Az elmúlt három évben a Szerbiai Gazdasági Kamara adatai szerint megközelítőleg 40 százalékkal estek vissza a lakásárak. Másfél évre visszamenőleg az egész országban mindössze háromezer lakást adtak el. A Köztársasági Statisztikai Hivatal adatai arról tanúskodnak, hogy ez év júliusában 1634 lakásépítési engedélyt adtak ki, amely 8,7 százalékékkal kevesebb, mint egy évvel azelőtt ugyanabban a periódusban. Az új építésű lakások közül 2010-ben 16 898-at fejeztek be, amely a 6 százalékos visszaesést jelent a 2008-as évhez képest, amikor is a megépített és befejezett lakások száma 17 967 volt. A lakások építésének lelassulása leginkább Belgrádban tapasztalható. Mindeközben az alacsonyabb árak ellenére az érdeklődés egyre kisebb. A vásárlóerő gyengülését mutatják az arányok, melyek szerint a tavalyihoz képest 2012 eleje óta egyötödével csökkent a lakásvásárlásra benyújtott hitelkérelmek száma.
Ha az ezer lakosra jutó lakások számát nézzük, világviszonylatban Szerbia jelentősen javított a pozícióján az elmúlt évtizedben. Míg 2002-ben ezer lakosra 393 lakás jutott, mostanra ez a szám 455-re nőtt. Viszont az adatok csalós képet nyújtanak a valós helyzetről. A nemrégiben készített összeírás szerint az országban 3 243 587 lakás van, amely 280 ezerrel több mint 2002-ben. Noha valamivel kevesebb háztartás van mint tíz évvel ezelőtt, és még több a lakás, a Szerbiai Gazdasági Kamara és a Lakók Szövetségének egybehangzó állítása szerint mintegy 300 ezer családnak állandó lakhely hiányából eredő problémákkal kell szembenéznie nap mint nap. Nemcsak az egyszerű polgárokat sújtják lakhatási gondok, mintegy 20 ezer hivatalnoknak, orvosnak, egyetemi tanárnak stb. nincs lakása.
A szerbiai lakóépületekről szóló, ENSZ számára készített 2006-os tanulmány szerint Szerbiában a lakások kétharmadát a szocialista érában építették, a legtöbbet 1971 és 1980 között. Csupán a lakások tíz százalékát építették 1990 után. Az első világháborút megelőző korszakból származó épületekben található lakóhelyek csak 5,3 százalékát képezik a ma használatban levő lakásoknak, míg az EU országaiban ez az arány 18 százalék.
Az EU-ban elfogadott standardok szerint egy személy számára lakásonként legkevesebb 25 négyzetméter életteret kell biztosítani. Ezeknek a standardoknak Szerbiában a lakások 39 százaléka felel meg, 30 százalékában az élettér 15 és 25 négyzetméterre szűkül, míg a fennmaradó lakásokban kevesebb mint 15 négyzetméter az élettér. Szerbiában a lakásokat kizárólag a privát szektor adja ki, és ez miatt az árak instabilak, nincsenek ellenőrizve a lakhatási körülmények és sokszor a tulajdonjogok is rendezetlenek.
2002 áprilisában Zoran Đinđić tervet hirdetett a lakásproblémák megoldására, mely szerint államilag kellene támogatni a bérbe adható lakások építését, és azok szociális elveken alapuló szétosztását, illetve nem privát cégeknek kellene gondoskodni erről, hanem nonprofit szervezeteknek.
