A Herceg jött, láttuk, és azonnal elnyerte a bizalmunk. A 2003-as év egyik legszebb és legjobb játéka volt a The Sands of Time, mely méltán nyert el több díjat az év végi összegzésekben. Egyetlen bökkenő volt csak: a játék reklámozása nem sikerült jól, így a játék bukás lett eladások szempontjából. A francia kiadónál viszont nem adják fel könnyen a harcot, tanultak a hibájukból, és a The Warrior Within címet viselő folytatás szép nagy csinnadrattával érkezett meg kezünkbe. A temérdek videó és előzetes elég vegyes képet festett a folytatásról, de a demó sajnos nem volt meggyőző, így igen nagy félsszel csúsztattuk a lemezt a meghajtóba.
Hercegünk legutóbb ugye – részben önhibájából – elég nagy kalamajkába került. Kieresztette az Idő Homokját, melyet aztán kis adagokkal lapátolhatott vissza segítségünkkel. Természetesen volt egy happy end, aztán mindenki ment a dolgára. Az egyetlen gond, hogy senki nem olvasta el az apró betűs részt: „Az, ki útjára engedi a Homokot, halálnak halálával lakol”. Miután ez nem igazán történt meg az előző részben (illetve néhányszor megtörtént, de a Load Game varázslat a legtöbbször segített), a Sors és elküldte a végrehajtóját, Dahakat. Érthető módon a Herceg nem igazán akarja betartani a szerződés rá vonatkozó részét, inkább elment a helyi kuruzslóhoz segítségért. Közös erővel kiötlötték, hogy ha a Homok egyáltalán nem készül el, akkor nem lehet majd elszabadítani, azaz Dahaka nem tud átcsusszanni a mi dimenziónkba. Utunk tehát elvezet Babilonból mind térben, mind időben. A többi pedig, ahogy mondani szokás, történelem. Méghozzá olyan, amilyet leginkább mi írunk.
A mese nem túl mély, de valljuk be, az előző részeket sem ezért szerettük. Inkább az ügyességi és akció részek kitűnő keveréke, a lenyűgöző látvány, a hangulatos zene, a kézre álló irányítás ragadott el bennünket. Ezek legtöbbje szerencsére itt is a helyén maradt. Az első feltűnő különbség azonnal a menüben, sőt, az első betöltő képernyőn észrevehető. Míg a Sands of Time leginkább egynek tűnt az Ezeregy Éjszaka akciódúsabb meséi közül, a Warrior Within sokkal sötétebb, komorabb tónusú. A játékban újból lesz egy sok átlagon felüli ügyességet igénylő feladvány, melyhez egyedül a három kameraállás nyújt segítséget (a normál külső nézetes, a madártávlati, illetve most már egy belső nézeti kamera is), illetve az, hogy megfelelő homokmennyiség esetén visszatekerhetjük egy picit az időt, éppen balul sikerült lépésünk előtti pillanatokra. Két újdonságot fedeztünk fel, egyikük a kötél, melyen nemcsak mászhatunk, hanem oldalra kilengve megnyújthatjuk falon-futásunk hosszát, illetve a szép, vörös függönyök, melyekkel esésünket tudjuk látványos módon lassítani. Maradtak azonban régi ismerőseink, a forgó pengék, a mozgó karmos oszlopok, a körfűrészek, illetve a mozgásérzékelős szöges talajrész, mely most viszont időkapcsolós lett, tehát ha átfutunk rajta, akkor optimális esetben nem sérülünk. Természetesen a herceg irányítása maradt a régiben, tehát adott balszerencsés helyzetben leginkább csak saját ügyetlenségünket okolhatjuk, nem a készítőket.
Az előző rész leggyengébb pontja kétségkívül a harc volt. Igazából szép is volt, látványos is volt, voltak jobb pillanatai is, de egy támadásgomb és az ugrás nyomogatásából állt az egész. Ennek kiküszöbölésére rengeteg újdonságot találunk az új részben. Kezdjük a legfontosabbal, a hangzatos Free-Form Fighting Systemmel, érthetőbben a Szabad Harcrendszerrel. Lényegében arról van itt szó, hogy jóval többfajta támadást tudunk végrehajtani, sokkal több kombináció lesz, és nem utolsósorban mindezt jóval látványosabban tehetjük. A támadógombok egyikével tudjuk a különböző dobásokat végrehajtani, másikkal pedig ellenfelünk fegyverét tudjuk ellopni. A Warrior Withinben már lehetőségünk lesz az állandó szablyánk mellett ellenfeleink fegyverét is használnunk. Harci eszközeink repertoárja ezzel ötven darabosra bővült. Ezek mellé természetesen kapunk egy pár mágikus képességet is. Az előző részben megismert lassítás és társai kis átalakítással itt is feltűnnek, emellett most új, látványos és érdekes varázslatot is szerezhetünk.
Amiben az előző rész erős volt, az a meseszép látvány. A fejlesztők ismét kitettek magukért, a Warrior Within grafikája ugyanis ismét képes maga mögé utasítani stílusa egyéb képviselői. Egyedüli gyenge pont talán a főszereplők ábrázolása, valahogy inkább hasonlítanak marionett figurákra, mint élő szereplőkre. Ellenfeleink ezzel szemben nagyon tetszettek, jól kitaláltak, szépen megvalósítottak. A különböző kombinációk, varázslatok láttán pedig biztos nyitva marad néhányunk szája.
A zene néha zavaróra sikerült viszont. Bár javarészt még mindig a Stuart Chatwood által komponált melódiák hallhatók, a leghangsúlyosabb részeknél különböző kemény rock számok szólalnak meg. Kedvelhetjük az ilyen zenét, egy tempós autóversenynél még el is képzelhető, de ebbe a játékba nem illik bele. A herceg szinkronhangja is megváltozott, szerencsére azonban ez minőségileg nem romlott, talán férfiasabb lett picit. A hanghatások egyébként jók, nincs bennük korszakalkotó újdonság, de a hangulatnak megfelelnek.
Divatos a régi, ismert címeket újra feldolgozni, és az Ubisoft nem hagyja nyugodni a Herceget, egy újabb trilógiát indított el. Egyelőre érdekes a megvalósítás, de a következő részekbe már lehet unalmas lesz, ha nem tudnak a játékmeneten is újítani a fejlesztők.
