Meghalt.
De ki is volt Ő valójában?
Kikindán született 1930. december 27-én. Szabadkán járt zeneiskolába, ahol korán kitűnt tehetségével. Belgrádban Bruno Brun növendékeként szerzett zeneakadémiai diplomát klarinétból 1957-ben. A következő évben helyezkedett el a szabadkai zeneiskolában tanárként, ahol a saját hangszerén kívül tanított még fuvolát, oboát és fagottot is. Tanítványai mindig kitűnő eredménnyel tértek haza a különböző versenyekről és szemlékről. Legnagyobb pedagógiai sikerét a saját lányával, Laurával érte el, aki a versenyeken aratott győzelmek jutalmául már középiskolásként felléphetett Zágrábban az ottani filharmonikus zenekar kíséretével. Lévay Aksin Laura ma az újvidéki zeneművészeti főiskola fuvolatanára, neves fuvolaművész. Lévay Mátyás nyugdíjba vonulása után is még évekig tanított a zeneiskolában.
1973-ban az ő kezdeményezésére alakult meg egy trió, amely A pánsíptól a szaxofonig címen adott hangszerbemutatót az iskolások számára. Ebben a műsorban Bačić Pavao gitáron, Molnar Mirko gordonkán, Lévay Mátyás pedig tizenhat különböző régi és új fafúvó hangszeren játszott. Ezzel a programmal szinte az egész akkori nagy Jugoszláviát bejárták, mintegy kétszáz hangversenyt adva az Ifjú Zenebarátok Egyesületének szervezésében. Nem kisebb sikert aratva turnéztak a Komjáti Ildikóval (szoprán) és Lévay Laurával kvintetté kibővült együttessel (Ansambl za staru muziku), amely középkori zeneművekkel ismertetett meg kicsit és nagyot. Számos felvétel őrzi játékukat. A rengeteg taps mellett a Vajdasági Zeneművészek Egyesületének Isidor Bajić-díját is megkapták.
Lévay Mátyás szólistaként a Szabadkai Filharmónia 1959. február 9-ei koncertjén mutatkozott be először a szabadkai közönségnek. A későbbi évek során még kilenc alkalommal lépett fel ugyanennek a zenekarnak a kíséretével, amelynek tagja is volt egyben. Zongorakísérettel is többször közönség elé állt, nemcsak idehaza, hanem külföldön: Magyarországon, Romániában és Szlovákiában is. Számos felvétel készült vele, az Újvidéki Rádió időnként még ma is szokta sugározni a tárogatón általa előadott szomorú kuruc dalokat.
Előadóművészi munkásságáért két jelentősebb elismerésben részesült: 1978-ban egyedül is megkapta az Isidor Bajić-díjat, két évvel később pedig egy köztársasági kitüntetést, az Arany Jelvény díjat vehette át.
Az utóbbi években már nem játszott a hangszerein, november 15-én pedig ő maga is örökre elnémult. Nyolcvanöt évet élt. A zeneiskolában, ahol több mint negyven évet töltött tanítással, december elsején tartottunk egy kis megemlékezést.
Mi, akik évtizedeken keresztül együtt muzsikáltunk, s egy levegőt szívtunk vele, kiváló zenésznek, fáradhatatlan pedagógusnak, szorgalmas, pedáns, halk szavú és szerény embernek ismertük. Tisztelettel és szeretettel őrizzük emlékét.
Béke poraira!
