2021. április 19., hétfő

Pandasimogatót keresnek

Kínában évi 32 ezer dollárt fizetnek a bocsok babusgatásáért – A világ legsikeresebb fajvédő programja a pandamentő projektum

Pandagondozókat keres a kínai Óriáspanda Védelmi és Kutató Központ. A feladat, simogatni, dédelgetni a kicsi bocsokat, ugyanis a kutatók szerint rendkívül fontos, hogy a pandabébik minél több szeretetet kapjanak. A világhálón futótűzként terjed a hír, hogy gondozókat vesznek fel a világ egyik legsikeresebb fajvédelmi központjába. Persze, a simogatás mellett, a gondozóknak kell etetni és az élőhelyüket tisztán tartani, mégis az idejük legnagyobb részét a kis bocsok szeretgetésével kell tölteni. A munkaadó fizeti a repülőjegyet, a szállást és az étkezést is az évi 32 ezer dolláros munkabér mellett. Álommunkának tűnik. 22 éven felüliek jelentkezését várják.

Kínában három pandavédelmi központ működik. Az óriáspandák táplálékának 98 százaléka bambusz, emellett esznek mézet, tojást és halat is. Naponta 10–12 órát üldögélnek egy helyben és bambuszt eszegetnek, vagy legfeljebb elsétálnak egyik bambuszfától a másikig. Naponta 10–12 kilogramm bambuszt fogyasztanak el. Hangjuk a báránybégetéshez hasonló. Az óriáspandák egyedül élnek. A nőstények megjelölik a területüket és elűzik onnan fajtársaikat. Megkarmolják a fákat vagy vizeletükkel hagynak jelet a saját területükön. A hímek ennél valamivel rugalmasabbak, több egyed is élhet együtt. Az óriáspandák párzási időszaka márciustól májusig tart. Ekkor megindul a párkeresés, a hímek gyakran harcot vívnak az előnyjogért.

Már az ókortól kezdve vadásztak rájuk értékes bundájukért. Az életterük csökkenése, valamint az alacsony születési arányszám és az orvvadászok kártékony munkája következtében számuk az ötvenes évek végére 1000 alá csökkent. A Kína nemzeti kincseként számon tartott nagymackókra ekkor irányult a kutatók figyelme: 1958-ban megalakult a Volong Természetvédelmi Terület a faj megvédésére. Tapasztalat hiányában azonban nem sok előrelépés történt. A feljegyzések szerint ezt követően is sok állat elhullott. 1975-ben és 76-ban az éhínség tizedelte meg a pandaállományt. Sok alultáplált és beteg állatot találtak, és az állatkertekbe szállították őket.1983-ban a pandák fő táplálékaként szolgáló nyílbambusz elsorvadt és ismét éheztek a fekete-fehér mintás macik. Ám a szakemberek ekkor már az éhező egyedek 90 százalékát megmentették. A második katasztrófa hatására alakult meg a Csengtui Óriáspanda-tenyésztő és -kutatóközpont. A szakemberek úgy gondolták, az embernek kell beavatkoznia ahhoz, hogy ne haljanak ki a pandák. Hatalmas területeket ültettek be bambusszal, és megkezdték a fogságban szaporítani őket. Igaz, már a ’80-as években próbálkoztak a pandaspermák lefagyasztásával és azok aktiválásával, de nem sok sikerrel. Azért volt szükség a mesterséges megtermékenyítésre, mert a pandák évente csak kétszer tüzelnek csupán néhány napig, és a kutatók azt tapasztalták, hogy a fogságban nevelt állatok elveszítik érdeklődésüket a párosodás iránt.

2009-ben született meg az első pandabébi, amelynek fogantatásához fagyasztott spermát használtak. Most már ott tart a kutatás, hogy a lefagyasztott spermák 90 százaléka használható, és akár 100 évig is tárolható.

Nem csak a megtermékenyítés jelent gondot az óriáspandák megmentésének folyamatában, hanem a kicsinyek felnevelése, gondozása is. A természetben az anya csak egyetlen bocsot nevel fel, a fogságban a gondozók az ikrek születésekor igyekeztek mindkét kicsit megmenteni. Kísérleteztek különböző tejek alkalmazásával, de a pandatej semmivel sem helyettesíthető. Ezért megpróbálták a szoptató anyához egymás után odatenni a kicsiket. Erre az anyaállat felháborodott, tombolt. A gondozók cselhez folyamodtak, és szoptatás közben cserélgették a bocsokat, miközben az anya azt hitte, csak egyetlen utódot etet.

Ma kevesebb mint 2000 óriáspanda él, főként Szecsuán tartományban. Kínában több mint 65 pandamenedéket és három nagy tenyésztőközpontot működtetnek, ahol a faj megmentéséért dolgoznak. Az óriáspanda-program a világ legsikeresebb fajmegmentési projektuma, még akkor is, ha csak kis lépésekben haladnak előre.

A fogságban nevelt pandák a szabadban életképtelenek. Elsőként a volongi pandaközpont 2005-ben engedett vissza a természetbe egy óriáspandát, de az hamarosan elpusztult. A faj megmentői most azon dolgoznak, hogy minél sikeresebb legyen a természetbe való visszaszoktatásuk. Jelenleg 375 óriáspandát nevelnek a tenyésztőközpontokban, sokan azonban úgy tartják, nem a mesterséges élőhelyen kell fenntartani a kihalással fenyegetett fajt, hanem sokkal inkább a pandák természetes élőhelyére kellene irányítani a tudást és a figyelmet. A fajmentő akció közvetkező ötven évre tervezett tennivalója, hogy egy ötven kilométeres zárt és ellenőrzött területre csoportokban engedjék vissza a pandákat, így szoktatva vissza őket a természetbe.