2024. március 29., péntek

Juncker maradna, ellenzéke elküldené

Luxemburgban a nagyherceg mérlegeli a koalíciós esélyeket

Nagy gondban van Európa és az EU egyik legkisebb országának, Luxemburgnak a kormányfője, aki csaknem tizennyolc évig töltötte be hivatalát megszakítás nélkül. Jean-Claude Juncker azért emészti magát, mert nem biztos, hogy az általa vezetett jobbközép Keresztényszociális Néppárt (CSV) megőrizheti hatalmi pozícióját a nagyhercegségben, s ebben az esetben neki is búcsút kell intenie eddigi hivatalának. Ráadásul azok után, hogy pártjával, amely az utóbbi hatvan évben – egy ciklust kivéve – folyamatosan kormányon volt, megnyerte a vasárnap tartott előrehozott parlamenti választást.

Bár a CSV a megszerzett 23 mandátumával továbbra is a legerősebb párt lesz a hatvantagú új parlamentben, eddigi előnye csökkent a vetélytársakkal szemben. Juncker fő gondja mégis az, hogy több párt összefogott a CSV ellen, és nélküle akarnak kormányt alakítani.

Ezt a szándékukat, illetve elhatározásukat már jelezték a szocialisták (LSAP), a liberálisok (DP) és a zöldek. Ezek a pártok hármas kormánykoalíciót akarnak létrehozni. Erre jó az esélyük, hisz együtt összesen 32 mandátumuk, vagyis minimális többségük van az új összetételű luxemburgi törvényhozásban. (A szocialista LSAP és a liberális DP 13-13 mandátumhoz, a zöldek pedig 6 mandátumhoz jutottak a választáson.)

A döntés az államfő, Henri nagyherceg kezében van, aki a héten külön-külön egyeztet a parlamenti pártok vezetőivel, s utána dönti el, kinek ad megbízást az új kormány megalakítására. Igényét a kormányalakításra mind Juncker, mind a szocialistákból, a liberálisokból és zöldekből álló hárompárti tömörülés is bejelentette.

Az 58 éves Juncker és pártja, a CSV azzal érvel, hogy ők szerezték a legtöbb szavazatot és mandátumot a választáson, s így a legerősebb politikai erőként vannak jelen a parlamentben. Ezért (szerintük) első körben őket illik felkérni kormányalakításra. A lakosság jó része szintén osztja a nézetet, mely szerint a győztesnek kell elsőként lehetőséget adni arra, hogy megpróbálkozzon a kormánykoalíció összekovácsolásával.

A három rivális szövetséges ugyanakkor azzal vág vissza, hogy együtt máris gondoskodni tudnak a kormányzáshoz szükséges (igaz nagyon soványka) többségről a törvényhozásban, amire Junckerék jelenleg képtelenek.

A szocialisták az utóbbi években a Juncker-féle CSV koalíciós partnerei voltak, de júliusban felmondták az együttműködést, és ezért kellett előre hozott választást tartani. A nyári szakítás óta nem szívesen szövetkeznének ismét Junckerékkal.

Júliusban azért fordítottak hátat nekik, mert korábban egy parlamenti vizsgálóbizottság megállapította: Juncker kormányfő az utóbbi években – hivatali kötelessége ellenére – teljesen elhanyagolta a hazai titkosszolgálat (SREL) felügyeletét. A szabadjára engedett szervezet így több törvénytelenséget követett el: politikusok és közéleti személyiségek után kémkedett, engedély nélkül hallgatta le beszélgetéseiket, a SREL vezetői befolyásukkal is visszaéltek, sőt korrupció gyanújába keveredtek.

A botrány ellenére Juncker megőrizte népszerűségét, és tekintélyét a választók körében. A lakosság 65 százaléka a történtek ellenére is támogatja. Ezért csak egy kisebbség kifogásolná, ha ő maradna a kormányfő. Erre akkor lesz esélye, ha a rivális három párt mégsem tud megegyezni és koalícióba tömörülni. Ebben az esetben a Juncker-féle CSV szövetkezhet valamelyik párttal a jelenlegi rivális táborból. Helyi politikai elemzők szerint ebben az esetben Junckerék legvalószínűbb szövetségesei a liberálisok lehetnek, velük alakíthatnak kormányt Luxemburgban, amely Európa egyik leggazdagabb országának számít.