Lassan véget érhet az Egyesült Államok gazdasági egyeduralma is a világban. A globális hegemónia fokozatos elvesztése után, feltételezhetően Kína foglalja el a helyét. Erre azonban még várni kell. Talán annyi ideig, amennyi szükséges a nemzetközi gazdaság átalakulására. Merthogy már ez is megkezdődött, sőt egyre dinamikusabb. Kína fokozatos felemelkedéséhez hasonlóan.
A következő 15 évben várhatóan az USA marad a legnagyobb gazdaság. Erre számít legalábbis a londoni központú Közgazdasági és Üzleti Kutatások Központja (CEBR). A mérvadónak tartott független elemzőház, amely rendszeresen készít világgazdasági előrejelzéseket, elemzéseket és hatásvizsgálatokat, december 26-án ismertette a következő másfél évtizedre vonatkozó prognózisát.
A tanulmányban 190 országot értékelt, a dollárban számolt nominális bruttó hazai össztermék (GDP) alapján. A CEBR rangsorában továbbra is az Egyesült Államok áll az élen. És ott is marad 2045-ig, amikor Kína kerülhet oda, a második helyre szorítva fő riválisát, az USA-t.
A világgazdaság addigra, a jelenlegi átmeneti állapotból, amelyre a nagyhatalmak közötti kiélezett versengés és harácsolás nyomja rá a bélyegét, valószínűleg belép egy másik korszakba. Egy olyanba, amelyben az addig érvényesülő mintázatokat újak válthatják fel, mélyreható átrendeződés után. A már bő tíz éve megkezdett – geopolitikai blokkokra tagolt – multipoláris világrend fokozatos kiépítése befejeződhet.
Ennek globális gazdasági széttöredezettség lehet a következménye az eddigi globalizált viszonyok és kölcsönös függések helyett. Persze teljes szétválás nélkül, hiszen a tömbökbe tömörülők, kényszerülők között is lesznek hidak, kapcsolódások, de már másmilyenek és korántsem olyan szorosak, mint amilyenek akár még jelenleg is működnek. Az új körülmények között – 2026 elejéről szemlélve – valószínűleg sokkal nagyobb lesz a versengés a sok eszközzel védett blokkok között, mint napjainkban a nagyhatalmak között. Európában és másutt is ehhez az új környezethez kell alkalmazkodni.
Kontinensünk egyik fontos kérdése, hogy milyen eredményeket lesz képes elérni az – USA, Kína és Oroszország által is sanyargatott – EU a tartósan megváltozó világgazdaságban. De ez a távolabbi jövőre vonatkozik. Napjaink fő kérdése inkább az, hogy mire képes a – részben Washington által – szétzilált világkereskedelmi kapcsolatok közepette.
Az európai gazdaságok többé-kevésbé túltették magukat az Ukrajna elleni orosz invázió okozta kezdeti sokkon, és igyekeznek megerősíteni soraikat az Egyesült Államok kezdeményezte kereskedelmi háborúban is, amely az egész világot érinti. Szerencsére nem okozott akkora felfordulást, mint amekkorától sok elemző tartott. Az amerikai importvámokkal szemben a világgazdaság ellenállóbbnak bizonyult.
Bár az amerikai kormányzat 2025 második felében több tucat ország és az EU esetében megállapodott a vámok mértékéről, de a szeszélyeiről és a véleményét gyakran váltogató amerikai elnök akár új intézkedéseket is bevezethet. Ez fokozza a bizonytalanságot és világszerte nyugtalanítja a gazdasági szereplőket, akiknek/amelyeknek már így is komoly gondot okoz a protekcionizmus újjászületése, az erőpolitika feltámadása és a globális együttműködésre épülő szabályok szétzilálása.
A Nemzetközi Valutaalap (IMF) tavaly novemberben ismertetett középtávú, 2030-ig kitekintő előrejelzése, amelyben a G20-államok várható fejlődését elemezte, meglehetősen borús képet vázol fel. Az elemzés a legfejlettebb 20 országra vonatkozik, vagyis azokra, amelyek a globális GDP 85 és a nemzetközi kereskedelem 75 százalékát adják. Ez az országcsoport tehát döntő mértékben meghatározza a világgazdaság alakulását, fejlődését. Mindaz, ami velük történik, feltételezhetően meghatározza a következő fél évtized fejlődését is.
Az IMF arra számít, hogy 2030-ig a G20-tagjainál évente átlagban 2,9 százalékkal növekedhet a gazdaság. Első ránézésre ez biztató teljesítménynek tűnik. Ám valójában gyengécske eredmény, hiszen abban az esetben, ha valóban csak ennyire futja, ez lesz a legvisszafogottabb ütem a 2008-as pénzügyi világválság óta.
Komoly krízisek esetén azonban ez a 2,9 százalék is veszélybe kerülhet. Az IMF sem titkolja, hogy a világgazdaság növekedési kilátásai közepesek és bizonytalanok a következő 5 évben.
Egy ilyen helyzet nem tesz jót a gazdaságnak, sőt akadályozza a növekedést. A bizonytalanságot több probléma is fokozhatja, kezdve a termelékenység visszaesésétől a költségvetési hiányokig.
Az utóbbiak miatt a G20-ak közül többen megszorításokra kényszerülhetnek, ami lakossági elégedetlenséghez vezethet. Ha pedig tartós politikai problémák alakulnak ki több fejlett országban, az tovább fékezheti a beruházásokat és a fogyasztást, ami kedvezőtlen hatással lehet a nem túl biztató növekedési kilátásokra.
A várakozások szerint a fejlett és a feltörekvő gazdaságokban a növekedés rövid távon továbbra is elmarad a történelmi átlagoktól. A G20-országok növekedése 2030-ra jó esetben is 3 százalék lehet. Ezzel szemben az EU-ban kissé felgyorsulhat a növekedés a következő években.
