Hétfőn Ljubljanában, a Szlovéniai Gazdasági Kamarában, mint az Újvidéki Vásár legismertebb rendezvényéről, a május 12-e és 18-a között tartandó 79. Nemzetközi Mezőgazdasági Kiállításról tartottak bemutatót, ami most egy nappal rövidebb lesz a szokásosnál. Bojan Gajić, az Újvidéki Vásár ügyvezető igazgatója és Predrag Filipov, Szerbia szlovéniai nagykövete részletesen szóltak az idei újvidéki mezőgazdasági kiállításról és a hozzá kapcsolódó rendezvényekről, melynek a partnerországa 2012-ben Ausztria lesz, s melynek a középpontjában a szokásos programok mellett a szerbiai biogazdálkodás és vidékfejlesztés eredményeinek ismertetése áll majd.
Bojan Gajić szólt az Újvidéki Vásár többi rendezvényéről is, és ezt követően nyilatkozatot adott a Magyar Szónak.
Milyen alapelvek szerint szervezik a 79. Újvidéki Nemzetközi Mezőgazdasági Kiállítást?
– Igyekszünk úgy berendezni a kiállítást, hogy a régió élelmiszer-ipari és a mezőgépgyártó cégei mind jelen lehessenek, amelyek ha együttes erővel lépnének föl, termelési kapacitásaikat egyesítve a mennyiségileg nagyobb kínálattal versenyképesebbé válhatnának azokon a piacokon, amelyeken valamikor jelen voltak. Itt elsősorban az arab országok piacára gondolok, amelyeken már hosszabb ideje nem jelentünk meg. Márpedig azért nem jelenhettünk meg, mert felaprózottá vált a termelésünk. Olyan piacokra próbáltunk betörni, ahova nehéz bejutni, miközben az utóbbi húsz évben teljesen megváltozott a világ gazdasági arculata. A likvid eszközök, azaz a pénzforrások és az energiahordozók Keleten vannak, emiatt kell az ottani piacok felé fordulnunk, ahol kevésbé szigorúak a feltételek az élelmiszer-ipari termékek behozatalánál, s ahol alacsonyabb az életszínvonal, de nagyobb mennyiségre van igény. Az energiahordozókkal fizethetnek is értük, éppen ezért nem is értem, mire várunk még?
Milyen területeken működhetnének együtt a vajdasági és a szlovéniai cégek?
– Ezek a lehetőségek elsősorban az élelmiszeripar, az üdítőitalok gyártása, az édességipar, a húsfeldolgozás, a tejtermékek és gyümölcskészítmények előállítása területén nyílnak meg, s ezek olyan ágazatok, melyeknél egyáltalán nincsenek felső határok. Mindössze az vetődhet föl kérdésként, hogy mi az, ami előállítható, s hogy az megfelelő minőségű legyen, és máris kijuthatunk vele a keleti piacra minden különösebb probléma nélkül. A nyugati piacok telítve vannak, és ha innen próbálunk betörni Nyugatra, akkor a másodrangú termelő hátrányával kell indulnunk a versenyben. Emiatt az árakat le kell tornázni, s erre semmi okunk. Maguk a nyugatiak is a keleti piacok felé kacsingatnak. Arra kell fordulni, amerre a szél fúj. Kína és India piacai úgyszintén fantasztikus lehetőséget jelentenek, de itt olyan hatalmas mennyiségre van igény, amilyen a mi számunkra felfoghatatlan. Úgy vélem a nekünk is megfelelő, korrekt piacok az azerbajdzsáni, a törökországi, az iraki, a kuvaiti, a Szaúd Arábia-i, az észak-afrikai piacok, az algériai, a líbiai, az egyiptomi. Tavaly alakult meg a gazdasági unió Oroszország, Fehéroroszország és Kazahsztán között, ez egy 180 millió lakost számláló piac. Ha nekünk ennyi sem elég, akkor nem tudom, hogy mennyi lehet elég!
Az együttműködés előmozdításában miben járulhat hozzá az Újvidéki Vásár?
– Sokat tehet ebben az ügyben a vásár. A kiállítás miniszteri konferenciával kezdődik. Jelen lesz az összes mérvadó tényező a régióból, és nem utolsósorban rengeteg látogató érkezik a kiállításra a régió országaiból is, úgyhogy hét nap pezsgő légköre vesz majd bennünket körül, amelyben dolgoznunk, cselekednünk kell.
Mint sajátosan rá jellemzőt, Vajdaság kapcsán mit emelnének ki ezen a szlovéniai bemutatkozáson?
– Vissza kellene térnünk azokhoz a hagyományos értékeinkhez, mint amilyen például a tanyavilág, a Duna, a csárdáink, ezek ugyanis csak Magyarországra és Vajdaságra jellemzőek. Erre kell a hangsúlyt fektetnünk. Szlovén barátainknak valami olyasmit kell felkínálnunk, amivel ők nem rendelkeznek Szlovéniában. Tudatában vagyunk annak, hogy kis piac a miénk, ez jól látszik a Fructal üdítőgyár példáján is. A Fructal, amely a legismertebb jugoszláviai üdítőgyártó volt, nem maradhatott fenn ezen a kis piacon. Jött egy másik vállalat, egy alig ismert vállalat, amely azonban jobban alkalmazkodott az idők szavához, és átvette a szlovén céget. Emiatt kell összefognunk a piacokra való kijutást megcélozva, mert manapság azok az országok vannak feljövőben, amelyeknek nagy a lakosságszámuk.
