Dušan Jovanović, a Vajdasági Sporthorgász Szövetség elnöke is köszöntötte a közgyűlést
Számos horgászegyesületünk évi közgyűlésének hangulata erősen emlékeztet a gerontológián megtartott panaszdélutánra. A szakma régi motorosai – mert a fiatalokat nem érdekli a téma – összeülnek egy szűk, sötét és fűtetlen helyiségben; elnosztalgiáznak, hogy milyen sok hal volt régen, majd ontják az epét, hogy ma mennyire nincs; a vezetőség pedig arról a pénzről beszél, amely úgyszintén nincs. A magyarkanizsai Testvériség–Bratstvo Sporthorgász-egyesület ez alól példa értékű kivétel.
Az évi közgyűlés színhelye a városháza díszterme, több padsort gyerekek ülnek végig, tőszomszédságukban a díszvendégek; a felszólalók rövidre fogják mondanivalójukat, a hozzászólások pedig megalapozottak és – milyen jó ezt így kimondani! – alkotó jellegűek; a vezetőség pedig az eredményekről szólva sikerekről számol be… Pillanatokra úgy tűnik, mintha mindez nem is nálunk történne. Másutt az évi közgyűlés uralkodó témája az, hogy nincs. Magyarkanizsán erről mondattöredékek szólnak, mert a nincsből itt is van. Csakhogy nem azzal foglalkoznak, mi mindent érhetnének el, ha lenne, hanem azzal, mit értek el azzal, ami volt.
A legjelentősebb versenyeken és rendezvényeken ismét sikerült megjelenniük, és ezeken megismételték hagyományosan jó szereplésüket. Vajdaság női úszózóbajnokságán Tóth Lívia diadalmaskodott. A kuttyogatókülönítmény tagjai (a magyarkanizsaiakon kívül ide tartozik a šabaci Branislav Stanković és a palicsi Žarko Čekrdžin is) szinte minden versenyen dobogós helyezéseket értek el. A rendezvények kísérőműsoránakfőzőversenyein pedig az adorjáni Szabó József jóvoltából halmozták a sikereket.
A nyolcadik nemzedék Tóth András egyesületi elnökkel és Sarnyai Csaba csoportvezetővel
Nem kevésbé fontos, hogy nemcsak megőrizték valamennyi rendezvényüket, hanem tömegesítették, és eggyel bővítették is. Megrendezték az úszózóversenyt; a mostoha időjárás ellenére nagyszámú résztvevővel megtartották a pörgetőversenyt; először került sor a Bosznai István-emlékverseny megtartására kuttyogatásban; a hagyományos kuttyogatóversenyük pedig csaknem száz résztvevővel az ország legtömegesebb ilyen jellegű rendezvényévé nőtte ki magát. Megjegyzendő, hogy a kuttyogatóversenyek fogáseredményei kitűnőek voltak. És ha már a zsákmányról van szó, mert a horgászás végső soron erről szól...
A korábbi évek során tett javaslatok, lebonyolított tárgyalások, egyeztetések... (értsd: gyomrozás) eredménnyel járt. A vízgazdánál idővel kieszközölték a halászatmentes övezetek – az ún. sárga zónák – bővítését, kiterjesztését nemcsak a halmarasztaló vízrészekre, hanem az ívóterületekre is. Mégpedig úgy, ahogy a helyi körülményeket jól ismerők célszerűnek látták. Ennek eredményeként – a jelenlevők egybehangzó értékelése szerint – sokkal gazdagabb volt a magyarkanizsaiak tavalyi zsákmánya a korábbi években jegyzetteknél. Ezt – kimondták! – azáltal érték el, hogy a Tiszával gazdálkodó Ribolovački savez Vojvodine Kft.-vel hosszan tartóés olykor kínos „egyeztetéseket” folytattak, ám ennek eredménye lett/van.
A tágabb értelemben vett letűnt korok hagyományait a magyarkanizsaiaknak továbbra is sikerül ápolniuk. Vonatkozik ez az önkéntes munka intézményére, tavaly például a tagság 1500 munkaórával járult hozzá a horgászotthon környékének és a csónakkikötőnek a karbantartásához, rendezéséhez és az új létesítmények építéséhez. Kamerás ellenőrzés, megvilágítás, sólya, csónakfelvonó, kirándulóhelyek, fásítás… ilyesmi. A másik cél a felnövő nemzedékkel való foglalkozás. Nem szólamokban, hanem valóban. A tavalyi „végzősökkel” immár több mint félezerre nőt azoknak a száma, akik az elmúlt nyolc évben kijárták a Sarnyai Csaba vezette horgásziskolát. Ezért van úgy, hogy a Bratstvo–Testvériség SHE tagságának folyamatosan több mint egyharmada gyerek.
A közgyűlés részvevői és a vendégek
A közgyűlésen jelenlevő csongrádi horgászegyesület képviselői ismét meghívtak tizenkét kishorgászt, hogy töltsenek egy hétvégét náluk. Ez alkalommal az évek óta tartó vendégeskedést a magyarkanizsaiaknak sikerül méltóképpen viszonozniuk. Dušan Jovanović, a RSV Kft. igazgatóbizottságának elnöke meghívott tizenkét csongrádi horgászt egy hétvégére a borkovaci (Szerémség) Aquakampba.
Tervek? Vannak! De azokról akkor, amikor megvalósulnak. Nem „ha”, hanem „amikor”!
