A karácsony mára az ajándékozás fogalmával lett egyenlő. Nagy sürgölődések közepette készülődnek az emberek az ünnepre, ami főleg a vásárlásban és a főzőcskézésben merül ki. Korra, nemre, vagyoni állapotra való tekintet nélkül mindenki ekkor akar nagyot domborítani. Nem mondom, hogy nem felemelő és lélekmelengető a fenyőfát családostul körülállni, végignézni a kicsik csomagnyitogató izgatottságát. De néhány év óta érzem, hogy számomra nem ez a leglényegesebb.
Ünnepünket év vége felé tartjuk, ezért kínálkozik az esztendős számvetés, a testünk-lelkünk leltárja. Ahogy az ember kinövi a fiatalos világmegváltó tervekkel átszőtt életszakaszát, egyre inkább fontossá válik számára, hogy a Teremtő ne találjon hiányt az utolsó rovancsolásnál, ezért jelentősen rövidül a kívánságlistája.
Mint minden halandó – beismerem – az év folyamán gyakran apróságokért ráncigáltam az égieket. Visszagondolva elég nevetséges dolgokat kértem tőlük, még akkor is, ha az adott helyzetben életszerűnek tűntek. A legtöbbször az időjárással kapcsolatban voltak elvárásaim.
Horgászként az évszakoktól függetlenül kifogástalan időjárásért esedeztem. Nem könnyű teljesíteni a majdnem laboratóriumi elvárásokat (18–22 fokos hőmérséklet, szélcsend, csapadék nélkül...). Kishitűségemre vall, hogy amikor az előző esti takarodó után a teremtőmnek tudtára adtam ezeket a feltételeket, nemigen bíztam teljesítésükben. Ezért meleg ruhát, esernyőt, vízhatlan kabátot, gumicsizmát csomagoltam a gépkocsiba, meg szél esetére egy doboz szőlőzsírt. De leginkább hiába vittem az extrém cuccot, a vízparton többnyire a kért időjárás fogadott. Ez még november végén is érvényes volt, mert rövid ujjú pólóban horgásztuk végig a Bálint-tavi csukázóversenyt, pedig a –40-re alkalmas síruhámat is beraktam járgányba. Utóbb visszagondolva, illett volna napnyugtakor, a szokásos esti metakomunikációnál elnézést kérnem és megköszönnöm a segítséget.
Versenyeken helysorsoláskor, amikor belenyúltam a kalapba, ismét a fentiek segítségét kértem, hogy jó helyet húzzak. Ez hol bejött, hol nem, de a köszönet elmaradt. Igaz, a felhányás is. Az a kérés, hogy horgászat közben sok, vagy nagy halat fogjak (esetleg mindkettőt), horgászberkekben természetes. De ki látott pecást keresztet vetni a nagy hal kifogása után? Pedig a focisták ezt gyakran megteszik, mind pályára lépéskor, mind gólszerzés után.
Az is megesett velem, hogy pontatlan volt a kívánságom. Az egyik decemberi csukázóviadalon gyéren kapott a hal. Az egész tavon egyetlen ragadozót fogtak három óra alatt. Mikor láttam, hogy csuka nemigen jár arrafelé, sügeres szerelékre váltottam, és bedobás után „csak egy kapásom legyen!” fohászt küldtem az éterbe. Kérésem meghallgattatott, és pár percre rá jött is a kapás. Szép, határozott karikaemelkedés, botgörbülés, bevágás és – semmi! Előbb elkeseredtem, mert tudtam, hogy ez a hal dobogót jelentett volna, de nyomban rájöttem, hogy nem volt precíz az óhajom. Nem azt kértem, hogy fogjak egy halat, hanem csak azt, hogy ráncigálja a botomat.
Most, hogy ideiglenesen szögre akasztjuk a halfogó felszerelésünket, illik tisztára törülgetni a botokat, megmosni a sáros csizmákat. Mint ahogy szerszámainkat rendbe tesszük, karácsony előtt a lelkünket is fényesre kell csutakolnunk. Ennek egyik feltétele az említett leltár. Most itt az alkalom, hogy megköszönjük mindazt, amit kaptunk, akár kéretlenül is. Elsősorban a legfontosabbat, magunk és hozzátartozóink egészségét, családunk békéjét, a becsülettel elvégzett munka örömét. Azután jöhet a hála a szép vízparti napokért, utólag is megköszönhetjük az elhessegetett felhőket, az elcsendesedett szelet és a kifogott halat.
Köszönetünk mellett fogadalmat is kell tennünk, hogy ezután nem leszünk önzők, és nem kérjük, hogy akadjon le ellenfelünk hala(!); nem fogunk elégedetlenkedni, ha szél fodrozza a vizet, vagy langyos eső mossa arcunkat; és főleg nem fogjuk az egész világot mozgató Teremtőnket értelmetlen kérésekkel zaklatni.
Miután lelkünket tisztába öltöztettük, helyet foglalhatunk az ünnepi asztalnál, és nekiláthatunk az erre a napra tartogatott legszebb idei pontyunk elfogyasztásához.
