Dulics Sándor okleveles villamosmérnököt tanárként ismeri és tiszteli az újvidékiek többsége, noha gazdag pályafutása során leginkább mérnökként tevékenykedett. Nemrégiben a Darányi-telepi Társalgó összejövetelén zágrábi egyetemista éveiről, az akkori időkről mesélt, emlékbeszámolójának nagy részét a zágrábi Ady Endre Magyar Kultúrkörnek szentelte.
Dulics Sándor tősgyökeres újvidékiként 1944-ben született a belvárosban, a Hilandar utcában laktak, az akkori Magyarországon ezt az utcát Lovag utcának nevezték. Villanyszerelő édesapja és fényképészmester édesanyja később a Telepen vettek házat, kiköltöztek, Dulics tősgyökeres Darányi-telepinek tartja magát. Két öccse is ott született. Már az óvodában is magyar nyelven foglalkoztak vele, később az általános és a középiskolát is magyarul végezte, gimnáziumba iratkozott. A szerbül vagy magyarul kérdés már akkoriban is foglalkoztatta a fiatalokat és a szülőket, sokan akkor is úgy gondolták, hogy ha szerbül tanul a gyerek, később könnyebb lesz neki az egyetemen, az életben. Dulics esete rácáfol erre, eredetileg szerb nyelvű gimnáziumi tagozatba iratkozott, de amikor első nap az iskolaudvaron látta, hogy korábbi osztálytársai java része egy másik helyen gyülekezik, a magyar osztályok helyén, megtört benne valami. Még aznap átiratkozott hozzájuk, Klemm Irma osztályfőnökhöz került. Ez a döntés később egyáltalán nem akadályozta abban, hogy még csak nem is szerb, hanem horvát nyelven, egyetemi szinten kitanuljon egy nagyon nehéz szakmát.
– Azt javasolom mindenkinek, hogy gyerekeink tanuljanak anyanyelvükön, Újvidéken öt középiskolában tanítanak magyarul, az egyetemen nem lesz gond, ha becsületesen dolgoznak – üzeni ezzel kapcsolatban Dulics.
Az érettségi után tehát ismét válaszút elé került, döntenie kellett, hogy hol akar tovább tanulni. Apja hatására a villamossági tudományokat választotta, Újvidéken akkoriban még nem működött ilyen kar, Belgrád és Zágráb közül kellett választania, Szarajevó akkoriban még messzinek tűnt. Mivel Belgrádban akkor a mai bolognai rendszerhez hasonló módon, fokozatok szerint folyt az oktatás, Dulics Zágrábot választotta, ahol kettő helyett négy évig tanulhatta a villamosmérnöki szakmát. Neki, gimnazistaként ez a modell sokkal jobban megfelelt.
Zágrábban négyszer váltott lakhelyet, szerény körülmények között élt. ’63 őszén egy átjárószobában aludt, még fürdőszobájuk sem volt, a városi fürdőbe jártak tisztálkodni. Egy hosszú perceken keresztül melegedő lámpás rádiókészülék jelentette a kapcsolatát az otthonnal, évente csak párszor volt alkalma hazautazni. Abban az évben a Zágrábi Villamossági Karon 300-an írták be az első évet, kitűnő tanulók, csak Dulics volt magyar. Egy éven belül a hallgatók 56 százaléka lemorzsolódott. Eredményes tanulmányaihoz hozzájárult a távolság is, hiszen ha Belgrádban tanult volna, minden hétvégén hazautazhatott volna, rengeteg időt pazarolt volna erre.
Zágráb nemcsak a tanulmányok sikeressége miatt volt jó választás, hanem más előnye is volt. Dulics megismerhette, és oszlopos tagjává válhatott az ottani Ady Endre Magyar Kultúrkör köré tömörülő nagy családnak. Újvidéken nem is hallott erről, de mint kiderült, a Körrel már korábban is kapcsolatba került. Gimnáziumi tanulmányi során Dulics a matematikai szakirányt választotta, így került Major István osztályfőnök osztályába, akiről akkor még nem tudta, hogy ő is Zágrábban tanult, és hogy Major István egyetemista korában az Ady Endre MK első elnöke volt. Az 1967–68-as tanévben ezt a tisztséget Dulics töltötte be, ott-tartózkodása idején elválaszthatatlan lett a kultúrkörtől. Az idősebbek emlékeznek, hogy akkoriban mindannyian szerény körülmények között éltek, nem volt ez másképp a Körben sem. A helyiségekben dobkályhákban tüzeltek, fűrészporral, a tüzelőt a Kör alatti emeleten működő asztalosműhely hulladékaként kapták. A Kört mindannyian, az ott tanuló magyarok második otthonuknak tartották, az egyesületnek köszönhetően úgy éltek Zágrábban, mint egy nagy család. Volt saját háznagyuk is, közös munkaakciókat szerveztek, a közösségi élet nagyon szépen működött, és működik ma is.
