A világgazdaságot valaki egyszer találóan zsineggel összekötözött kártyavárhoz hasonlította. Valóban azt tapasztalhatjuk, hogy egy-egy „kártya” bedőlése egyfajta dominóelvet követve más kártyákat is bedönt, vagy magával húz, megingat. Az egyes országok kormányai próbálják a lakosságot megóvni a turbulens időszakok ingadozásainak hatásától. Teszik azt több-kevesebb sikerrel. Hosszabb távon azonban nem lehet kivédeni minden hatást, illetve a védőintézkedéseknek is úgymond ára van, amit megint csak az átlagember fizethet meg végül. Ugyanakkor a piaci mechanizmusok oda hatnak, hogy a negatív hatások tovagyűrűzhetnek, az üzleti életben tevékenykedők pedig próbálják elkerülni a veszteségeket, illetve élni próbálnak a krízisből fakadó lehetőségekkel. Ez nem róható fel senkinek sem, amennyiben legális kereteken belül maradnak. Az államnak ilyenkor mutatkozik meg a szabályozásban betöltött fontos szerepe, vagy éppen annak hiánya. Amikor ugyanis a bizonytalanság fokozódik a gazdaságban, világkereskedelmi sokkok nehezítik a tervezést, és olyan intézkedések bevezetése is igazoltnak tűnhet, melyeket máskor csak bírálni lehet. Az elmúlt időszakban ismét emlegetik néhányan a stagfláció kifejezést. A jelenség a gazdaságban akkor alakul ki, amikor a magas infláció lassú növekedéssel – vagy akár recesszióval –, illetve magas vagy növekvő munkanélküliséggel jár együtt. A múlt század hetvenes éveiben részletesen leírták ezt a jelenséget. Aki átélte, az biztosan nem szeretne újra találkozni vele.
Kockázatok és mellékhatások
Ott tartunk, hogy ismét számos olyan jelenséggel találkozhatunk a mindennapokban, amelyek stagflációs kockázatokat hordoznak magukban. A fegyveres konfliktusoknak nem látszik a vége. Ezt aggodalommal szemlélik sokan, miközben a fegyvergyártók és a fegyverkereskedők profitálnak. A múlt század 70-es éveiben jegyzett stagfláció elsősorban az angolszász országokra volt jellemző. A fejlett gazdaságok akkor is jobban függtek az olajáraktól, az árrobbanás érzékenyebben érintette őket. Az akkor még ismeretlen jelenséget kezdetben nem is tudták megfelelő módon orvosolni. Nixon elnök például annak idején árkorlátozó intézkedéseket vezetett be. A közgazdászok, szakértők többsége is ebben látta a megoldást. A 70-es évek stagflációja olyan gazdasági jelenség volt, amikor az infláció és a munkanélküliség emelkedett, miközben a gazdasági növekedés stagnált vagy csökkent, amit főleg az olajárak drasztikus emelkedése okozott. A jelenséget a nyersanyagárak emelkedése, a háborúk és a nem eléggé hatékony gazdaságpolitika is súlyosbította. Nagy kihívást jelentett a gazdaságoknak. A stagfláció mint kifejezés az 1970-es évekből származik, amikor az infláció hirtelen megugrott és az 50-60-as évek erőteljes gazdasági növekedése kifulladt. Az elmúlt időszakban nem véletlenül került újra elő a kifejezés, hisz a két korszak között számos hasonlóságot találhatunk. A 70-es évek inflációs sokkját is nyersanyagár-robbanás kísérte, ami akkor is részben háborúkhoz volt köthető.
Állami befolyás nélkül nem megy?
A covid-járvány alaposan felbolygatta a világgazdaságot. Azon ugyan már régen túl vagyunk, de nem jött vissza a régi világ. Ha mérséklődött is, de velünk maradt az infláció. Trump elnök most fordulatot hozott az amerikai gazdaságpolitikában is. A világ legnagyobb, továbbra is vezető gazdaságában korábban a liberális hozzáállás volt jellemző, de ismét az állami befolyás növelését helyezték előtérbe. Láthatóan elvárná szövetségeseitől is, hogy törekvéseiben támogassák. Európa esetében felmerül ilyenkor a kérdés, hogy a rövid- vagy hosszú távú érdekeket helyezzék-e előtérbe. De ugyanez a dilemma foglalkoztathatja a kisebb országok vezetőit is. Vannak olyan vélemények, melyek szerint az USA a vámokat egyfajta adóként, könnyű pénzkereseti lehetőségként kezeli. Mindez pedig nem fog inflációt okozni Amerikában, hanem a világ többi részén, hiszen egy kis időeltolódással ugyan, de az elmaradt profitot ott fogják majd megvalósítani a cégek. Hosszabb távon ugyanakkor a dollár túlértékeltnek tűnik, és ha Washington nem változtat irányt, további gyengülés jöhet. Ennek is lehetnek, és lesznek is tovagyűrűző hatásai. Az év elejétől az Amerikai Egyesült Államok ismét a Donald Trump nevével fémjelzett MAGA-mozgalom (Make America Great Again) irányítása alá került. E politikai irányzat ideológiai alapját az America First doktrína adja, amely szerint Amerika érdekei az elsők – különösen, ha azok külföldi érdekkel ütköznek. A történtek láthatóan nem nagyon zavarják Trump elnököt, illetve a tanácsadóit. Egyik beszédében úgy fogalmazott: „erős dollár mellett nem tudsz semmit eladni”. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a dollár gyengítése bizonyos határ alatt is folytatható.
