A perućaci pisztrángtelepen levő galócaközpontra ezekben a napokban a fokozott odafigyelés és a várakozás jellemző. Álló hónapon keresztül a feszültség napról napra emelkedni fog, mígnem az időszak vége felé szinte tapinthatóvá válik. Laza idegzetű embernek ilyenkor kívül tágasabb.
A galócaszaporításnak ez a leghúzósabb szakasza, és álló hónapig tart, hiszen az embrió kifejlődéséhez 300 napfok szükséges, a víz hőmérseklete pedig 10 fok körül alakul. A galócaikra pedig igényes szerzet, ebben a fázisban sötétben, áramló vízben de mozdulatlan „akar” maradni. Közben a víz minőségével kapcsolatban is vannak szigorú elvárásai. Mindezt álló hónapig ellenőrizni, és a kívánt keretek között kell tartani, miközben két hétig semmi lényeges nem történik. Két hét után várható a szemfoltosság – fekete pöttyök jelennek meg az ikrában –, ami arra vall, hogy jól alakulnak a dolgok, és további két hét múlva kelnek (majd) ki a kis galócák.
A galócatelepen ez idő tájt uralkodó feszültséghez – mint szakmai ártalomhoz – a központban ügyködő Sipos Sándor, Aleksandar Bajić és Ljubomir Pejčić már hozzászokott, hiszen harmadszor vágtak bele. A két előző próbálkozásuk – melyek során utat kellett taposni az ősvadonban – ugyanis párját ritkító eredményekkel járt. Nem úgy mint a korábbiaké.
Rövidre fogva a témát, nem árt tudni, hogy a galócatémára mások által végzett próbálkozások végkimenetelét mind a szakma, mind a nagyközönség előtt homály fedi, és többnyire a szóbeszédre korlátozódtak; a kitenyésztett állomány sorsa ismeretlen. Ezzel ellentétben a mostani folyamat minden mozzanata ismert, és konkrét. Még az első, a tapasztalatszerzés céljával végrehajtott szaporítási ciklusból származó egyedek is felmutathatóak. Továbbnevelés és egy majdani anyaállomány kialakítása végett most is a telepen tartják őket. Az első és a második szaporításhoz használt anyákat úgyszintén sikerült megőrizni a Vrelo-patakban, hogy szükség esetén évről évre kéznél legyenek. Ezek között vannak halak, amelyek immár harmadszor adták le az ivartermékeket ellenőzött körülmények között. Mindemellett tavaly több tízezer előnevelt kis galóca került a Drinába.
A keltetőkben most heverő megtermékenyített ikraszemekben a lombikgalócák harmadik nemzedékét ringatják a fiatal haltudorok. Ezzel kapcsolatban több igen fontos tényezőre kell felhívni a figyelmet. Az első mindenképpen a szóban forgó csapat szakmai-tudományos elkötelezettsége, hiszen olyan válságos időszakok során is keresztülvitték a programot, amikor mindenki már veszni látta az egészet. Ezzel kapcsolatban tudni kell, hogy a program beindulása óta – tavalyelőtt március 15-e – a csapatnak legalább egy tagja, olykor pedig a teljes létszám egy isten háta mögötti vidéken tartózkodik, és dolgozik napi huszonnégy órát. A második pedig az a tény, hogy a szakmailag rendkívül igényes és bonyolult művelet elvégzése, és az évek óta tartó sikerhalmozás egyértelműen bizonyítja, hogy ez a csapat minden(!) ilyen jellegű beavatkozás képes végrehajtani, és sikerre vinni. Erre – reméljük, majdcsak, egyszer... – illetékes helyen is felfigyelnek.
