A Magyar Művészeti Akadémia által kiválasztott 53 legreprezentatívabb magyar filmalkotást bemutató vajdasági vándorvetítések során Zomborba került egyebek közt a Kosztolányi Dezső regényéből 1963-ban forgatott, Pacsirta című nagyjátékfilm, amelyet elkísért az alkotás címszereplője, Nagy Anna is. Hogy miért esett éppen erre a filmre a választás? Azért, mert rendezője, Ranódy László zombori származású. A vetítés során még egy kötődésre fény derült. A filmet ugyanis Zombor testvérvárosában, a magyarországi Baján forgatták.
„Megszokta a kalitkát és szereti. Nem repül ki.”
Kosztolányi Dezső 1924-ben írt, 1880-ban játszódó regénye a Vajkay család tragikus történetét dolgozza fel. Vajkay Ákos (a filmben Páger Antal alakítja) és felesége (Tolnay Klári) évek óta abban reménykednek, hogy csúf és szerencsétlen sorsú lányukat, Pacsirtát végre sikerül férjhez adniuk. A család másfél évtizede ki sem mozdul otthonából, még a tükröket is eltakarják, hogy ne szembesüljenek a valósággal: amíg Pacsirta a nyakukon marad, semmi esélyük boldog és normális életre. Egy napon a lányt elküldik pár napra a rokonokhoz, hátha sikerül ott férjet találni neki. A magára maradt házaspár előtt hamar kinyílik a világ: ismét összetalálkoznak a régi barátaikkal, színházba járnak, társasági életet élnek, de mindvégig ott van bennük a szörnyű tudat, hogy ez a boldogság csak addig tarthat, amíg Pacsirta vissza nem költözik a szülői házba, amit újra megül az őszintétlenség, megint összehúzzák a függönyöket és leoltják a lámpákat.
PACSIRTA
A Magyar Polgári Kaszinóban telt ház fogadta az 51 évvel a forgatást követően derűtől ragyogó, fürge és lelkes művésznőt, aki szívesen mesélt forgatási élményeiről.
– A regényt a világirodalom egyik legjobb alkotásának tartom, és úgy érzem, Ranódy László a regényhez méltó filmet készített. Akkora színészek vannak benne, és itt nem magamra gondolok, mint Tolnay Klári, Páger Antal, aki alakításáért 1964-ben megkapta a cannes-i filmfesztivál díját, de a legkisebb szerepeket is nagy színészek alakították. Azért forgatták a főbb jeleneteket Baján, mert akkor nem engedték, hogy Szabadkán filmezzenek, ahol a regény játszódott. A filmben rémesen randa vagyok, higgyék el, ennél akkoriban valamivel szebb voltam. A főiskola befejezése után, 23 évesen játszottam ezt a szerepet. Édesanyám, édesapám egyszerre haltak meg két hét leforgása alatt, bizony eléggé nyúzott voltam, eléggé sovány, eléggé randa, nagyon megviselt a haláluk. Keresték, hogy lehetne még inkább megöregíteni, elcsúfítani. Nem volt még fejlett sminktechnika, ezért bekenték a bőröm egy kollódium nevű szerrel, amitől égési sebeket kaptam, és elsősegéllyel vittek a Rókus kórházba. Ekkor ezt a módszert elvetették, és ekkor kaptam azokat az óriási fogakat, amelyekkel újra meg kellett tanulnom beszélni, mert nagyon nehezen ejtettem ki a szavakat. Az idősebb színészkollégák nagyon aranyosak, segítőkészek voltak, boldog vagyok, és hálát adok a jóistennek, hogy eljátszhattam ezt a szerepet. Igaz, hogy amennyire jó volt, annyira vissza is vetett, mert onnantól fogva minden randa szerepet velem játszattak.
A művésznő kiemelte Ranódy László műveltségét, polgári kulturáltságát, és a rendezők közt ritka adottságát, ahogy a színészekkel tudott bánni, ahogy instruálta őket, amivel megteremtette a Pacsirta meg az Árvácska érzelmi világát.
– A forgatás előtt kértek tőlem régi családi fotókat, voltak, adtam is belőlük, de nem tudtam, milyen célból kérik. Aztán, amikor beültem az első vetítésre, a film elején a kamera végigpásztáz a családi ház szobájának a falán, ahol elidőzik a Vajkayék családfáján, amelyen egy másodpercre édesanyám portréja látható, ekkor misztikus érzés rázott meg, és így van ez minden alkalommal, amikor megnézem a film bevezető részét – hallottuk Nagy Annától.
A RENDEZŐRŐL
Ranódy László Zomborban született 1919-ben, iskoláit már Budapesten járta. 1943-ban került a Hunnia Filmgyárhoz, de már előtte dolgozott rendezőasszisztensként. Első játékfilmjét, a Lúdas Matyit 1949-ben Nádasdy Kálmánnal közösen rendezte. Élete végéig megmaradt a filmszakmában, rendezett, díszletet tervezett, forgatókönyvet írt. Számos jelentős alkotás rendezőasszisztense, így a Gül Babáé, illetve rendezője, például a Légy jó mindhaláligé, az Árvácskáé, a Hatholdas rózsakerté. Vonzódott Kosztolányi Dezső műveihez, a Pacsirta mellett ő filmesítette meg az Aranysárkányt, a Kínai kancsót, a Színes tintákról álmodomot.
A Kossuth-díjas filmrendező alig 61 esztendősen, 1980-ban hunyt el Budapesten.
