Ha az utóbbi egy évtizedben az illetékeseket annyira nem ragadja el adakozó kedvük, akkor napjainkban Szerbia jóval kedvezőbb helyzetben lenne. A becslések szerint tíz év alatt az állam bevétele elérte az 55 milliárd eurót, s ekkora összegből több 10-es korridor, vagy 200000 óvoda, vagy ugyanennyi iskola, vagy 400000 kisebb híd, vagy 500000 átlagosan 60 négyzetméteres lakás épülhetett volna, míg abban az esetben is, ha a lakás négyzetméterenkénti árát 2000 euróval számítjuk. Ekkora összegből korszerűsíteni lehetett volna Szerbia vasúti hálózatát.
Az évente befolyt valamivel több mint 5 milliárd eurót jórészt a költségvetési, a külkereskedelmi és mérleghiány fedezésére fordították. Jóval többet importáltunk, mint amennyit exportáltunk, s ennek kiegyenlítése mintegy 50 millió eurót emésztett fel. Az utóbbi néhány évben az állampénztár hiánya hozzávetőleg 1,5 milliárd euró. Ez azt jelenti, hogy a nyugdíjak, a közszolgálati dolgozók bérének emelésére felhasznált összegből több 10-es korridort átadhattak volna a forgalomnak.
Ha azonban Szerbia autópályák építése mellett dönt, akkor veszélybe kerül a nyugdíjasok és a foglalkoztatottak egy részének megélhetése. A hatalomnak választania kellett, mire fordítja a pénzt, s az utóbbi változatot fogadta el. Más lehetősége nem is igen kínálkozott.
Tíz évvel ezelőtt ugyanis Szerbiában az átlagbér alig haladta meg a 6000 dinárt, körülbelül 200 márkát. Napjainkban ez az összeg 37000 dinár. A nyugdíjak még alacsonyabb szinten álltak. 2001-ben például az átlagos nyugdíj 4500 dinár. Egy évtized alatt az átlagbér évente 11 százalékkal emelkedett. Ezzel egyidejűleg, a válság előtti időszakban, a termelékenység átlagosan mindössze 5,5 százalékkal nőtt. Egyszerű a számítás: kétszer annyit költöttünk el, mint amennyit termeltünk. A polgárok életszínvonala legnagyobb mértékben 2002-ben javult, a bérek egyharmadával, a nyugdíjak 16 százalékkal emelkedtek. Ugyanebben az évben a gazdaság termelékenysége csak 4,3 százalékkal nőtt.
A Szerb Nemzeti Bank adatai szerint az utóbbi 7 évben a polgárok számlájára külföldről csaknem 20 milliárd eurót utaltak át. Hét év alatt a külföldi beruházások értéke elérte a 13,65 milliárd eurót. A külhoni adományokból az ország 1,8 milliárd eurót könyvelhetett el. Tíz év alatt az állam 17,5 milliárd euró kölcsönt vett fel. Ha összeadjuk a számokat, akkor kimutatható az 55 milliárd euró.
A kérdés tehát úgy merül fel, vajon a hatalom felelőtlenül, meggondolatlanul költekezett-e? Ha hidakat, iskolákat, autópályákat épít, a termelésbe fektet be, mellőznie kellett volna a szociális védőháló kialakítását, s a korlátozással megkockáztatja a társadalmi robbanás veszélyét.
Ennek felelősségét sem a kormány, sem a tevékenységére felügyelő Nemzetközi Valutaalap, sem a Világbank Belgrádba küldött képviselői nem vállalták.
