Sem ára, sem vége nincs annak az eljárásnak, amellyel államosítani lehetne a Szerbiai Kőolajipari Vállalatot (NIS) – mondta a Beta hírügynökségnek Božo Drašković közgazdász. Hozzátette: bár az országos finomító ellen bevezetett szankciókat érvényesítő amerikai szervek az államosítást szorgalmazzák, de ez megfizethetetlen, és az elégedetlen fél bíróságon is követelheti azt, ami szerinte megilleti.
A szakember azokat a lehetőségeket mérlegelte, amelyek a NIS további működését biztosíthatják. Kiemelte, hogy államosítás esetén nagy valószínűséggel bírósági eljárást kezdeményezne a többségi tulajdonnal rendelkező orosz Gazprom. Az eljárást a szerbiai illetékes bíróságokon vezetnék le, de amennyiben ezt az eredeti szerződés előirányozza, akár nemzetközi szinteken is tárgyalhatják. Ezekben az esetekben azonban független szakértők állapítanák meg az államosítandó ingatlan értékét: így az árat nem az határozza meg, aki államosítja a szóban forgó vagyont – mutatott rá a szakember. „Akár oroszról, akár angolról, kínairól vagy amerikairól van szó, nem fogja megengedni, hogy mindez megfelelő térítés nélkül fejeződjön be, sokkal inkább olyan számlát nyújt be, amely a kiesett jövedelmet is pótolja” – mondta a közgazdász. Hangsúlyozta, hogy a NIS ügyét nemcsak gazdasági, hanem geopolitikai és stratégiai szempontból is szemlélik, így az amerikaiak nem fogják megengedni az oroszoknak a teljes jogú eladói státuszt, vagy csak külön politikai egyezménnyel lesznek hajlandóak ebbe beleegyezni. Még ha az orosz tulajdonos az eladás mellett is határoz, akkor is olyan érdeklődőkkel kellene tárgyalnia, amelyeket az amerikai adminisztráció jóváhagy – mutatott rá Drašković, majd magyarázatot is fűzött állításához: „Lehet, hogy a kínaiak többet fizetnének, mint bármely amerikai, brit vagy francia cég, a szankciókat érvényesítő Egyesült Államok azonban akkor is mondhatja, hogy nem akarja kínai tulajdonban tudni a NIS-t”. Ugyanakkor az a lehetőség is fennáll, hogy az orosz fél nem hajlandó eladni azoknak a cégeknek a tulajdonjogot, amelyeket az amerikai adminisztráció jóváhagy.
Amennyiben tehát az oroszok úgy döntenek, hogy eladják a részesedésüket, a saját érdekeiket tartják majd szem előtt. A kisebb tulajdonjoggal rendelkező szerb állam nem tárgyalhat más vagyonáról – szögezte le a szakértő. Elmondta, hogy csupán álomkép az, hogy Szerbia ugyanannyiért – azaz 500 millió euróért – visszaveheti a NIS-t, amennyiért eladta az oroszoknak. Miért adna el bárki bármit morális okok miatt? – tette fel a kérdést a közgazdász. Rámutatott arra, hogy problémát okoz az is, hogy az amerikai adminisztráció megtiltotta a nemzetközi banktranzakciókat Oroszországgal, így nehezen elképzelhető, hogy bárki ki tudja fizetni a NIS-t, még ha meg is akarja vásárolni.
A szakember szerint az egyetlen lehetőség, hogy amikor a pancsovai finomító nyersanyag hiányában leáll, és elveszíti a jövedelmét, csődeljárást indítsanak a beérkező követelések alapján. A kierőszakolt eladás ugyanis nem biztosít reális piaci árat – nyomatékosította Drašković.
Nyitókép: Ótos András felvétele