Zágrábban a trianoni döntés után kezdett csírázni az ottani magyar egyetemisták szerveződése, írásos emlékek utalnak arra, hogy 1924-ben, 1925-ben az utcán, pontosabban a Zrinjevacon gyülekeztek a magyar fiatalok. A vasútállomás előtti, központi parkban találkoztak, a Strossmayer püspök idejében ültetett platánfák alatt. Később vendéglőkben gyülekeztek, mígnem a német diákokkal együtt egyesületet alapítottak, Vojvodina névvel. Ezt az egyesületet Sándor király ’29-ben betiltotta, miután enyhült a helyzet, 1932-ben nyarán megalakult a Kör, amely Ady nevét a világháború után vette fel, Major István 1932-ben volt az elnöke. A Zágráb központjában lévő épületben volt egy nagy, 120 személyes báltermük, színpadjuk, könyvtáruk is, egy kis büfét is működtettek, teljesen önállóan. Dulics szerint a Kör életének legmozgalmasabb pillanatai éppen a 1960-as években, a ’70-es évek első felében voltak. Évente 25–30, néha még több fiatal jött Vajdaságból, Baranyából, Szlavóniából, állandó körforgás, pezsgő közösségi élet volt tapasztalható. Ma egészen más a helyzet. Vajdaságból ritkán mennek Zágrábba tanulni, sokkal egyszerűbb magyarországi egyetemre járni, az Újvidéki Egyetem is felfejlődött.
Dulics Sándor 1970 januárjában, diplomaszerzés után búcsúzott el Zágrábtól, az itteni katonaügyosztályon már ismerték, hiszen a halasztás miatt minden évben hozta a tanulmányait igazoló bizonylatot az egyetemről. Szlovéniába, a Dráva-parti Ptuj városába került egy rakétaegységhez, ahol nagyon jól ment a sora. 11 hónap szolgálat után visszajött Újvidékre, és az akkoriban természetesnek számító módon azonnal, napokon belül munkába állt. Rövid nadrágban, pólóban kibiciklizett a Novomont szerelővállalatba munka felől érdeklődni, az illetékes igazgató elvtárs azonnal ott tartotta, szinte már aznap dolgoztatta volna. Akkoriban így ment a munkavállalás, nem voltak kínos beszélgetések a pénzről, működött a gazdaság, nem volt gond, mindenki korrekt volt. Egész Vajdaság területén dolgozott, a Neimarnak, a szabadkai Integralnak is, villamos tervezéssel foglalkozott. Ő tervezte a belgrádi autóút újvidéki útkereszteződéseinek villamos rendszereit, többek között világító jelzőtáblákat is beépíttetett, ilyesmi manapság sincs. Az ő tervei alapján alkalmaztak Újvidéken először magas nyomású nátriumlámpákat, ezek kellemes sárga fényt adó utcai lámpák. Később lakástervezést végzett a Beton vállalat irodáiban, akkoriban épült az újvidéki Újtelep városrész, ebből vette ki részét. Dolgozott a Jugopetrolban, azaz a Naftagas Prometban is, később egy másik tervezőirodában komoly tervrajzot – és makettet – készítettek az akkor épülő Spens épületére, de ezt a csarnokot végül szarajevói mérnökök terve alapján építették fel. A szakembert a Vojvodinainvest tervezőiroda is magáénak tudhatta egy ideig, az óbecsei Sojaprotein elképzelése fűződik a nevükhöz. Dulics tanári pályafutását 1990 tavaszán kezdte, a Budućnost építőipari vállalat egyik társultmunka-alapszervezetéből ragadták ki, ideiglenesen kellett helyettesítenie egy tanárt a Mihajlo Pupin Villamossági Szakközépiskolában az iskolaév végéig. Eleinte szerb osztályoknak tanított, később Milorad Đurđević iskolaigazgató felkérte, hogy adjon elő magyaroknak is. Nagyon megkedvelte a tanári szakmát, időközben magán-tervezőirodát működtetett. ’99 tavaszán Magyarországra ment családjával, a bombázás elhúzódott, Székesfehérvárra költöztek, gyermekei már ott indultak középiskolába. Dulics elhelyezkedett egy nagy villamossági szerelőcégnél, magyarországi bevásárlóközpontok, irodaépületek villamos hálózatait tervezte. 2003-ban visszajött Újvidékre, a Pupin iskolába, Dulics 2005-ben, majdnem 40 munkaév után vonult nyugdíjba. Nyugdíjasként még két évet tanított a Futaki Mezőgazdasági Középiskolában, fizikát adott elő magyar nyelven, a diákok körében itt is nagy népszerűségnek örvendett. Mérnökként aktív maradt, tagja a Szerb Mérnöki Kamarának, továbbá a Szerb Világítástechnikai Társaságnak. Vérében van a kerékpározás, jelen van az újvidéki kerékpáros megmozdulásokon.
