A telepítés folyamatának elindításához a menüből az Install (telepítés) opciót kell választanunk, majd az Enter billentyű leütésével elfogadnunk azt. Figyelem, az egér ennél az első ablaknál még nem működik, a hardver kihasználásához szükséges meghajtó programok csak ezután töltődnek be.
Amennyiben semmilyen probléma nem merül fel, rövid indulás és hardverkeresés után megkapjuk az első köszöntő ablakot. A köszöntő ablakban pontosíthatjuk (kiválaszthatjuk) a nyelvet – amelyen a telepítő szoftver kommunikál velünk –, illetve a billentyűzetünk nyelvezetét. Figyeljünk arra, hogy amit itt kiválasztunk, hatással lesz a teljes rendszer működésére, vagyis az alapértelmezett nyelv és a billentyűzet beállítását is magával vonja. Természetesen a Linux képes a későbbiekben minden számítógép-felhasználóhoz személyre szabva igazítani ezeket a beállításokat, biztosítva ezáltal a többnyelvűséget – nincs szükség külön nyelvenkénti telepítésre, mint azt a Windowsnál megszoktuk. A rendszer ugyanezen az első köszöntő ablakon közli velünk a licencelési feltételeket, ha továbblépünk, akkor elfogadjuk azt.
A Next (Tovább) gombra kattintva a rendszer először egy alapos hardverkeresésbe kezd, és ennek során telepíti a szükséges meghajtóprogramokat is. Ha megfigyeljük, a telepítő csak azokkal az eszközökkel foglalkozik, amelyeknek a használata feltétlenül szükséges a telepítés során, a multimediális és egyéb hardverelemeink beállítása a telepítés végén kerül sorra. Az analizálás után a következő képernyőn kiválaszthatjuk azt a tevékenységet, amit el szeretnénk végezni (sorrendben: telepítés, frissítés, rendszerjavítás). Az utóbbi két pontra csak akkor lehet szükségünk, ha a számítógépünkben már van openSUSE operációs rendszer. Az „addon product” kapcsolót ne kapcsoljuk be, ez arra szolgálna, hogyha külön CD-n vagy DVD-n lennének további telepítendő szoftvereink. A kezdők ugyanakkor ne kapcsolják ki a „use automatic configuration” (automatikus konfiguráció használata) feliratú kapcsolót, ugyanis ez lehetővé teszi, hogy a számítógép a telepítés során egyes kérdéseket ne tegye fel, hanem azokat belátása szerint a legjobban oldja meg. Olyan kérdésekről van szó, melyek megválaszolásához esetenként informatikai szaktudásra is szükség lehet, azonban a telepítőbe már beprogramozták az általában véve legjobb opciókat. Haladó felhasználók nyugodtan megnézhetik, hogy melyek ezek a kérdések, esetleg további testre vagy gépre szabást végezhetnek.
A következő lapon az időzóna beállítását kéri a rendszer, válasszuk ki a megfelelőt (Európa/Szerbia). Lehetőségünk van az óra és a dátum pontos beállítására is. A „Hardwer clock set to utc” (a hardveróra UTC-re van állítva) nevű kapcsoló azt szabályozza, hogy a számítógép Biosba épített órája milyen időt tárol, a helyi vagy a greenwichi univerzális időt. Valójában a rendszer kikapcsolt állapotban csak a Bios órája alapján követheti az idő múlását. Fontos azonban tudnia, hogy ez pontosan micsoda és kell-e eltérést számolni az időzóna alapján, vagy a helyi időt tároltuk. Az UTC használatát ki kell kapcsolni mindig, ha Windows is van a gépen, ugyanis minden esetben helyi időnek értékeli a Bios óráját. Azonban ha csak Linux fut a gépen, hasznosabb az UTC-t használni, melyre nincs hatással az óraátállítás – ezeket a korrekciókat az operációs rendszer valós időben el fogja végezni (az időzónán keresztül).
A következő képernyőn kiválaszthatjuk kedvenc munkaasztalunkat. Azok, akik a Windowshoz szoktak, válasszák a KDE nevű munkaasztalt, mert talán az illeszkedik legjobban megszokásaikhoz. Természetesen használhatjuk a GNOME nevű grafikus ablakkezelő felületet, mindenképpen megéri kipróbálni mindkettőt, ahhoz, hogy az ízlésünknek legmegfelelőbb mellett dönthessünk. Amennyiben nem szeretnénk stabilitási problémákkal küszködni a KDE 4.1 változatnál, az Other alatt kiválaszthatjuk a KDE 3.5-ös régebbi változatát is, a különbség elsősorban a megjelenésben van, az új sokkal korszerűbb. Megjegyzem, KDE 4.1-et használva egy frissített rendszernél sem fogunk különösebb stabilitási problémákkal küszködni, a saját gépemen hibátlanul működik ez a grafikus felület is. Természetesen a Linuxnál a grafikus felület hibája nem okozza a gép elszállását, a CTRL+ALT+BckSpace gombkombináció kétszeri leütésével pillanatok alatt bármikor újraindíthatjuk a grafikus módot, de erről később, a használat során. Ha nagyon gyenge a számítógépünk, használhatjuk az XFCE nevű minimalista kezelőfelületet, mely kevés memóriával gyenge számítógépeken is gyorsan fut – természetesen közel sem tud annyit, mint a nagyobb társai. Az XFCE esetleg a nagyon kis képernyővel rendelkező gépeken (ún. netbook) is biztosíthatja a gép kényelmes kezelését.
Olvasóink türelmét kérjük, néhány részben részletesen foglalkozunk a telepítéssel, ajánljuk, hogy csak azt követően kezdjenek hozzá a telepítéshez.
