Ma alkalmi műsor keretében helyezték el az emlékezés virágait a magyarcsernyei Petőfi Sándor Általános Iskola előtti parkban felállított Petőfi-mellszobron.
Juhász Bálint, a tartományi képviselőház elnöke alkalmi beszédében elmondta, hogy március közepén minden magyar közösség megáll egy pillanatra, de nemcsak azért, hogy felidézzék 1848 eseményeit, hanem azért is, hogy számot vessenek: mit jelent számukra ma a szabadság, mit jelent a hűség a közösséghez, és mit jelent itt, a Délvidéken magyarnak maradni.
Alkalmi beszédet mondott Juhász Bálint, a tartományi képviselőház elnöke (Fotó: Ótos András)
Alkalmi műsort a Petőfi Sándor Általános Iskola diákjai mutattak be (Fotó: Ótos András)
‒ Magyarcsernyén különös ereje van ennek a kérdésnek. Nem egy nagyváros zajában állunk, hanem egy olyan közösségben, ahol a történelem nemcsak a könyvek lapjain él, hanem az emberek mindennapi döntéseiben. Talán nem véletlen az sem, hogy Petőfi Sándor szobra éppen egy iskola előtt áll. A szobor a múltat idézi, az iskola pedig a jövőt. Ez a helyszín önmagában is üzenet: a történelem emléke és a jövő reménye itt találkozik. Petőfi huszonéves fiatal volt, amikor megszületett a Nemzeti dal, és amikor a Pilvax kávéházból elindult az a mozgalom, amely rövid idő alatt egy egész nemzetet mozgósított. De Petőfi nem maradt a versek világában. Amikor a történelem úgy kívánta, fegyvert fogott, és a szabadságharc katonájaként vállalta a küzdelmet. Mindannyian ismerjük híres sorát: „Rabok tovább nem leszünk!" Ez a mondat akkor egy egész nemzet szívéből szólt. De valójában többet jelentett egy politikai követelésnél: a közösség nem akar lemondani a saját nyelvéről, kultúrájáról és jövőjéről – fogalmazott a tartományi képviselőház elnöke.
Juhász Bálint arra is kitért, hogy ma a mi forradalmunk az identitásunk megőrzése, a megmaradásunk vajdasági magyar közösségként.
‒ Az, hogy legyen magyar szó az iskolában, magyar ének az ünnepeinken, és olyan fiatalok, akik itt képzelik el a jövőjüket. Egy kisebb közösségben minden család, gyermek, pedagógus és közösségi ember munkája számít. A közösség jövője nem statisztikai adat, az emberek mindennapi döntéseiből születik. Ezért szeretnék köszönetet mondani mindazoknak, akik ezért a közösségért dolgoznak: azoknak, akik működtetik az iskolát, szervezik az ünnepeket, és nem hagyják kihunyni a magyar szó természetes jelenlétét ebben a faluban. A megmaradás nem hangos szó, nem látványos történelmi pillanat, inkább csendes, kitartó munka. Amikor valaki úgy dönt: marad, tanít, gyermeket nevel, közösséget épít. A vajdasági magyarság mindig megmutatta, hogy a kitartásnak ereje van. Ebben kulcsszerepe van az intézményeinknek: az iskoláknak, a közösségeinknek, az ünnepeinknek – magyarázta a VMSZ Intéző Bizottságának elnöke.
A tartományi képviselőház elnöke arra is kitért, hogy a vajdasági magyarság jövője mindig szorosan összekapcsolódott az egész magyar nemzet sorsával.
‒ Számunkra különösen fontos az a kapcsolat, amely az anyaországhoz köt bennünket – az a támogatás és az az összetartozás, amit az elmúlt években megtapasztaltunk. Március 15-e arra is emlékeztet bennünket, hogy a magyar nemzet jövője közös felelősség. Ezért fontos, hogy a magyarok – bárhol is éljenek a világban – felelősen gondolkodjanak közös jövőnkről, és éljenek a szavazati jogukkal, amikor a magyar nemzet sorsáról döntünk. Magyarcsernye jövője is ezen a közös munkán múlik. Ha lesznek olyan emberek, akik hisznek abban, hogy érdemes itt élni és itt építeni az életet, akkor ez a közösség még sokáig megmarad. És talán ez a legfontosabb tanulság március 15-e kapcsán. A szabadság nem egy egyszer kivívott állapot, hanem minden generáció feladata: megőrizni a nyelvet, a közösséget, a hitet abban, hogy a jövő itt is épülhet. Ha ezt szem előtt tartjuk, akkor Petőfi szobra nem pusztán emlékmű – iránytű is – nyomatékosította Juhász Bálint.
Az egybegyűlteket Tanók Tamás, a magyarcsernyei helyi közösség tanácsának elnöke is köszöntötte. Alkalmi beszédében elmondta, hogy amikor március 15-én kokárdát tűzünk a szívünk fölé, nemcsak a pesti utcák lármáját és a tizenkét pontot idézzük fel, hanem azt az elszakíthatatlan köteléket is, amely minden magyart összeköt, éljen bárhol a Kárpát-medencében.
‒ Az elmúlt években megtapasztaltuk, mit jelent egy erős, nemzeti elkötelezettségű kormány Magyarországon, ami nem tesz különbséget magyar és magyar ember között az állampolgársága vagy a lakcíme alapján. A határokon átívelő nemzetegyesítés nekünk nem csupán elmélet, hanem a mindennapi biztonságunk záloga. Ez a kormány az, amely mellettünk állt, amikor iskoláinkat, templomainkat és közösségeinket kellett megvédeni vagy fejleszteni. Az előttünk álló magyarországi országgyűlési választások tétje számunkra is óriási: nem hagyhatjuk, hogy a nemzetet újra szétválasszák. Olyan vezetésre van szükségünk, amely megvédi szuverenitásunkat és békénket a viharos időkben is, támogatja a külhoni magyarok szülőföldön való boldogulását, valamit hisz abban, hogy Magyarcsernye és Budapest sorsa közös – magyarázta Tanók Tamás.
Az egybegyűlteket Tanók Tamás, a magyarcsernyei helyi közösség elnöke is üdvözölte (Fotó: Ótos András)
Az emlékező közösség (Fotó: Ótos András)
Az alkalmi műsorban az általános iskola felsős diákjai vettek részt. A rendezvényen megjelent Kerekes József, a VMSZ alelnöke, Kovács Elvira, a köztársasági képviselőház alelnöke, valamint Juhász Attila, a mezőgazdasági minisztérium államtitkára. A Petőfi-mellszobornál koszorúzott Juhász Bálint, a tartományi képviselőház elnöke. A magyarcsernyei helyi közösség nevében Tanók Tamás és Vastag Attila, a Magyar Nemzeti Tanács nevében Bacsik Lőrinc Natália helyezte el az emlékezés virágait. A kegyeletét lerótta még a VMSZ magyarcsernyei községi szervezete, valamint a környező magyar települések képviselői.
Nyitókép: Közös képen a koszorúzók, a szervezők és a vendégek (Fotó: Ótos András)
