A horgásznak édes mindegy, hogy a kormány korábbi összetételéhez képest a halügyeket most egy másik tárca ajnározza. Ugyanis mind a korábbiban, mind a mostaniban az adott minisztérium illetékességét hosszú felsorolás határozza meg, és ez a felsorolás tartalmazza valamilyen formában a halügyeket is. Nem lenne ezzel komolyabb gond – az egyik ment, a másik jött –, ha nem a vizek újraelosztása küszöbén került volna sor stafétaváltásra. Bár törvényszabta és határidőkhöz kötött eljárásról van szó, jelentőségét hatodrendűnek tekintve, az illetékesek nem tartották fontosnak törvényes határidőn belül lebonyolítani. Vízelosztás tehát – úgy, ahogy történnie kellene – nem lesz. És igencsak furcsán festene, ha egyáltalán tető alá hozták volna.
Ha a vizek újraelosztása a meglevő törvény szerint történne, akkor az új minisztériumnak semmi dolga nem akadna ezen a téren. Mert a törvény a vizeket tíz évre ítélné oda a kezelőknek, ennyire szólnának a vízhasználati szerződések is, a most hatalmon levőknek a mandátuma azonban sokkal rövidebb ennél. Figyelembe véve kormányaink élettartamát, egy vízbérletbe két-három kormánymegbízatási időszak is belefér. Éppen ezért várható volt, hogy az esedékes vízelosztást az illetékesek nem a régi törvény szerint bonyolítják le. Mivel a víz- és halügyeket, akárcsak a korábbi, a jelenlegi garnitúra is hatodrendűnek tekinti, nem iparkodott új törvényt írni, inkább megszegte az érvényben levőt.
Ezért várható, hogy áthidaló megoldásként az érvényben levő vízfelosztást miniszteri rendelettel fogják meghosszabbítani. A törvény azonban kimondja, hogy miniszteri rendelettel kizárólag akkor lehet felosztani a vizeket, vagy meghosszabbítani a szerződéseket, ha a kiírt(!) pályázatra senki sem jelentkezett. Csakhogy most nem is írtak ki pályázatot. Ismerve a víz- és halügyek mindenkori megmondóinak gondolkodását, egyértelmű, hogy új halászati törvény készül. Hogy mit fog tartalmazni, korai találgatni. Csupán filozófiai a kérdés, mennyire kívánják majd betartani a Törvényt, ha pályafutásukat a Törvény megszegésével kezdték?
Ugyanakkor gyakorlati kérdés, mi lesz a jövő évi horgászengedélyekkel, hiszen az ideiek négy héten múlva lejárnak. Persze, az illetékesek elővehetik a régi gyakorlatot, mely szerint az előző évi horgászengedély mindaddig érvényes, amíg az új nem kerül forgalomba. De ha az újat nem forgalmazzák, nem áll pénz a házhoz. Most tehát az a kérdés, ki hozza őket forgalomba. A vízgazdák szerződéseinek 2012. december 31-ei lejártával erre ugyanis immár senkinek sem lesz joga. Tehát a miniszter fog dönteni. De hogyan? Meg minek alapján? És kinek a sugallatára?
Hogy új halászati törvény készül, immár nem titok. Hogy nem készült el időben, az is nyilvánvaló. Hogy ennek következtében vízpartjainkon hetek múlva jogi űr keletkezik, az is evidens. Az ilyen helyzetek kialakulása/kialakítása – közelmúltunk zavaros ügyei bizonyítják – szabályszerűen valaki(k) malmára hatja a vizet. Adott esetben a halállományt is.
Az összképet élesebbé teszi, és bizonyos dolgokat előrevetít, hogy a vízkezelők az idén ősszel a minisztériumtól nem kaptak engedélyt szanációs lehalászásra. Arról az évente esedékes műveletről van szó, amely által a máskülönben nem halászott vizekben csökkentik a télidőben felesleges busa- és amurállományt. Ez a művelet szabályszerűen jót tesz az őshonos halak állományának, meg némi pénzt is hoz a vízkezelő konyhájára. A rossz nyelvek szerint az eljárás túlkapásokra ad alkalmat, a szanálás örve alatt ugyanis más is lehalászható. A vízbérlet utolsó évében – ugyancsak a rossz nyelvek szerint – egyes vízgazdák hajlamosak arra, hogy a vizet úgymond kitakarítsák. Mert nem biztos, hogy jövőre is övéké marad.
Ha figyelembe vesszük, hogy ezt az engedélyt a minisztérium nem adta meg a vízgazdáknak – nem is tiltotta, csak éppen nem válaszolt kérelmükre –, egyértelműen az a célja, hogy a busák és az amur tömege ott maradjon a vizekben. Még akkor is, ha e halak tömeges jelenléte a vegetációs időszakon kívül élettanilag szemlélve kifejezetten ártalmas. De ez az állomány (egyéb hallal fűszerezve) számottevő piaci értéket képvisel. És éppen az nem halászhatja le, akit a még érvényes szerződés értelmében megillet. Tehát a halnak meg kell várnia az új gazdát. Ezért kell feltenni a kérdést: Kinek készítik elő a górék a terepet?
Ugyanakkor az illetékesek nem mulasztották el jó előre és az ideihez képest magasabb szinten megállapítani a jövő évi horgászengedélyek árát. És azt is megállapították, ebből mennyi illeti meg az államkasszát. Csak éppen az maradt ismeretlen – legalábbis számunkra, az illetékesek minden bizonnyal már tudják –, ki pattan nyeregbe, hogy közvetítőként lenyúlja a hasznot.
