A Vajdasági Horgászszövetség közgyűléseire a múltban általában a gördülékenység volt jellemző. A tartomány minden sarkából Újvidékre sereglő egyesületi képviselők – panaszokkal mértéktartóan fűszerezett felszólalásai után – rendszerint mindent egyhangúlag elfogadtak. Még a kizárásokat is. Nagyszombaton másként alakult.
A gyűlés kezdetén megállapították, hogy a szövetséget alkotó 126 egyesületből 77-en voltak jelen, akiknek szavazati joguk volt, a határozatok elfogadásához 39 szavazat kellett. Ezeknek az egyszerű számoknak a későbbiek során igen nagy jelentőségük volt. Már a napirend körül is huzavona támadt, kezdődött azzal, hogy az elnöklő elmulasztotta szavazásra bocsátani elfogadását. Miután ezt a jelenlevők szóvá tették, több képviselő követelte a napirend módosítását. Abban ugyanis harmadik pontként több egyesület kizárásának javaslata szerepelt, míg a szövetség pénzügyeiről szóló jelentés megvitatása az ötödik volt. A kizárásra javasolt egyesületek képviselői követelték, hogy sorsukról a pénzügyek megvitatása után döntsön a közgyűlés, mivel ezekkel kapcsolatban lesz egy-két szavuk meg bővebb mondanivalójuk is, hiszen az ő pénzük – hozzávetőleg kétezer horgászé – is benne volt a kasszában. Márpedig ha kizárják őket, akkor megfosztják annak lehetőségétől, hogy kérdéseket tegyenek fel a költekezésekkel kapcsolatban. Követelésüket, hogy cseréljék fel ezt a két napirendi pontot, a közgyűlés ha szorosan is, de leszavazta. Ekkor Dušan Ćurguz, a kizárás előtt álló eleméri Babatovo Horgászegyesület elnöke követelte, hogy olvassák fel a jelenlevő képviselők névjegyzékét, és mindegyikük mutassa fel az egyesülete által kiállított meghatalmazást. Követelésének megindoklásául azt hozta fel, hogy a jelenlevők között legalább egy olyan személy van, akiről köztudott, hogy kizártak egyesületéből, ennek ellenére képviselőjeként szerepel, és már szavazott is. Đorđe Golić, a közgyűlés elnöke ezt a követelést nem vette figyelembe.
Már ekkor nyilvánvalóvá vált, hogy a közgyűlés központi témáját a kizárások kérdése képviseli, a kényelmetlen kérdéseket feltevőktől való szabadulás a cél. Érthetőre fordítva: a hatalom megszilárdítása a szövetségen belül. Hogy miért fontos egy ilyen szervezet évi közgyűlésén hatalmi harcot folytatni, az némi magyarázatra szorul. Bár a Vajdasági Horgászszövetség eleve nem hatalmat gyakorló, sőt semmilyen hatalommal sem rendelkező szervezet, és semmi egyéb szerepe nincs azon kívül, hogy életrehívója legyen a Ribolovački savez Vojvodine Kft.-nek. Ez a (magán)vállalat gazdálkodik a Tiszával, Temessel és még néhány vízzel a Vajdaság területén. A horgászok pénze ide érkezik. Meg a szerződéses halászok által befizetett is. A horgászszövetség elnöki tisztje és a RSV Kft. igazgatói posztja a statútum értelmében csatolt, és Dušan Jovanović tölti be mindkettőt. Tekintettel arra, hogy a forrongásoknak ez a gyűlés nem a véget jelentette, hanem – egyesek szerint – új kezdetét és radikalizálódását harangozta be, a témához a jövőben még kénytelenek leszünk visszatérni.
Ami magát a közgyűlést illeti, Dušan Jovanović elnök bevezetőjében vádak sorát zúdította a BOJKOT!!! mozgalomra, mint párhuzamos szervezetre. A Vajdasági Horgászszövetség által létrehozott, és maga vezette Ribolovački savez Vojvodine Kft.-t pedig komoly vízkezelőnek – az „ország ha nem is első, akkor második legjobb”-jának – minősítette. Beszédének folytatásában a fonálférgek előfordulásának „jelentéktelenségére” tért ki. Szerinte a „tömegtájékoztatási eszközök fújták fel”; ezt a madárinfluenzával hasonlította össze, mert „az is csupán kitalált volt” és az „akkori reszortminiszter is desztilált vízzel oltatta be magát” ellene; máskülönben, szerinte, a hallal semmi baj, „annak idején Tito is ette”...
