Elérkezett az év utolsó napja. Ilyenkor másik teleken már rég polcra kerültek a horgászbotok, de az idén még tart a pontyszezon. Vasárnap telve voltak a környék tavai és a tíz fok fölötti langyos időben több pontyot lehetett fogni, mint csukát. Nem mondom, hogy ehhez hasonló szilveszter még nem volt, de én nem emlékszem, hogy bármelyik télen rövid ujjú pólóban lehetett vízparton tartózkodni. Az időjósok is rekord meleget jegyeztek, a jövő héttől meg lassú lehűlést emlegetnek, meg nagyon hideg telet. Igaz, októberben is azt mondták, de ha a hideg évszak másik fele jegesre is sikeredik, az csak féligazság lesz. Különben meg mindenki könnyebben viseli el a januári zimankót, mert akkorra már a tavasz elérhető közelségbe kerül. Habár a mostani időjárás még nem készteti tétlenségre pecásainkat, de egy kis ünnepi szünetre azért meg kellene állni. Meg azért is, hogy áttekintsük a 2013-at.
A szokásos márciusi szezonkezdés döcögősen indult, mert a tél nem ismeri a naptárat, és valahogy megkedvelte a vidékünket. Eszkimóknak való versenyen, vastagon felöltözve horgásztuk végig a szenttamási évadnyitót. Sokan el sem mentek, mások pedig feladták a megmérettetést. A tavasz az idén kimaradt, mert rögtön kánikula köszöntött ránk, és ez eltartott egészen október végéig. Ekkor pár napos zord idő következett, a nejem szerint csak azért, hogy lefagyjanak a temetőbe szánt krizantémjai. Utána ismét 25 fokos meleg lett, egészen december elejéig. Az azt követő hidegtől az állóvizeken csak vékony jégréteg képződött, amelyet a szél december 8-ára elfújt, így megtarthattuk az évadzáró csukaversenyt. Egy hidegfront ismét pillejeget terített a vizekre, de az elmúlt héten ismét napos, langyos idő csalogatta ki a pecásokat a partra.
Ha jobban belegondolunk, a hőgután kívül az elmúlt szezonban más nem hátráltatta a horgászatot. Esernyőt csak egyszer használtam halfogás közben, de akkor is csak néhány órás csepergés volt. Szélviharok sem keserítették meg az életünket, nem kellett a széliránytól függően választani a helyünket. Bizony voltak olyan évek, amikor szombaton meg vasárnap rendszeresen szakadt az eső, a hetvenes évek végén pedig szinte egy egész éven át úgy fújt a szél, hogy szinte nem is lehetett horgászni. Bizony elkényeztetett bennünket ez a távozó év, és a benne levő 13-as sem hozott sok rosszat a horgászembernek. Amit meg a szemére vethetnék, arról nem beszélek. Nem akarok ünneprontó lenni, meg különben is az elmúltról vagy jót, vagy semmit.
Arra buzdítanám pecás pajtásaimat, hogy ezeken a jeles napokon tegyék le halfogó szerszámaikat, kössenek fegyverszünetet nemes vízi ellenfeleikkel, hadd legyen ünnep a halaknak is. A jövő évre meg azt kívánom minden horgásznak, hogy sok örömük teljék szeretett sportjukban, és békességgel, barátsággal, emberséggel népesítsék be a partokat.
