Három felszállás, átrepült kilométerek ezrei, tizenkét óra a levegőben, tizenhárom órás döcögés terepjáróval kietlen vidékek úttalan utain..., melyek végén a horgászálom valóra válik.
Horgászfilm forgatása és csalimustra céljával érkeztünk Mongóliába, és olyan helyeken jártunk, amelyeket a térképen nehéz megtalálni, nevüket kimondani pedig kész kín. Útleírás mellőzve, viszontagságok feledve. Mert a dalszöveghez hasonlóan „három hegyen túl... ahol véget ér az út...”, a tajmen várt ránk. A földkerekség pisztrángfejedelme.
Vad és barátságtalan vidék, úri kényelem nincs, a természet szilaj. Akárcsak a vadul hömpölygő vizek, és a bennük ilyen körülmények között megmaradni, nagyra nőni képes halak. Aki piskótából van, ide ne menjen!
A kapásokért meg kell dolgozni, amikor pedig sor kerül rá, akkor meg rádolgozni kell. A mérleg: ötvennél több, 1,2 méternél hosszabb, ismeretlen súlyú tajmen. Mérni kár, hazavinni nem lehet, de annyi élményt nyújt, hogy az élvezetek halmozása is teher. Amikor a tajmen odébbáll, akkor termetes lenok (ázsiai pisztrángféle) kap horogra sorozatosan, a folyó kiszélesedő csendesebb szakaszain pedig hatalmas csukák lapulnak. És szabályszerűen horogra is kapnak.
Aztán újabb folyószakasz, és ismét a tajmen. Küzdőképességével, trükkjeinek kimeríthetetlen fegyvertárával, fáradhatatlanságával és mérhetetlen erejével ő az úr az Üürben.
Vaskos könyvre való anyag néhány mondatba sürítve.
