Indul a fő idény. Vidékünkön ez az apróvad vadászatának a kezdetét jelenti. Próbáljuk meg most áttekinteni az idei év eddigi alakulását, és annak alapján megjósolni, mi vár ránk a főidényben. Tudjuk, a jóslás hálátlan dolog, mert vagy beigazolódik, vagy nem. De ha saját tapasztalatainkat összevetjük másokéval, és ha kupacba rakjuk mindazt, amit a terepen láttunk, a tévedés lehetősége minimális.
Az idei év sok mindenben rendhagyó volt. A tél vége szélsőségesen hideg és havas; a kora tavasz csapadékosabb, májustól szeptember derekáig viszont szinte teljesen száraz. Ehhez párosult még öt hőhullám, amikor a nappali hőmérsékleti maximumok meghaladták a 40 fokot. Ezeket a szélsőségeket nem csak a növényvilágot, de a vadállományt is megsínylette.
Az enyhe, száraz ősz és tél első fele eredményeként a nyulak még novemberben, decemberben is párzottak, így nyilvánvaló, hogy az idén februárban és márciusban jöttek a világra az első kisnyulak. A gond csak abban volt, hogy ezeket a nyúlfiakat hóban ellették az anyák, így nem valószínű, hogy egy is megmaradt belőlük. A hűvös csapadékos tavasz valószínűleg a második ellést is elvitte, hiszen az őzbak tavaszi vadászata alatt, és a nyár folyamán is kevés kisnyulat vagy süldőt lehetett látni.
Bár a nyúl közismerten hűséges, helyhez kötődő vad, ezért nem valószínű, hogy az alapállományt alkotó felnőtt állatok nagyobb távolságra a folyók és tavak környékére vándoroltak volna, őket a táplálékhiány tizedelte meg. Már évekkel ezelőtt vadászati szakemberek rámutattak, hogy Bácskában, de egész Vajdaságban területén is, a búza szárba szökése után mind a nyulak, mind az őzek gyakorlatilag éheznek, mivel a vakmezsgyék, a vakdűlők és a legelők eltűnése miatt nem találnak ennivalót a határban. Az öt hónapig tartó aszály azt eredményezte, hogy a gyomok többsége nem hajtott ki, vagy minimálisra csökkentette a vegetációját, így ettől a takarmánytól is elesett a vad.
A fácán – tartja a fáma – pótolható. Ez részben igaz, de nem lehet egy napon említeni a vadon neveledett fácán vadászatát a voliérából kiengedett madarakéval. Másrészt, a fácán egy cseppet sem hűséges vad. Köztudott, hogy ha egy fácánban gazdag területen bármilyen változás történik az élőhelyben, madarunk odébbáll. Ha területünkön nincs víz, a fácán akár 50-60 kilométert is elvándorol oda, ahol van, és ott is marad. Hogy a baj nagyobb legyen, ez nem csak a vadfácánra vonatkozik, hanem a mesterségesen tenyésztettre is. Tehát hiába vásárolunk drága pénzért kis fácánokat, hiába neveljük, mert ha nincs vizük meg búvóhelyük, itt hagynak bennünket.
Az első vadászatok eredménye, és a lőtt nyulak szemének vizsgálata jelenti a vadászegyesületek vezetői számára az igazság pillanatát. Ekkor szembesülnek munkájuk eredményével. Ha nem törődtek a vaddal, és csupán saját érdekeiket tartották szem előtt – nem alakítottak ki itatókat, nem építettek etetőket, hanem csak vadásztattak – nem lesz mire lőniük. Tehát ha nem gazdálkodtak, hanem a régi bevett szokás szerint – öntelten és beképzelten – arra számítottak, hogy a tagság majdcsak lenyeli a vadhiányt, és továbbra is hűségesen fizeti a kötelezettségeit, nagyot tévedtek.
