Végre leesett az első idei hó – mondhatnánk hogy az első hó ezen a télen –, amely ezúttal nemcsak az utakat karbantartó vállalatokat lepte meg, hanem számos vadászegyesületet is. Történt ugyanis, hogy sok egyesületi vezető, illetve a vadgazdálkodással megbízott személy úgy vélekedett, hogy az enyhe időjárásnak köszönhetően a vadon élő állatok találnak elegendő táplálékot a határban, ezért felesleges elkezdeni az etetést. Ennek következtében az egy éjszaka alatt lehulott 15–20 centis hó megfosztotta az élelemtől a máskülönben is megcsappant vadállományt. A szokatlanul enyhe időjárás miatt a vad szétszóródott a területen, az üres etetők pedig puszta létükkel nem bizonyultak vonzónak sem a nagyvad, sem az apróvad számára.
Az egyesületi vezetők – mint eddig mindig is – meg tudják magyarázni rossz bizonyítványukat, adott esetben semmitevésük okát. Már most boritékolhatjuk mindazt, amit az egyesületi tagok hallani fognak az évi közgyűléseken, amikor az illetékesek a 2013/2014-es vadászidény eredményeit ellemzik. Ha egyáltalán méltónak tartják a tagságot arra, hogy megosszák velük magasröptű véleményüket.
Az évek óta elbaltázott vadgazdálkodás veszteségeit elsősorban az általános gazdasági helyzettel, a pénztelenséggel magyarázzák majd, ami biztosan kihat a vadgazdálkodásra is. De ha jobban utánanézunk, kiderül, hogy ugyanezek a vezetők egyetlen egy, a vadgazdálkodásra szánt pályázaton sem vettek részt, mivel senki sem szólt nekik hogy nemcsak kérni, hanem pályázni is kell a támogatásokra.
Másodsorban, hivatkoznak majd a tagság érdektelenségére. Ez alatt a vezetők a törvénytelenül kötelezővé tett önkéntes munkából való távolmaradást értik, és azzal érvelnek majd, hogy emberhiány miatt nem tudták elvégezni a szükséges munkát.
A tagság látszólagos érdektelensége és nemtörődömsége nem is anyira a vezetők kihasználó, megalázó, a hűbéri időket idéző hozzáállásával magyarázható, mint az utóbbi négy évben egyre fokozódó vadhiánnyal. Mind több az olyan vadásztárs, amely egyszerűen lemond a tagságról. Egyrészt azért, mert nem tudja kifizetni az egyre növekvő tagdíjat, másrészt pedig azért, mert nem látja értelmét a tagság fenntartásának egy olyan szervezetben, amely nem tudja nyújtani azt, amiért a tagjává váltak. Vad híján pedig a vadászat is értelmét veszti.
A kérdés, amelyre minden vadásznak – elsősorban önmagának – kell válaszolt adnia: miért kell megválasztani és eltűrni az olyan vezetőket, akik kizárólag saját hasznukra dolgoznak. Helyettük olyan embereket kell az egyesületek élére állítani, akik a tagság, a vad és a terület érdekeit tartják szem előtt. Biztosan vannak ilyen emberek a vadásztársadalomban, és az is biztos, hogy készek kiállni és tenni is valamit az állomány megmentése érdekében.
A télnek még nincs vége, és ha a tavalyi időjárást vesszük példának, a java még hátra van. És annak ellenére, hogy a hó előbb-utóbb elolvad, az etetőket fel kell tölteni, és feltöltve tartani a szép idő beálltáig.
