Lényegében huszonéves korom óta a válság – vagy más néven krízis – bizonyos mértékben végigkísérte nemcsak a saját életemet, hanem a térségben élőkét is. Kisebb-nagyobb megszakításokkal a balkáni háborúkat a hiperinfláció váltotta fel, ezt követték a NATO-bombázások, majd életünkbe szépen lassan begyűrűzött a világválság, a menekültválság, a koronavírus-járvány, a klímaválság, egészen a világ különböző pontjain dúló háborúkig, amelyek – a változatosság kedvéért – többek között üzemanyagválsággal fenyegetnek.
Így a válság szót manapság olyan könnyedén dobáljuk, mintha csupán egy újabb divatos kifejezés lenne. Pedig a válság többek között nem pusztán statisztikákban mérhető gazdasági visszaesést jelent, és nem is csupán politikai szócsatákat a parlamentekben, a társadalom megosztottságát a politikai lövészárkok mentén, vagy egy bezáró üzlet pókhálóval beszőtt, poros kirakatát. Ugyanakkor ott vannak a mindannyiunk által átélt személyes válságok is, amelyek egyrészt fájdalmasak és nyugtalanítóak, mert kizökkentenek a megszokott rendből
Van, aki a pénztárcáján érzi meg, mások pedig a jövőbe vetett hitük megingásában tapasztalják meg, mit is jelent a válság. Egyesek számára a bizonytalanság jelenti a legnagyobb terhet: amikor úgy érezzük, nem lehet biztosan tervezni, amikor a tegnap még természetesnek tűnő dolgok – egy stabil munka, egy kiszámítható élet – hirtelen törékennyé és távolivá válnak.
Másrészt azonban gyakran ezek azok a pillanatok, amikor az ember kénytelen újragondolni az életét, a döntéseit, a prioritásait, és újrakezdeni, vagy éppen elkezd alkotni, hogy valamiképpen értelmet adjon annak, ami vele vagy körülötte történik.
Tavaly a 45. Temerini Alkotóműhely és Képzőművészeti Tábor (TAKT) központi témája, vezérmotívuma is a válság volt. A nyáron született alkotásokat március 13-tól immár a zentaiak is megtekinthetik a Városi Kisgalériában, ahol a tavalyi tábor 31 résztvevőjének – Bankó Denisznek, Berec Évának, Cibolya Stellának, Fehér Barnabásnak, Gyurkovics Virágnak, Horváth Ágnesnek, Ivana Petriškónak, Kis Endrének, Klájó Adriánnak, Kulcsár Ákosnak, O. Bene Katarinának, Oláh Tamásnak, Radócki Jázminnak, Radócki Kristófnak, Raffai Ingridnek, Sétáló Dominikának, Sloboda Larának, Sörös Teodorának, Subotić Barbarának, Süge Rékának, Szabó Éva Evetkének, Szabó Róbertnek, Tallós Zsuzsannának, Törteli Juditnak, Varga Valentinnek, Vass Szabolcsnak, Vengring Abádnak, Zalányi Csabának, Zelenka Antalnak, Zöldi Dobai Dorisznak és Zöldi Dobai Larának – a 45. TAKT ideje alatt készült alkotásaiból láthatnak egy válogatást.
Természetesen a kiállítás megnyitója ezúttal sem volt hagyományos. Kókai Elénától és Gubik Korinától a kortárs művészetek zentai kedvelői már megszokták, hogy mindig valami egyedivel rukkolnak elő, most azonban még magasabbra emelték a lécet. A tavalyi TAKT vezérmotívumával összhangban a tábor egyik résztvevője, Zelenka Antal hanginstallációjával jelentkeztek, amely tökéletesen visszaadta a válság zajait: egyre hangosodó robbanásokat, szirénabúgást és más nyugtalanító hangokat lehetett hallani, miközben ők mímelték a megnyitószöveg felolvasását.
Varga Valentin, a TAKT vezetője napilapunknak nyilatkozva a tábor tavalyi vezérmotívuma kapcsán elmondta, mindannyian szemtanúi vagyunk annak, hogy ma globálisan nemcsak gazdasági és társadalmi szinten, hanem az egyén szintjén is eléggé válságos időket élünk. Éppen ezért szinte magától adódott a téma, és ennek szellemében a megnyitó is egy hanginstalláció formáját öltötte.
– A TAKT célja, hogy a különböző generációk együtt alkossanak, és ez tavaly is nagyon jó arányban megvalósult – mesélte. Hozzátette: a legkülönbözőbb hangulatú alkotások születtek. Voltak olyanok, amelyek konkrét válságokra reagálnak, tehát inkább konceptuális jellegűek, de olyanok is, amelyek érzelmi síkon, metaforikus módon próbálták megjeleníteni az általános válságérzetet, az egyén válságmegélését – legyen szó személyes vagy alkotói krízisről. A munkák között személyesebb hangvételűek és társadalmi kérdésekkel foglalkozók egyaránt megtalálhatók.
A tárlat április 8-ig tekinthetők meg a zentai városháza kupolái alatt található Városi Kisgalériában.
Nyitókép: Fotó: Horváth Zsolt
