Az engedélyek magas ára csupán kiváltó ok, a bojkottra való felhívás eszköz – A fejétől bűzlik a hal – A halállományt nem örököltük nagyapáinktól, hanem kölcsönvettük unokáinktól; mit adunk nekik vissza?
A Banat Horgászklub szervezésében Nagybecsekereken azzal a céllal tartottak gyűlést a horgászok, hogy felhívják az csúcsilletékesek figyelmét mindarra, ami vizeinkkel és azok halállományával történik. Az elégedetleneknek csupán kis hányada futott össze, hiszen a kezdetek kezdetéről van szó, de így is húsz-egynéhány egyesület képviselője, és még legalább hatvan érdeklődő jött el a gyűlésre. Meglepően sok ahhoz képest, hogy milyen rövid idő alatt trombitálták össze. És még több, ha figyelembe vesszük, hogy ekkora szervezeten kívüli horgászösszejövetel ezeken a tájakon még nem volt.
Ha a kívülálló azt hitte, hogy egyetlen gyűlés megtartásával helyrehozhatóak az évtizedes mulasztások... Nem, a horgász ennyire nem naív, ilyet nem remélt. Másmilyen kezdetről van szó. Arról, hogy a legilletékesebbeket rákényszerítsék, hogy hallgassák meg a horgászokat, és vegyék figyelembe követeléseiket. A különböző tartományi és állami szintű szövetségek ilyen jellegű tevékenységet – a horgászok meglátása szerint – ugyanis nem fejtenek ki. Alkalmi próbálkozásaik eredménytelenek maradtak, az illetékesek nem vették őket figyelembe, a javaslatok nem kerültek bele a törvénybe. Ezért jöttek össze ennyien, hogy hangosa(bba)n követeljék, közben bojkottal fenyegetőzzenek, mert az illetékeseket a horgász – a dolgok pillanatnyi állása szerint – csakis a pénz elmaradásával kényszerítheti odafigyelésre.
A pénz elmaradása – mint múlt heti számunkban megírtuk – elsősorban nem az államkasszát érinti érzékenyen, hanem a vízgazdákat. Ezek közül kevésbé az államkasszán lebzselő közvállalatokat, hanem a kizárólag halügyekkel foglalkozókat. Nagy vízkezelőből tájainkon ilyen mindössze egy van, a Ribolovački savez Vojvodine Kft. Ennek igazgatója, Dušan Jovanović megjelent a gyűlésen. És azonnal felforrósodott a légkör.
Amikor a gyűlést vezető Dušan Ćurguz, az eleméri Babatovo Horgászegyesület elnöke és az összejövetel egyik kezdeményezője közölte, hogy nyomásgyakorlás céljával új horgászszervezetet kívánnak létrehozni, Jovanović ebben párhuzamos szervezet kialakulását vélte felfedezni, amely veszélyeztetné a Vajdasági Horgász Szövetséget, amelynek ő az elnöke.
A feszültség mindaddig tartott, amíg nem tisztázódott, hogy valójában más jellegű szervezetről volna szó, amelynek célkitűzései nem kereszteznék a RSV Kft. érdekeltségeit. A Horgészegyesületek Szövetségeként emlegetett szervezetnek lesz alapító okmánya, a gyűlésen azonban nem került sor aláírására, mert még nem készült el. A horgászokat sújtó problémák orvoslására tett javaslatokat azonban megvitatták. A szervezőket dicséri, hogy nem törekedtek arra, hogy az általuk tett javaslatokat vitázó- és szavazógépezetük által mindenáron keresztülvigyék.
Valójában a minisztérium felé tett észrevételekről, javaslatokról és követelésekről van szó, amelyeknek helyet kellene kapniuk az új halászati törvényben. Abban, amelyről tudjuk, hogy készül, az illetékesek azonban ezt tagadják.
A gyűlésen egyhangúlag elfogadták, hogy a vizeken uralkodó állapotok miatt tiltakozó levelet intéznek a minisztériumhoz.
