Ma Szerbiában valamivel több mint másfél millió nyugdíjas él. A lakosság 20 százaléka hatvan év feletti. Nagyon sok az idős, a nagyon idős ember, ugyanakkor nemcsak öregedő, de szegény is az ország, a szociális ellátások köre nem elégséges. A családok jelentős részében a családfenntartók csak nagy erőfeszítések árán képesek gondoskodni a családjukról. Becslések szerint nálunk az idősek egyharmada él együtt a családjával. A többiek, vagyis a többség teljesen magányosan él.
Ma Szerbiában valamivel több mint másfél millió nyugdíjas él. A lakosság 20 százaléka hatvan év feletti. Nagyon sok az idős, a nagyon idős ember, ugyanakkor nemcsak öregedő, de szegény is az ország, a szociális ellátások köre nem elégséges. A családok jelentős részében a családfenntartók csak nagy erőfeszítések árán képesek gondoskodni a családjukról. Becslések szerint nálunk az idősek egyharmada él együtt a családjával. A többiek, vagyis a többség teljesen magányosan él.
Két generációról beszélhetünk: az öregekéről és fiatalokéról. Valamennyien törékenyek, sebezhetőek, akaratosak, tele vannak elvárásokkal. Nehéz lenne tanácsot adni, hogyan oldjuk meg az adódó problémákat, hisz mindegyik annyira sajátos, annyira egyedi. Nincs általános szabály, amit alkalmazni lehetne.
Nem is arról van szó, hogyan lehet elviselni, ha a nagymama feledékeny, ha a nagyapa nagyothall és horkol, sokkal inkább arról, hogy egyre nagyobb a szakadék a generációk között. Nem volt ez mindig így, és szerencsére sok családban ma sem így van. A nagyi a gyerekeivel él.
Amikor egyik kedves ismerőssel az idős emberek problémáiról beszélgettünk, elcsodálkozott. - A nagymama velünk él, mindig is velünk élt. Azt hiszem, ettől olyan meleg, nyugodt az otthonunk légköre. Olyan jó délután hazaérni, leülni mellé a konyhába, megkóstolni a süteményét, együtt kávézni. Szeretek bemenni a szobájába, úgy érzem, mintha egy másik világba lépnék. Egy nyugodt, rendezett világba. A nagyi ül a fotelben, kezében a horgolt terítő, amit éppen nekem készít. Horgol, köt vagy olvas, esetleg rádiózik, tévét néz. A falon megsárgult fényképek. Az asztalon gyönyörű csipketerítő. A nagyi horgolta. Rend, béke, tisztaság. És ott én is átalakulok. Megfeledkezek a rohanó világról, az egymásra üvöltöző emberekről. Én is lelassulok, halkabban beszélek - mondta.
Faluhelyen, ahol az emberek amúgy is más tempóban élnek, jobban gondoskodnak az öreg, esetleg a beteg családtagról. Az emberek helyzete a családban változik. Az idő előrehaladtával sok esetben eltartóból eltartottá válnak, és ez nemcsak a családnak, nekik is nagyon nehéz. Sokszor szeretnék és tudnák is folytatni a munkájukat, de egészségi állapotuk vagy más külső tényezők miatt passzivitásra kényszerülnek. Elveszítik a fontosságtudatukat, márpedig ha valaki azt érzi, hogy nincs rá szükség, könnyen feladja.
Hogy melyik családban hogyan megy végbe a generációk váltása, sok mindentől függ. A szülők kötelessége lenne, hogy gyermekeiket saját példájukkal arra neveljék, hogy a nagyszülőknek szeretetre, türelemre és megértésre van szükségük. Az ilyen nevelés a serdülő gyermekben mély, erős és állandó nyomot hagy mire felnő, mert erősebb, minden szónál és parancsnál…
Fotó: Dávid Csilla
Ezekben a napokban sok idős ember csak félve merészkedett az utcára
