A Nintendo Wii játékkonzolra két éve jelennek meg minijáték-gyűjtemények, és a kezdeti óvatos próbálkozások után mára a konzolt főleg ilyen játékok jellemzik. Az első Rayman Raving Rabbids is akkor jelent meg, és azóta a bolondos nyulak, vagyis ezek a fokozottan nyúlszerű izék átvették az uralmat képernyőink felett. Ezúttal szó szerint: Rayman tévékészülékébe egy tapsifülessel teli villám csapott, és azon túl az csak a Nyúl TV műsorát közvetíti...
Kapcsolhatunk sportközvetítésre, B-kategóriás zombi-horrorra, zenés műsorra, valóság-showra, vagy éppen a divatműsorra, mindenütt csak visítozó rabbideket látunk, akik éppen a kábel-TV megfelelő csatornáját gúnyolják ki. Minden minijáték egy önálló műsor, és mi vagyunk a rendezők, mi döntjük el, hogy melyik program lesz a következő – avagy mit játszunk. Egy-egy játékot befejezve újabb „műsorok” válnak játszhatóvá, összesen több mint ötven minijáték közül választhatunk.
A fergeteges humorú forgatókönyvek szerint többek között tornázhatunk szakállas-szőrös Chuck Norris nyúlként, vagy megnyargalhatunk gnút is – a hasán, úgy, hogy az a hátával csúszik végig a havas ugratón. Ilyenkor találóan a Wii Balance Boardra ülve irányítjuk a játékot – az alsó fertályunkkal. A levegőbe érve a nunchuk kontrollerrel hadonászva tudunk különböző mutatványokat bemutatni. Sajnos a játékok többségének irányítása nem ilyen kreatív, és bár vicc és geg mindenütt van, a többperces célozz-és-lőj, vagy jobbra-balra-kormányozz játékokba hamar bele lehet unni. A ritmusos, táncos játékok, amelyekben a megjelenő ikonok szerint kell táncolnunk a nunchukkal, sem lesznek újak mindenkinek, de ezekben legalább együtt táncolhat a család vagy a társaság. „Kreatív műsorok” is vannak, amelyekben nem az ügyességünkön van a hangsúly. Ilyen a divatrendező játék, melyben a kétfülű modellünket kell felöltöztetni olyan meghökkentő kritériumoknak megfelelően, mint például a „menő és szőrös, de nem érdekes”, majd a játék nyúl-bírái osztályozzák eredményünket.
A TV Party, a névválasztásával némileg ellentmondásosan inkább szóló játékokkal van tele, persze lehet társaságban játszani, együtt vagy versengve, de csak a konzol előtt váltva egymást, s nem egyszerre. Kiábrándítóan kevés az olyan játék, amelyben négyen is játszhatunk – és ahhoz négy nunchuk kontrollerre is szükségünk lesz. A parti játékok szervezése sem gördülékeny, sokat kell téblábolni a menükben játék közben, és a konzol is hosszan fog töltögetni, ami végül lelombozhatja a társaság játékkedvét.
A Wii konzol képességeihez mérten szerény a játék grafikája, de az abszurd és humoros, rajzfilmszerű karakterek hamar elfeledtetik velünk a kockás textúrákat és modelleket. A hangok is remekül sikerültek, a nyulak hisztérikus visítozása passzol a vicces TV-műsor paródiáihoz, és az avantgárd bejátszásokhoz.
Összességében szerethető játék a Rayman Raving Rabbids TV Party, rengeteg alkalom van hangos kacajra a játék során, a játék vicceivel ellentétben viszont az irányítás nem fejlődött sokat a két éve megjelent első nyulas játék óta, így maga a játékélmény kiábrándító lehet.
