Az élsport végnapjai?

Zentán lejárt a határideje a községi költségvetésből a sportkluboknak szánt pénzösszegekre vonatkozó nyilvános pályázatnak, s március 17-én a községi tanács határozatot hozott az eszközök elosztásáról. A községi tanács 2015-re mintegy 4,7 millió dinárt szánt a sportkluboknak, annak elosztását pedig nyolcpontos kritérium alapján határozták meg. Az eredeti javaslathoz képest annyi a változás, hogy valamennyi klubtól részarányosan elvettek egy bizonyos összeget, a sportszövetség elnöke, Danilo Popov edzette röplabdaklub viszont újabb 6 pontot kapott, így nekik 10 ezer dinárral többet szavaztak meg a városházán.

A pénzelosztás módjáról már évek óta éles vita folyik Zentán. Dicséretes, hogy a községi vezetőség a sportra szánt dotációt évről évre emeli, így 2010-ben még csak 2,62 millió dinár jutott erre, 2011-ben 3,24 millió, 2012-ben már 4,4 millió dinár, az utóbbi két évben pedig megközelítőleg ugyanannyi, vagyis mintegy 4,7 millió dinár. Ezt a tendenciát csak üdvözölni tudják a zentai klubok, főleg úgy, hogy az utóbbi időszakban több egyesület is fizetett edzőt kapott, de egyvalamiben drasztikus a változás: a város legjobb, évtizedek óta válogatottakat, nemzetközi érmes sportolókat kinevelő klubjai az előző támogatásoknak csupán a töredékét kapják meg, s ezzel jelentősen csökkent a színvonal, az eredményesség és a versenyképesség, és az utóbbi két évben megfigyelhető tendenciák alapján nyugodtan kimondhatjuk, veszélyben van Zentán az élsport, s veszélyben vannak a legjobb klubok.

Félreértés ne essék: sportrovatunk véleménye nem egy klub szócsöve, hanem a Magyar Szó véleménye, hiszen napról napra kísérhetjük azokat az eseményeket, amelyeket legtöbbször sajnos csak negatívumként élhetnek meg az érintett klubok, s a különböző tudósítások révén a vak is látja, mi történik, és nem nehéz kitalálni, mi lesz a vége. Előrebocsátjuk: rovatunk véleményét még véletlenül sem VALAKIK ELLEN, hanem VALAKIKÉRT hozzuk nyilvánosságra. Jóindulatunkat senki sem kérdőjelezheti meg, hiszen már évek, évtizedek óta írunk ezekről a dolgokról, a visszásságokról, de mindig a sportolók, a klubok zavartalan versengését, működését tartottuk szem előtt. Ha viszont mindezt valami (vagy valaki) veszélyezteti, úgy igenis kötelességünknek tartjuk felemelni a szavunkat, még akkor is, ha véleményünk, az élsportolókat nevelők véleménye már jó ideje süket fülekre talál, s önös, legtöbbször kicsinyes érdekek miatt a döntéshozók sem reagálnak azokra.

Előre a múltba!

Persze, többfajta szempont létezik, s a Zentán pénzhez jutott 25 klub is más-más módon éli meg a pénzeszközök elosztását. Nyilván nincs olyan egyesület, amely megkérdőjelezné annak az összegnek a jogosságát, amelyet megítéltek neki, s tényleg, a mai világunkban nem is létezhet olyan, hogy elég pénz. Mivel azonban rovatunk székhelye Zentán van, és a rovat négy munkatársából kettő zentai, engedtessék meg nekünk, hogy igenis kompetenseknek érezzük magunkat a véleményformálásra, és senki se gondolja úgy, hogy nem tudjuk, melyik klubban hány versenyzőt edzenek, milyen szinten versenyeztetik a gyerekeket, s évente hány versenyre járnak el. Mindezért nem is tartottuk célszerűnek, hogy akár minden klubból adatokat kérjünk le, mert meggyőződésünk, hogy a kapott válasz alapján sokkal fényesebb lenne a kép, mint az valójában. A leadott idillikus jelentések azonban – úgy látszik – jó táptalajt találtak, mert a felállított kritérium alapján történt besorolás köszönő viszonyban sincs a valósággal, hanem (még a kritérium is) úgy született, ahogy az valaki(k)nek megfelelt. Ezzel kapcsolatban felhívtuk Pék Zoltánt, a pályázat végrehajtását felügyelő bizottság elnökét (további tagok: Györe Csaba és Rózsa Sarnyai Edit), aki számos visszásságra kitért, s elmondta, bizottsága több javaslatot tett a szabályzat módosítására.