Amikor a kizárások kerültek napirendre, kiderült, hogy csupán egy kizárás esedékes a szövetség irányában elmaradt tagdíj kifizetése, míg a többit a „Vajdasági Horgászszövetség tekintélyének rombolása”, vagy „más vízgazdáktól, nem pedig a RSV Kft.-től beszerzett horgászengedélyek” miatt javasolják. Elsőként az adai Tisza Sporthorgász-egyesület ügyét vették elő ennek ürügyén. Adankó Iván, a megvádolt egyesület elnöke a szószékről világosan és érthetően kimondta: a Vajdasági Horgászszövetséget, amelyből ki akarják zárni, soha nem vádolta, nem ócsárolta, nem becsmérelte; az általa (többször is!) nyilvánosságra hozott bírálatok kivétel nélkül a szövetség által létrehozott kft. számlájára szóltak. Az olykor kínos és elhúzódó vitát egy csúfos és ugyancsak elhúzódó szavazás követte. A kizárás melletti szavazatok száma ugyanis harmincnyolc (félreértés ne essék: 38) volt. Elfogadásához, lásd a számokat, 39 kellett. Ekkor – a lezárult szavazást követően, mert nem jött össze a bekalkulált – a közgyűlés elnöke újraszámoltatta a szavazati joggal rendelkezőket. Miután megállapították, hogy már nincsenek 77-en, de elegen vannak ahhoz, hogy a közgyűlés határozatképes legyen, a 38 szavazat is megtette.
Hasonlóan izgalmas pillanatok ismétlődtek meg a többi rebelliskedő egyesület esetében is. Talán feleslegesnek tűnik, de ki kell mondani: a kilövésre szánt mindegyik egyesületet (Elemér, Tiszatarrós, Tamáslaka) ki is zárták. A szavazatok számlálásával párhuzamosan a kvórumot is folyamatosan ellenőrizték, a szavazati joggal rendelkezők száma ugyanis folyamatosan csökkent, mert többen is elhagyták a közgyűlést. Amikor az elemériek kizárásáról döntöttek, a szavazati joggal rendelkezők száma 62-re csökkent. És ez már kevésnek bizonyult volna, hiszen legalább 64 képviselő jelenlétére volt szükség. Aztán, az újraszámlálás során kiderült, mégis vannak elegen ahhoz, hogy a szókimondó Dušan Ćurguzt egyesületestül kitessékeljék.
Futólag mondjuk, hogy a kizárásokkal foglalkozó napirendi pont mintegy három órát vett igénybe. Aztán, mire a kizártak felszedelőzködtek, de még mielőtt elhagyták a termet, a közgyűlés percek alatt két – pénzügyi dolgokkal foglalkozó – napirendi pontot tudott le árva kukk nélkül.
Végére hagytuk a Dušan Jovanović bevezetője után szót kérő Ilija Nešić által mondottakat. A kilencvenes éveiben járó, továbbra is élénk észjárású öregúr valójában a Vajdasági Horgászszövetség felújítója. Horgász, pénzügyi és számvevőségi szaktekintélynek számít. Kereken kimondta, a Ribolovački savez Vojvodine Kft.-nek – ha nyeregben akar maradni és vízkezelőként kíván szerepelni – sürgősen vegyes tőkével alapított részvénytársasággá kell átalakulnia. Mert ha valakik fentről utánanéznek, hogyan bánt eddig a pénzzel... „Halasításra tavaly hatszázezer dinárt költött, az igazgatóbizottság tagjainak kétmilliót juttatott” – mondta Ilija Nešić.
Fontos tudni, hogy Adankó Iván ötlete nyomán – tudta, mi vár rá! – a közgyűlés menetét felvételezte az Adai Kábeltévé.
