Szomszédaim csak a kenyér bélét eszik. A héját a szemétbe dobják. Uram bocsájts meg nekik, nem tudják mit tesznek...
Régen a kismamák gyermekeik szájába nedves kenyérhéjat dugtak. A kenyérhéj keményítő. A keményítő összetett cukor (poliszaharid) mely a szájban (nyálban) található ptialin fermentum hatására egyszerű cukrokra hasad. Csak az egyszerű cukrok (mono és diszhardák) édesek. Érthető, hogy minél tovább szopták a kenyérhéját, az mind édesebbé vált szájukban. Sokáig megvoltak sírás nélkül...
Az öregek meg ha túl kemény volt nekik a kenyér héja, levesbe, tejbe, cikóriakávéba stb. aprították és úgy fogyasztották. A tányér aljáról az ételt, kenyérhéj darabkával tunkolták ki. Mi gyerekek is tiszta tányért hagytuk étkezés után az asztalon, hogy „Ne legyen pattanásos arcú a majdani feleségünk”. Az aprítás, tunkolás ellentmond ugyan az illemtan tanításának, de mi akkor ezzel nem törődtünk. Ínséges, háborús idők voltak azok...
Nemrég a tudomány bebizonyította, hogy a kenyérhéj a kenyér legértékesebb része! Főleg a fekete kenyéré. Rengeteg anti-oxidánst tartalmaz. A kenyérhéj antioxidánsa a pronilizin.
A savanyú káposztában található izocijanat rákellenes hatása fokozottabban érvényesül, ha kenyérhéjjal esszük a káposztát! Ha nincs a háznál kenyérhéj (eszünkbe se jusson a kukázás), süssön pirítós kenyeret. Az is megfelel. A hordó alján akad még káposzta is. Fogyasztjuk jó egészséggel.