– Ez a múltat idéző elosztási rendszer, az egyenlősdi biztosan nem tesz jót a zentai sportnak. Jómagam és a bizottság sem értünk egyet az elosztási móddal, de jelen pillanatban csak annyit tehettünk, hogy azt betartottuk. Több pontban is megjegyzést tettünk a zentai szabályzatra, hiszen például a k4-es kategória törvényellenes is, mert a törvény úgy szól, hogy edzőnek tekinthető mindenki, aki legalább 25 éve foglalkozik edzősködéssel, és licenccel rendelkezik. Nálunk viszont csak azt nézik, van-e licence és egyetemi vagy főiskolai végzettsége. Így a birkózó- és az asztaliteniszklub biztosan értékes pontok nélkül maradt, hiszen Molnár Miklós és Tőke Erzsébet eleget tesz a törvényes feltételeknek. E pont kapcsán azt is javasoltuk, hogy az elért eredményeket és a foglakoztatott gyerekek számát is vegyék figyelembe, valamint azt is megemlítettük, hogy a pénzek elosztása kapcsán vegyék azt is figyelembe, hogy olimpiai sportágról van-e szó, vagy nem. Pont úgy, mint az évsportolója-választás kapcsán – mondta többek között a bizottság elnöke.

De nézzük egy kicsit behatóbban a pénz elosztása kapcsán felállított kritériumokat.

A legnagyobb fonákság talán pont az első kapcsán állapítható meg, amely kimondja, hogy egy-egy klub vagy csak az egyéni, vagy csak a csapatversengést tüntetheti fel. Ez teljesen ellehetetleníti a birkózókat és az asztaliteniszezőket, hiszen ezek a klubok mindkét kategóriában sikeresen versenyeznek, s egyik sem ingyenes. (Ennek kapcsán tehát igaza lehet Zörgő László birkózóedzőnek, hogy nem is kellene foglalkozni a ligával?!) A szabályzattal kapcsolatban az asztaliteniszklubnak még 2012-ben volt hivatalos megjegyzése az illetékes bizottság felé, de sajnos nem vették azt figyelembe, hogy a község területén igenis vannak olyan klubok, amelyeknek egyéni és csapatversenyben is komoly eredményeik vannak, s a szabályzat ily módon megkárosítja őket. Az is méltánytalan, hogy például a nemzetközi eredmények csak plusz 5 pontot hoznak egy klubnak, mert azt a birkózók és az asztaliteniszezők tudják csak pontosan, mennyi munka van abban, ha például egy-egy versenyzőjük éremmel tér haza egy Európa-bajnokságról vagy világbajnokságról. A k5-ös kategória a munkakörülményekre vonatkozik, ami sok mindent magában foglal, többek között azt is, van-e a klubnak fizetett edzője, saját sportpályája, takarítója stb. Ez például idén a vízilabdázók kapcsán érdekes, mert ugyan e téren nem állt rosszul a klub, de tavaly a sportcsarnok építése miatt lerombolták a klubhelyiségüket, és júliusban megtiltották a pólós medence használatát, szinte ellehetetlenítve így a munkát a vízi sport kedvelőinek. Gond van azzal is, hogy a zentai szabályzat a sportok országos kategorizációját nagyon pontosan akarja kísérni. Ehelyett inkább a városban óriási hagyományokra visszatekintő és továbbra is sikeres sportágakat kellene előtérbe helyezni, továbbá nemcsak azt nézni, hány regisztrált versenyzője van egy-egy klubnak, hanem reálisan azt is, hány gyerek edz naponta az érintett egyesületekben, és hány versenyre járnak el.

Ezzel kapcsolatban három klubot emelnénk ki, a birkózót, az asztaliteniszezőt és a vízilabdázót, mert tény, hogy ezek a klubok versenyeztetik a legtöbbet a gyerekeket.

Vízilabda

Sőregi Oszkár igazgatónak köszönhetően a 2014-es évre a pólósoknak van a legpontosabb kimutatásuk. Eszerint a klub az elmúlt esztendőben 53 meccsre vagy tornára vitte el a fiatalokat hét korosztályban, s eközben 25 120 kilométert tettek meg, amit ha 15 dinárral szorzunk be, akkor az 376 800 dinárt tesz ki, vagyis 130 000 dinárral többet, mint amennyit megítéltek nekik 2015-re. Ha azt vesszük, hogy a megítélt összeget nem csupán a csapatok utazására szánták, gyorsan kiderül, hogy a pénz tulajdonképpen semmire sem elég. Meg kell említeni, hogy a vízilabdázók néhány évvel ezelőtt még teljesen semmibe voltak véve, így 2010-ben csak 100 000 dinárt kaptak, s ez jelentősen 2012-ben növekedett meg (213 000 dinár).

Asztalitenisz

Az asztaliteniszezők hasonló kimutatása 2013-ra vonatkozik, amely összesen 46 versenyt sorol fel. Lebontva: 114 150 dinár benzinköltség, 47 600 dinár benevezési díj, 33 400 dinár bírói költségek, 15 530 dinár étkeztetési költségek, 9500 dinár éjszakázás, összesen pedig 220 180 dinár, amely összeg nagyjából megegyezik az idén megítélt támogatással. Tőke Erzsébet pénzügyi szakember, s hiszünk neki, hogy 2013-ban a megítélt pénz májussal bezárólag elfogyott… Összehasonlítás végett: az asztaliteniszezők 2011-ben még 387 000 dinárt kaptak, de a következő esztendőben már csak 260 000-et, s ez folyamatosan csökken a mai napig.

