Merre tart a helyi média?

A bírálatokban nem szűkölködő zombori internetes hírportál nem lopta be magát se a hatalom, se az ellenzék szívébe. A helyi jellegű hírportáloknak még nem sikerült kivívniuk azt a tekintélyt, mint ami a helyi tévéket és nyomtatott sajtót övezi. Zomborban három fiatalember immár tíz esztendeje foglalkozik internetes újságírással, s miként mondják, jószerével tudomást se vesznek portáljukról, de mindenki olvassa.

FÜRUMBÓL HÍRPORTÁL

Három fiatal programozó, Nemanja Dubravac, Srđan Bajić és Nebojša Kurjakov 2003. január 20-án megalapította a SOinfo.org közösségi fórumot, ami márciustól már hírportálként működött. A munkához természetesen újságírókra volt szükség, ezért az alapítók felkérték Sava Majstorovot és Faragó Tivadart, akikhez csatlakozott még Miroslav Milojičić, valamint a tájékoztatásban gyakorlattal bíró Dubravac, ma is ők működtetik a portált.

– Lokális környezetben még ma se érzik az emberek az internetes hírközlés súlyát, olvassák, megérinti őket, reagálnak, de például reklámot nagyon nehéz szerezni, csupán projektek révén tartjuk fenn az oldalt. A pártok és közvállalatok egyedül szép dolgokat szeretnek olvasni magukról, ezért a hatalmi és ellenzéki táborban is vannak olyanok, amelyek még a sajtótájékoztatóikra se hívnak bennünket. Bezzeg a tavalyi választások idején igencsak csatároztak egymással fórumunkon a pártaktivisták – mondja Faragó Tivadar.

A hozzászólásokat természetesen moderálják, a nap 24 órájában valamelyik szerkesztő figyelemmel kíséri a kommenteket,

– A portálunk ebben sajátos módszert követ. A szólásszabadság szellemében minden komment megjelenik honlapunkon. A hozzászólások tartalmát és hangnemét szabályzatunk írja elő. Ha a komment valóságtartalma ellenőrizhetetlen, vagy egyenesen hazugság, azt utólag töröljük – magyarázza Faragó.

MINDEN EGY HELYEN

– Az a célunk, hogy a hírek mellett mindaz együtt legyen, ami Zomborról szól, fotógalériánkban tíz kategóriára osztva több mint 15 000 fölvétel található a városról és környékéről, portrék, települések, események – folytatja. – Pályázatot is hirdettünk a ReFoto folyóirattal együtt, amire harminc alkotó mintegy 100 munkája futott be. A legjobb harminc a honlapunk fejlécén folyamatosan cserélődik.

A SOinfo.org számos egyéb tevékenységet folytat. Legutóbb például a Nyílt Társadalomért Alap támogatásával sikeres fórumsorozatot tartott a városban fölmerülő kérdésekről, így a tömegtájékoztatásról, a sportról, de a kerékpározásról is. A munkatársak külön prezentációkat készítettek a környék szállásairól, falvairól, iskoláiról, a könyvtár és levéltár anyagát fölhasználva a város irodalmi múltjáról. Létrehoztak egy szolgáltató központot, amelyről letölthetők a hatóságok és hivatalok űrlapjai, és az érdeklődők tájékozódhatnak a szükséges okmányokról, mielőtt fölkeresnék az illetékes hivatalt.

– Egyik projektünk keretében tárhelyet biztosítottunk a városi és falusi helyi közösségeknek, webcímet nyitottunk számukra, amit egy évre előre kifizettünk, hogy saját honlapjukon tájékoztassák a lakosokat az időszerűségekről, de érdektelenség folytán alig néhány helyi közösség élt ezzel a lehetőséggel – panaszolja Faragó Tivadar.

MERRE TART A HELYI TÁJÉKOZTATÁS?

A másik szerkesztőt, Sava Majstorovot a helyi tájékoztatás állapotáról kérdeztem.

– E téren Zombor szomorú képet fest. A helyi médiában elfelejtik az alapvető célt, hogy a polgárok érdekében működjenek, ezért főleg a közlemények átírásával és közlésével foglalkoznak. Munkájuk a hatalmi struktúra népszerűsítésére korlátozódik. Kivételt képeznek egyes belgrádi és újvidéki lapok tudósítói, akik gyakran kritikus hangot ütnek meg, de nincs kellő számú komoly olvasójuk, így a minőséges információk nem kapnak kellő visszhangot, a polgárok továbbra is félinformációkból tájékozódnak. A zombori média ma feltétel nélkül a politikusok érdekét szolgálja.

Közbevetem, hogy a SOinfo.org nem ezen az úton jár.

– A látogatók számából ítélve elmondhatom, hogy a mi „másságunk” jó visszhangra talált a közvéleményben, a helyi politikusok egy része naponta bekukkant az oldalra, de nem úgy tekintenek a médiára, mint a munkájukat segítő közegre, hanem mint szükséges rosszra vagy saját népszerűsítésük eszközére. Ritkán fordul elő, hogy cikkezésünk a probléma megoldására sarkallja a politikusokat, de nyomban jelentkeznek, ha a munkájukat bíráljuk. Hozzá kell tennem, az elmúlt tíz esztendő alatt nem sikerült fölkerülnünk a városvezetés hatalmi többségét képező vezető pártok levelezési listájára. Még nem tudjuk, hogy a közlendő minősége miatt kerülnek bennünket, vagy valóban olyan valós politikai hatalommal rendelkeznek, ami a legkisebb bírálatot se viseli el.

Sava Majstorov a konkurencia és a kollegialitás kérdésében is kifejtette véleményét.

– Mindannyian a Zombori Rádióban „tanultuk ki” a napi tájékoztatás fortélyait, és tartjuk magunkat a megtanult leckéhez, híreink tömörek és könnyen megérthetők. Ez kapóra jött a konkurenciának, különösen egyes televízióknak, amelyek szó szerint mások információiból gyártanak saját híreket. A „kollégák” napról napra kimásolják a híreinket, és saját híradásaikban használják őket a szerző és a forrás föltüntetése nélkül. Hogy meddig fajulhatnak nálunk a dolgok, egy reklámügynökség esete mutatja, amely rólunk SoInfonak nevezte el magát, majd a kábeltévén úgynevezett „közérdekű tájékoztatásba kezdett”. Ez sok embert megtéveszt, és gyakran bennünket vádolnak ennek az egyébként a Zombor Város Fejlesztési Ügynökségének támogatásával működő tévécsatornának a szakmaiatlansága miatt. Ugyanakkor a mi lehetőségeink is korlátozottak, nem juthatunk el minden eseményre, ilyenkor a tényleges kollégák megértésének hála, pótolni tudjuk a kiesésünket. Jelenleg alaptalan lenne a szerkesztőség bővítésén vagy hang- és videótár létesítésén töprengeni. Sajnos egy gazdaságilag lepusztult városban, mint amilyen Zombor, amit az előző évtizedben több ezer fiatal hagyott el, képtelenség bármit is tervezni, különösen nem a korszerű médiában.