratosabb irodalmi toposzára, az útra figyelő és metaforikusan Utazásaim címre keresztelt első rész a másodikban úgy folytatódik, hogy levetkőzi az út szóképjellegét és egy nem fiktív, egzotikus utazássorozatot bemutató útinapló közepén találjuk magunkat. Ing. Ekszerovits Szög tripjeit a traveller Balatoni Boli kalandjai folytatják.
A két szerző tudata és módosításának lehetőségei, illetve világa és a benne rejlő utak közötti kapcsolat nyilvánvaló, közvetlen közeli, kölcsönös és több szintű. Voltaképpen a szerzők közötti baráti, szellemi és (szub)kulturális viszony a szöveg motorja. Az álnevek jelentésimplikációjától kezdve (a szerző vezetéknevéből módosult Szög utalás az ecstazy kábítószer egyik magyar névváltozatara, a Boli név pedig egész egyszerűen, a legpozitívabb értelemben vett, Bolond rövidítése, amit fiatal punkként érdemelt ki a szerző) az újságcikkek és levelek alternatív, new age életmódot tükröző elemein át a popkulturális vonatkozásokig, mindegyik szál ugyanabba az irányba fut: a közös, külső-belső alternatív utak életmódként való járása és ezen utazások spirituális átélése, mint a szövegeket mozgató kulturális kód, alternatív identitás-képzés és életfilozófia alapja, amely életfilózófát két szerzőnk egyenértékűen, a szövegkörnyezethez hűen, brotherként oszt.
A való világban való vadregényes, traveller kalandok természetüknél fogva csábítók, egzotikusak és nyilván számos veszélyt rejtenek. Eszméletlen helyekről számol be Boli a Képes Ifi és a könyv olvasóinak. A levelek és a cikkek nyelvezete fiatalos, közérthető, gördülékeny, dinamikus és izgalmas a tartalomhoz hűen. Ausztráliában, a Kék-hegységben, ázsiai őserdők mélyén, Szingapúrban, a Maláj-félszigeten, Délkelet-Ázsiában, Thaiföldön, Tasmániában, Kuala Lumpurban, Balin, Jáván járunk, vagy inkább jár helyettünk Boli, és ezek csak a bejárt, kalandos lokalitások egy része csupán. Brother Boli utazik, átél, megvásárolhatatlan tapasztalatokkal gazdagodik, miközben apró munkákat vállal, hogy fenntarthassa magát a következő útig. Mindeközben szabadidejében e-mailekben küldi Szögi Csabának útikalandjait, hogy megoszthassa az olvasókkal a Képes Ifjúság hasábjain. És a 2004 óta dédelgetett közös tervük szerint egyszer majd egy kötetben is. Nos, ennek a tervnek a megvalósítása ez a friss kötet. Különleges feszültséget és specifikus értéket az alternatív és tabu témák aktualizálása és a kötetbe zárt tragédia kölcsönöz e kiadványnak. Egyrészt ebben a témában, személyes tapasztalatok által, ilyen őszintén és eredetien még senki nem rukkolt elő a vajdasági magyar irodalomban Szögi Csaba előtt. Másrészt a magyarországi nyolcvanas évek lázadó, ellenzéki, megtűrt, underground kulturális miliőjében népszerűségre szert tett zenész szerzőnk (az egyik alap magyar underground zenekar, a Vágtázó Halottkémek üstdobosa volt Balatoni Boli) alternatív életfilozófiáját tükröző életmódja végzetes tragédiába torkollik, miközben az előző évek roadtripjeinek egy részét dokumentáltan olvashatjuk, egy picit részese lehetünk e kalandos, alternatív életnek a vajdasági szerkesztőségbe küldött levelei által. Ugyanis 2012 februárjában, Szumátrán mérgezés által örökre itt hagy bennünket Balatoni Boli. Ez a hirtelen bekövetkező tragédia vet árnyat és ugyanakkor ellentmondásszerűen speciális, ha úgy tetszik, spirituális értéket ennek az alternatív, vajdasági prózakötetnek.
A könyv elsősorban informál és szórakoztat, izgalmas kalandokba invitálja a másmilyen járható utakra is kíváncsi, nyitott olvasót, ám egyben tragikus, miközben gondolkodásra provokál. Különösen értékes elemek kombinációja ez. „Rábeszélni én aztán nem akarok senkit” – szól Szögi a fülszöveg kezdőmondatában –, én pedig annál inkább igen: a Szögi Csaba kezdeményezésének és kitartásának, valamint a Forum kiadói politikája nyitottságának köszönhetően megjelent kötetre csak rábeszélni tudom a kedves olvasót, mindenkinek további jó utakat kívánva.