A szervezők által az ipari halászás fokozatos, néhány év alatt történő beszüntetésére vonatkozó javaslatával szemben a vita során elhangzott, hogy ezt a tevékenységet azonnal be kell szüntetni. Branislav Čordić, sporthorgászatunk jeles egyénisége azt javasolta, hogy az állam vizsgálja felül, mi haszna van, és van-e egyáltalán haszna ebből a tevékenységből. A javaslatok szerint január 1-je és június 15-e között a halászást mindenképpen be kell tiltani.
Az orvhalászás leküzdése érdekében a részvevők követelik a rendőrség bevonását, a piacokon és körülöttük forgalmazott hal eredetének kivizsgálását és a halőrszolgálatok tevékenységének ellenőrzését is.
Egyhangúlag követelik, tegyék lehetővé a kuttyogató használatát úgy, mint ahogy az a környező országokban történik. Ennek a segédeszköznek „halászszerszám”-ként való megnevezésse, amellett hogy pontatlan, nevetségessé tesz bennünket a világ előtt. A javaslat szerint olyan pótengedély kiváltásával lehessen kuttyogatni, amelynek ára nem haladja meg a horgászengedélyét. Duško Rakić ezt azzal bővítette ki, hogy a kuttyogatva kifogható legkisebb harcsák méretét öt (5) kilóban állapítsák meg.
Követelték annak a rendeletnek a megszüntetését, amelynek értelmében horgászengedély csak a lakóhelyen váltható ki. Javaslatot tettek az érvényben levő büntetőszabályzat nagyfokú megszigorítására.
Amikor az érvényes engedélyár került napirendre, a gyűlés szervezője követelte, hogy ez feleződjön meg. A részvevők nagy meglepetésére azonban több egyesületi elnök kijelentette, hogy a hatezer dináros engedélyérakkal „semmi baj, ezért maradjonak”. Tehát kinyilvánult, ami horgászberkekben régen nem titok. Nevezetesen az, hogy számos horgászegyesület élén olyan személyek állnak, akik a tagság érdekeit mellőzve csupán sajátjukat tartják szem előtt. Értsd: provízió. Vagyis jutalék, közvetítői díj... A horgász pedig fizessen ezért. A vita során azonban több javaslat is felmerült, amelyek mindegyike olcsóbb engedélyhez juttatná a horgászt. Ezek közül legelfogadhatóbbnak az a „néhány minisztériummal korábbi” tűnik, amely lehetővé tette horgászengedély kiváltását csupán egy vízgazdánál, valamint – a vízgazdák közötti megállapodás értelmében – úgynevezett gazdaközi engedélyek létezését. A módszer működőképes volt, és mindegyik változata lényegesen olcsóbb engedélyeket eredményezne. Az állami szintű engedély is forgalomba maradhat azok számára, akik Szerbia-szerte akarnak horgászni. És megegyeztek abban is, hogy az engedélybojkott – csináld magad alapon – továbbra is tartson. Mindaddig, amíg az illetékesek nem veszik figyelembe a horgászok követeléseit. Egyelőre senki sem tudja, figyelembe veszik-e. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy erre sohasem mutattak hajlandóságot. Emlékeztetünk, hogy a még hatályban levő törvény kidolgozásakor a minisztérium kikérte a halszakértők véleményét is, a törvénybe azonban semmit sem épített be abból, amit a szakma mondott. Nem árt tudni, hogy a titkárságon belül most is ugyanazok az emberek ülnek, akik akkor. Csak a górék változtak, akik viszont eddig is minden szakmai véleményt elutasítottak, maradtak.
Az akkori és a mostani helyzet alapvetően abban különbözik, hogy a horgászok a rendelkezésükre álló egyetlen nyomásgyakorlási formát vették elő: nem fizetnek.
Közben szerveződnek. Szövetségek, uniók, függetlenek... valójában egy húron pendülnek. Ugyanazt akarják. És ez csak a kezdet. Február 9-én Törökbecsén folytatódik.
