A természeti erőforrások, bányászat és területrendezés minisztériuma – amelyhez a víz- és halügyek is tartoznak – rendelettel egy évvel meghosszabbította az érvényes vízelosztást. Tehát jövőre is a mostani vízgazdák ülnek a nyeregben. A történet azonban nem arról szól, hogy a vizekkel eddig – tehát az eltelt öt évben – gazdálkodók maradnak, és nem történik személycsere a csúcson, és még egy évig megy minden a régiben. A horgászok bizonyos rétege ugyanis folyamatosan a vízgazdák körében végrehajtott személycseréktől várja a (vámolható) halállomány gyarapodását, ebből kifolyólag zsákmányának növekedését is. Ezek számára minden bizonnyal rossz hír, hogy ezen a téren jövőre nem történik változás.
Ennél azonban sokkal rosszabb, hogy az illetékes minisztérium az utolsó pillanatig várt ezzel a döntéssel. A még érvényes halászati törtvény értelmében ugyanis október végéig pályázatot kellett volna kiírnia a vizek (újra)elosztására. Amit nem tett meg. Ennek egyenes következménye, hogy a vízgazdák nem tudták, hogy jövőre is övéké/kié lesznek-e a vizek és ki bocsátja forgalomba az engedélyeket. Szóval nem tudták, kié lesz a víz, a hal… a pénz. Ezért az ősszel nem is halasítottak. Miért is költöttek volna el egy csomó pénzt annak a halállománynak a gyarapítására, amelynek zsákmányolására nem ők adják ki az engedélyt?
Bár a minisztériumi rendelet jogilag szemlélve belefért a naptárba, élettanilag nézve kifutott belőle. Mert mire kiderült, hogyan lesz, addigra a halasításnak beborult. Ez különösen a síkvidéki vizeket, tehát éppen tájainkat érinti érzékenyen. A halasítás anyagát többnyire ponty alkotja, márpedig ezt a halat bizonyos hőmérsékleti értékek alatt nem ajánlatos átrakosgatni. Látszatkeltés gyanánt ugyan lehet, de abból az égvilágon semmi haszon, mert ilyenkor a kallódás eszméletlen méreteket ölt. Csakhogy a rendelet nyögvenyelős és szerfölött megkésett meghozatala miatt még ennyi sem lett belőle. Azokkal a halfajokkal, amelyek hideg időben is kihelyezhetőek – sőt éppen akkor jó, ha velük való halasítás a tél küszöbén történik – merőben más a helyzet. Csak futólag mondjuk, hogy nemrégiben – a perućaci szaporítóközpontban kinevelt – sok ezer galócaivadékot bocsátottak a Drinába. És ismét csak érintőlegesen: szűkebb házunktáján egyes vízkezelők nem halászhatták le a tározók busa- és amurfeleslegét, mert a minisztérium nem szólt időben. Nem mondta, hogy igen, de még annyit se, hogy nem.
Immár nem számít titoknak, hogy a vízelosztás egyéves elodázása időnyerés, hogy az új politikai garnitúra új halászati törvényt dolgozzon ki. Pusztán retorikai a kérdés, hogy hatalomra jutásuk óta erre miért nem volt érkezésük. Mert úgy tűnik, lett volna. De lehet úgy is szemlélni, hogy a természeti erőforrásokat, a bányászatot és a területrendezést is gatyábarázó tárcának éppen a víz- és ezen belül a halügyekhez nem volt mikorja. A rossznyelvek szerint pedig egyelőre nincs hogyanja sem.
Bár a legnagyobb vízkezelők önszorgalomból kidolgoztak egy terjedelmes dokumentumot, melyben a részletekig foglalkoztak azzal, hol és mit kellene változtatni a törvényben; mit kiiktani belőle és mivel behelyettesíteni azt, az illetékesek egyelőre annyit sem mondtak, hogy tudomásul vették szorgalmukat. Éppen ezért van egy sanda gyanúnk, hogy a halügyeket nem (értsd: most sem) a vezető garnitúra fogja intézni. Figyelembe véve képzettségét/végzettségét… furcsállnánk, ha így alakulna. Sokkal valószínűbb, hogy a készülő törvényt a mindenkori nyeregben ülőt kiszolgáló minisztériumi szakmai gittegylet fogja kidolgozni. Ugyanaz, amely a most érvényben levő Dulić-féle halászati törvényt is formába öntötte. Azt a törvényt, amelyen mind a szakmai körök, mind a horgászok igen jót kacagtak volna, ha valaki másnak írták volna. Részletes ismertetése helyett csak annyit, hogy a tartós tilalmi listán rákok, a méretkorlátozásin pedig kagylók szerepelnek. Halakként! És tartós védelmet élveznek olyan fajok, amelyek ezen a tájakon sohasem fordultak elő. Mert jót mutat – vélték ők. Mindenképpen és ismételten szóvá kell tenni, hogy az akkor meghozott, és továbbra is érvényes halászati törvény szövegét és tartalmát az ichthyológusok közül csak azok támogatták, akik – mondjuk így – a gittegylet tagjai voltak, és ezért pénzt kaptak. A függetlenek észrevételeit elhanyagolták. A terepiek helyett az irodában fészkelők fogalmaztak. A most érvényben levő törvénynél az akkor nyeregben ülők udvartartása vitte a szót. Most a nyeregben mások ülnek, az udvartartás maradt. Figyeljük őket!
