A klasszikus szerepjátékok (RPG-k) kedvelői ebben az őszi idényben minden jóval el vannak kényeztetve. Az ex-diablósokból álló Runic Games fejlesztőcsapat Torchlight néven jelentetett meg egérhuszár-akciót, a Bioware Baldur’s Gate-szerű, monumentális kalandot állított össze Dragon Age: Origins címmel. Mellettük a német Piranha Bytes is megmaradt a saját jól bevált receptjénél, a Gothic játékok alapjaira építette a dialógusban gazdag, pártválasztó, reputáció-építő szerepjátékát, a Risent. Tanultak a fejlesztők az amúgy remek Gothic 3 programhibákkal teli kiadásából is, a Risen többnyire hiba nélkül fut PC-n – az Xbox-felhasználók már nem olyan szerencsések, technikai kivitelezésében sajnos gyengébb a konzolos kiadás.
A játék elején nincs karakter- vagy kasztválasztási lehetőségünk, a rövid és homályos bevezető animáció után rögtön a mély vízbe kerülünk – szó szerint, ugyanis hajótörést szenvedünk. Többszörösen szerencsések vagyunk, amikor kivet a napsütötte, homokos partra a tenger: nemcsak hogy kutya bajunk sem esett, hanem mellettünk egyedül egy kellemesen szép hölgy „úszta meg” a bajt. Sajnos hamarosan rájövünk arra, hogy helyzetünk korántsem romantikus: az elemi erők által megtépázott Faranga szigetére kerültünk. A földrengések rejtelmes ősi romokat hoztak a felszínre, mire a szerencsevadász, kalóz lakosságban felébredt a régészösztön, persze nem kimondottan tudományos alapon. Hamarosan megérkezett egy inkvizítor, hogy rendet tegyen, de tette ezt igen sajátos módon: a sziget teljes lakosságát a Kikötővárosba (Harbor Town) terelte, és kijárási tilalmat rendelt el. A városon kívül csak bizalmasai tartózkodhatnak, és parancsa szerint az összes fellelt relikviát be kell neki szolgáltatni. A kalózok, ill. a magukat szabadoknak nevező őslakosok közben egy mocsárban állították fel a rezidenciájukat, közvetlenül egy ősi templom mellett, Don Esteban, a Kikötőváros elüldözött kapitányának vezetésével. A népszerű Esteban is magába fordul, és minden fellelt ereklyét magának követel. A táborban eluralkodik az aranyláz...
Ebbe a hatalmi harcba avatkozunk bele, az inkvizítor vagy a Don ügyét segítjük minden egyes küldetéssel. A kalandozásunk során alakul a karakterünk, három fő irány adott: harcos, vadász és mágus kasztot tanulhat ki a karakterünk, a megfelelő alapértékek, az erő, ügyesség és bölcsesség növelésével. A fegyver, ill. a mágiatípus megválasztásával lehet tovább specializálni a karaktert. Érdemes legalább egy fegyvernemet magas szinten tartani, mert szükség lesz rá a kaland során. Különböző mesterségeket is tanulhatunk, a kovácsoláson, alkímián, varázstekercs-íráson kívül lehetőségünk van gyűjtögetni is bányászként vagy az állatok megnyúzásával, és kevésbé civil tevékenységeket is elsajátíthatunk, mint a zsebmetszés, zárnyitás. Alapértéket, fegyverspecializációt és mesterséget egységesen tanulópontért (és aranypénzért) vehetünk, amiből minden szintlépéskor csak tízet kapunk, így csínján kell vele bánni.
A küldetések tervezése nagyon jól el van találva, mintha csak egy régi King’s Quest játékot játszanánk, mediterrán környezetben, és sokkal inkább sötét világban. A városban ügyesen egymás ellen játszhatjuk a feleket, saját szekerünket tolva, és a klasszikus dialógus, ill. harci elemek mellet egy kis Thief-féle lopakodós játékot is játszhatunk amikor éjszaka borul Faranga szigetére. Igaz, ilyenkor nagyon meglátszik a játék egyik fő hiányossága, a még úgy-ahogy elfogadható grafika mellett sajnos az animációk nagyon pontatlanok ahogy ugrunk házról házra, kapaszkodunk, és mászkálunk a háztetőkön. Ez a zavar harc közben is előjöhet, sose engedjük, hogy sarokba szorítsanak bennünket vagy tereptárgy (láda, küszöb, lépcső) állja az utunkat – mert az általában játékállás-visszatöltéssel végződik.
Első látásra jó ötletnek tűnik a három most megjelenő szerepjáték összehasonlítása, de be kell látnunk: a közös fantasy, és RPG elemek ellenére három teljesen különböző stílusú és volumenű kiadásról van szó. A Torchlight széles rétegeknek elérhető, alacsony gépigényű klikközön-akció. A Risen viszont inkább kalandjáték-elemekben erős, és a hangulata az, ami megfogja a játékost. Velük szemben ott áll a Dragon Age: Origins, a szuperprodukció, ami mind történetében, mind harcrendszerében mélyen kidolgozott. A szerepjáték-rajongók úgyis kipróbálják mindhárom játékot, de az sem fog csalódni, aki a stílus alapján választ. A Dragon Age-es élményeinkről a jövő csütörtökön megjelenő újságban külön cikkben számolunk be.
