A Machinarium rozsdásodó, nyikorgó robothőse az év egyik legelőkelőbb főszereplője: eltökélt, leleményes és szerethető – és teszi ezt úgy, hogy egy szót sem szól. Igaz, ebben a klasszikus képrejtvény (point-and-click) kalandjátékban mindenki hallgatag, de némaságuk ellenére a Machinarium mechanikus lakói hatékonyabban kommunikálnak, mint néhány „hangos” játékkarakter: néha hisztérikus gesztikulálással, néha diagrammokkal tudatják szerepüket a világban. A játékmenet nagy részét ötletes feladványok alkotják, néhányuk még a legtapasztaltabb rejtvényfejtőket is megdolgoztatják. Akció is lesz a játék vége fele, de nem azok a részek miatt fogjuk megszeretni a Machinariumot, ami új életet lehel a kiöregedő kalandjátékokba – és -játékosokba.
A sajátos, rajzolt grafikájú játékról minden kép többet mond, mint szavak ezrei. A tekervényes robotok és lepusztult gépek világa éles határvonalakkal van kihúzva. Egy esetlen őrszem kényeztetné lemerült mackóját, elemeket keresve barátjának, narancsszínű árnyakba borított indusztriális tájban. Pókhálók feszülnek a szellőzőcsövek között, melyek a felismerhetetlenből vezetnek az értelmetlenbe. Korosodó, barna épületeket fakó foltok és éles repedések csorbítanak, a távolban antennák és szegecselt, tántorgó tornyok pöfögnek füstpamacsokat. Kattogó-csörgő háttérzene teszi teljessé a mechanikus hangulatot alternatív, disszonáns melódiákkal. Ez nem az a hely, ahol élni szeretnél, de úgy tűnik neked, hogy a robotok pont itt élnének legszívesebben.
Mint általában az ilyen kalandjátékokban, a rejtvények megoldásával haladhatunk előre, de a Machinarium bevisz egy-két csavart, szokásainkat megtréfálandó, így még a veteránoknak is lesz érdekes talány. A környezet nincs túlterhelve interaktív elemekkel, és a mozgásterünk is korlátozott, így nem fogunk elveszni a lehetőségek között. A tárhelyünk sem lesz tele minden kacattal, ha egy tárgyra már nincs szükségünk, a főszereplő igazi jó barátként, egy flegma gesztussal eldobja. Alakmanipulációs és mintafelismerő rejtvények is lesznek, de az igazán nehezek a játék végén várnak bennünket. A szürkeállományunkat meg kell dolgoztatnunk, de minden megoldható egy kis türelemmel. Ha mégis elakadnánk, két súgót is kérhetünk. Egy gomb megnyomásával általános tippet kapunk a fő célunkról, egy másikkal teljes képet láthatunk a szükséges lépésekről, de ahhoz, hogy ezt megkapjuk egy oldalra haladó lövöldözős minijátékot kell teljesítenünk – ami éppen elég unalmas, hogy elbátortalanítson a súgó használatától.
A játékot Flash technológiával valósították meg, ami némileg korlátozza az irányítás szabadságát (és a játékfejlesztők lehetőségeit is), de semmi sem zavaró annyira, hogy ne fejezzük be ezt a kedves kalandot. Szorítunk a kis robotunknak, aki gépszíve szerelmét keresi, és gúnyosan tekintünk a gonoszokra, akik ennyi fájdalmat okoztak neki. A Machinarium, a cseh Amanita csapat jóvoltából, szemünknek, fülünknek és lelkünknek kedves lesz, de ami legfontosabb, elménket is megdolgoztatja.
(A múlt héten ígért Dragon Age játéktesztről nem feledkeztünk meg, de hét nap alatt nem sikerült befejeznünk. Hamarosan elkészül!)