Birkózás

A birkózóknak viszonylag hasonló minden idényük, így a 2015-ös esztendőre a Szerbiai Birkózószövetség versenynaptárában 43 olyan hivatalos bajnokságot vagy kupát számoltunk össze, amelyre elutazott vagy elutazik a klub. Ha ehhez még hozzáadjuk azokat a versenyeket, amelyekre szinte minden hétvégén viszik az utánpótlást, akkor a szám legalább 80 verseny lesz. A klub már második éve mesterkedik azzal a kis pénzzel, amelyet a Proletertől kapott a Nemes testvérekért, s nagy, mondhatni nélkülözhetetlen segítség az is, hogy az utánpótlás versenyeztetését főleg a szülők állják. Jó hír egyébként a birkózóklubbal kapcsolatban, hogy a vezetőség aláírt egy szerződést a tartománnyal, amely értelmében a klub 2 millió dinárt kap új zuhanyozók és öltözők kiépítésére. A birkózók egyébként 2011-ben 375 000 dinárt kaptak, de a következő évre ez az összeg 260 000 dinárra esett vissza, s idén is ennyit kapnak.

És még:

A fenti klubokat azért emeltük ki, mert tudjuk, hogy más klub ennyit nem versenyezteti a sportolóit, s olyan eredményekkel sem büszkélkedhetnek, hiszen mindhárom klub több korosztályban is országos válogatottakat ad, és az elmúlt évtizedekben világhírnevet szerzett a zentai sportnak. Mégis, az asztaliteniszezők és a birkózók nem tudtak 100-100 euró havi pénzt biztosítani a legjobbjaiknak, hogy azok Zentán folytassák a karrierjüket, a vízilabdázók pedig azzal szembesülnek, hogy immár nemcsak az egyetemre iratkozott fiatalok hagyják ott a klubot, hanem a középiskolákba készülők is, mint az történt a közelmúltban. Zentán továbbá nem veszik figyelembe, hogy ezek a klubok a legmagasabb szinten versenyeztetik a sportolókat egyéniben és csapatban is, és hozzájuk nyugodtan odasorolhatjuk a tekézőket is, akik szintén a Szuperligában küszködnek úgy, hogy a bajnokság során Nišbe, Kragujevacra, Gornji Milanovacra, Kraljevóba és Belgrádba is el kell utazniuk. Esetükben biztosan nevetséges az idén megítélt mintegy 197 000 dinár (megelőzi őket a tornászklub, a kosárlabdaklub, a budoklub stb.!), így jövőre nagy valószínűséggel akarattal lejjebb csúsznak, hogy csak Vajdaságban kelljen utazgatni.

S akkor még nem szóltunk a sportcsarnokról, mert szorosan nem kapcsolódik ide, de érzésünk szerint a jövőben ez is számítani fog, hiszen még most is homály fedi azt, a község miként akarja (nyereségesen?) üzemeltetni, egyáltalán: mikor adják át. Mivel tervek még nem láttak napvilágot azzal kapcsolatban, milyen, pénzt is hozó tartalmakkal akarják megtölteni a csodaszép létesítményt, az a gyanúnk, hogy a jövőben a sportcsarnok fenntartása alaposan megterheli majd a községi költségvetést, és megtörténhet, hogy ez is a sportkluboknak szánt összegek kárára megy majd. Ha ez így lesz, belátható időn belül teljesen ellehetetlenül az élsport Zentán, mert mindemellett nem tartjuk teljesen pontosnak az ösztöndíjak odaítélésének módját sem (az asztaliteniszezőknek ezzel kapcsolatban is volt javaslatuk, megjegyzésük, de azt is lesöpörték az asztalról), s ha tovább tart az élsportolók elvándorlása, nem kell látnoki képesség ahhoz, hogy lássuk, Zentán meg vannak számlálva a szép országos és nemzetközi eredmények napjai.

Hogy ez kinek jó? Hát azoknak, akik nem tudnak kinevelni jó sportolókat, és a tömegesség, a népsport eszméje mögé bújnak (bár a mögé is nehéz manapság, mert például a vízilabdázókkal, labdarúgókkal és az elnyűhetetlen birkózókkal ezen a téren sem veheti fel senki sem a versenyt). Ezért kell kiegyenlíteni a juttatásokat, ezért vannak olyan „kisklubok” Zentán, amelyek maximálisan elégedettek ezekkel a pénzekkel, s ezek a klubok fogják szentesíteni a sportszövetség igazgatóbizottságának régi-új vezetőségét az őszre, a választásokon.

Hacsak nem fognak össze a „nagyok”, és azt mondják: elég az élsport elsorvasztásából!