December 31-én jár le a vízkezelők öt éve érvényes szerződése, január 1-jétől pedig a törvény értelmében új, immár tíz évre szóló szerződéseket kellene kötniük. Ahhoz, hogy ez megtörténjen, az illetékes minisztériumnak október végéig ki kellett volna írnia a pályázatot. Tekintettel arra, hogy a pályázat meglehetősen terjedelmes papirológiát követel, és ennek átnyálazása is időigényes, az évnek ebben a szakaszában már közzé is kellett volna tenni az eredményeket, hogy az újonnan kinevezett vízkezelők belekezdhessenek benyújtott terveik megvalósításába. A pályázatot azonban nem írták ki. Az év végéig hátralevő idő pedig túlságosan rövid ahhoz, hogy ezt végre tudják hajtani. Még akkor is, ha akarják. Számos jel azonban arra utal, hogy nem akarják.
Amennyiben így marad, vízpartjainkon az új év kezdetén jogi vákuum fog keletkezni. A jövő évi horgászengedélyek árát ugyan futólag már meghatározták az illetékesek, de egyelőre ismeretlen, ki fogja azokat forgalmazni. Erre ugyanis kizárólag a vízkezelőnek van joga, csakhogy december 31-e, a szerződések lejárta után, ez a jog immár senkit sem fog megilletni. Ha az ország százezer horgászának ügyét átmenetileg, de csak képletesen(!) mellőzzük – hideg lesz, ne menjenek a vízpartra kedvtelésből átfázni –, a szerződéses halászok esetében merőben más a helyzet. Őket ugyanis a törvény vállalat megnyitására kötelezte, és átalányadót fizetnek. December 31-ével halászati engedélyük lejár, újat pedig nem lesz kinél kiváltaniuk, mert a víz, amelyen dolgoznak, jogilag senki fennhatósága alá sem fog tartozni. Adózniuk azonban kell. Vagy lakatot tesznek az ajtóra.
Ugyanez a helyzet a vízkezelők által foglalkoztatottakkal is. A vízkezelők bevétele elsősorban az engedélyek forgalmazásából ered, márpedig erre új szerződések hiányában nem lesz jogi alapjuk. Példának okáért ennek következtében a Tiszával, Temessel és a Fruška gora-i tározókkal gazdálkodó Ribolovački savez Vojvodine Kft.-ben húsz család maradhat jövedelem nélkül. Azért, mert a minisztérium nem járt el a törvény értelmében.
Hogy vizeink kiosztása körül valami nem stimmel, előrevetítette az a november 1-jén Belgrádban tartott összejövetel, amelyet a vízkezelők kezdeményezésére Milan Bačević természeti erőforrások, bányaügyi és tértervezési miniszter hívott össze, és amelyen huszonhárom vízkezelő jelent meg. A miniszter udvarias üdvözlő szavai után egyéb teendőire hivatkozva hamar távozott, a vízkezelőkkel a továbbiakban Srđan Belij államtitkár foglalkozott. Tekintettel arra, hogy a vízkezelőket mindössze húsz órával(!) korábban értesítették (értsd: rendelték oda), az összejövetel témáját nem készítették elő, ezért az egész úgy festett, mint a panaszdélután a gerontológián. Mindenki elmondta: hol fáj, mi fáj.
A helyzet kezelése érdekében Dušan Jovanović, az RSV Kft. igazgatója november 6-án és 7-én tanácskozást szervezett Újvidéken, amelyre meghívta az ország kilenc legjelentősebb vízkezelőjét, akik gyakorlatilag a horgásznépesség több mint hetven százalékát képviselik. Kihagyták a kis vízterületekkel gazdálkodókat, valamint azokat a közvállalatokat, amelyek csak formailag vízkezelők, ezt a tevékenységet hatodrendűként művelik (mímelik?), és érdemében nem foglalkoznak vele. A tanácskozáson részt vevő tapasztalt vízkezelők hozzávetőleg tízoldalas anyagot állítottak össze, melyben felhívják a figyelmet a hatályos törvény hiányosságaira; alkalmazásának szabálytalanságaira; és egész sor javaslatot tettek... Ezek felsorolása helyszűke miatt mellőzve.
A dokumentumot eljuttatták a minisztériumnak. Válasz nem kaptak. Az államtitkár folyamatosan elérhetetlen – állítják a dokumentumot kidolgozó vízkezelők.
Amikor hivatalos helyen hallgatnak, akkor elharapózik a szóbeszéd, és találgatások sora lát napvilágot.
A témában járatosak szerint a vízelosztás törvényes keretek között történő lebonyolítását csakis az menthetné meg, ha az illetékesek gyorslépéses stílusban tető alá hoznák a vízelosztási pályázat kiírását; a beérkezettek elbírálását; a vizek elosztását... akár kínosan lerövidített határidőkkel. Minden más rázós lesz.
Ezek közül elsőként az a megoldás kerül előtérbe, mely szerint valószínű, hogy miniszteri rendelettel egy évvel meghosszabbítják az érvényes vízelosztást, még ha ez törvényellenes is. A törvény ugyanis kimondja, ehhez akkor folyamodhatnak, ha a kiírt(!) pályázatra senki sem jelentkezik. Csakhogy a minisztérium nem írt ki pályázatot.
Bennfentesek szerint az ügy hátterében az illetékesek azon szándéka húzódik meg, hogy új halászati törvényt készítsenek. Ennek a törvénynek azonban – amennyiben ténylegesen erre megy ki a játék – nem volna semmi értelme, ha a vizeket tíz évre kiosztanák, mint ahogy a hatályos törvény most előirányozza. Tehát igen valószínű, hogy törvényszegést követnek el annak érdekében, hogy új törvényt hozhassanak. Nem jobbat, nem rosszabbat, hanem a sajátjukat.
A magukat jól értesülteknek tartók tudni vélik, hogy ebben ismét lehetőség nyílik arra, hogy horgászegyesületek is lehessenek vízkezelők. Figyelembe véve a tényt, hogy egyesület és egyesület között ordító különbségek vannak, senkinek sincs arra vonatkozó elképzelése, miként fogják megrostálni a jelentkezőket. A rossz nyelvek szerint ebben is a vélt törvény kidolgozása körüli mércét tervezik majd alkalmazni. Nem a jót, nem a rosszat, hanem a sajátjukat…
Ennek kapcsán került a képbe Dragan Bošković, a Szerbiai Horgászszövetség elnöke. Bármennyire is hangzatos a cím, nem árt tudni, hogy ennek a funkciónak horgászügyekben sem beleszólása, sem tennivalója nincs, jelentősége csupán meddő létezésében nyilvánul meg. Na mármost! Híre ment, hogy a reszortminiszter vízelosztási rendeletének meghozatalakor – hacsak nem az érvényben levőt hosszabbítja meg – a szóba került egyén megítélése szerint fogja feldarabolni a vizeket. Ezzel a kérdéssel – még ha csak találgatásokról van is szó – azért kell foglalkozni, mert a szóban forgó egyéntől származik az a régi ötlet, hogy a horgászok pénzéből kellene finanszírozni a versenyhorgászást. Nem halőrszolgálatra, nem halasításra, hanem versenyzésre. Ennek módozata úgy festene, hogy minden kiadott horgászengedély után egy eurónak megfelelő összeg kerülne az országos szövetség kasszájába. Az idén kiadott engedélyek számára fektetve a számtant: százezer euróról van/volna szó.
Az idő szorít, törvényes vízelosztás minden bizonnyal nem lesz. Az sem ismert, ki hozza forgalomba az engedélyeket. De már a láthatáron, hova megy el a pénz – egy része.
