Elkeseredett, dühös emberek vettek részt kedden este azon a megbeszélésen, amelyet a Magyarkanizsa község fejlesztéséért létrehozott egyesület hívott össze, mert két és fél éve tart a vállalkozók kálváriája szemét-ügyben, holott eleve rámutattak, hogy az el nem végzett szolgáltatás megfizettetése csődbe juttatja őket.
Napilapunkban részletesen beszámoltunk arról, hogyan igyekeztek a vállalkozók meggyőzni az önkormányzat vezetőit, hogy számukra hátrányos a polgármester által aláírt szerződés, hogyan mentette fel az önkormányzat a tetemes adósságok alól az intézményeket, miként egyezkedtek az úgynevezett aktív négyzetméterekkel. A szolgáltatási díjat ugyanis a jogi személy területe után számolták el. Időközben mindenféle egyezkedések voltak, így történhetett meg, amit egyik kisvállalkozó mondott: fél év alatt többet fizet a nem elhordott hulladék után, mint a község legnagyobb gyára egy év alatt. A semmiért.
Az összejövetelen Tandari László egy cég szerződésmintáját mutatta társainak: ez a cég felvásárolja és megfizeti az újrahasznosítható hulladékot, miközben a magyarkanizsai községben pénzt kérnek azért, amit el se visznek. Szerinte diszkrimináció folyik: a nagy cégekkel kis összegekben megállapodtak, a kicsiknek meg a nyakukba varrják a tetemes különbözetet.
Francsik József, az Egyesület Magyarkanizsa Község Fejlesztéséért szerveződés elnöke részletesen beszámolt arról, hogy meddig jutottak a jogi útvesztőkben. A szolgáltató ugyanis már peres úton hajtja be a pénzt.
– Föllebbeztünk, beadvánnyal fordultunk a bírósághoz. Nem sok eredménnyel, mert azt veszik alapul, hogy ha kiküldték a számlát, el is végezték a szolgáltatást – ami nem igaz. Alkotmánybíróság előtt van az ügy, és többek szerint addig itt föl kellene függeszteni az eljárásokat, amíg ott nem születik döntés. Kértük a bíró, majd a bíróság kivételezését, de elutasították. Írtunk az államelnöki irodának, a tartományi és a köztársasági ombudsmannak, ám még nem érkezett válasz. Nem hiszem, hogy szélmalomharc a miénk, de idegtépő, időigényes. Az alkotmánybíróságon azt mondták, 12 ezer beadvány van a mienk előtt. Neves jogászok szerint türelemre van szükség, mert nálunk még nem úgy működik a jogállam, ahogy kellene – mondta Francsik József.
Abban reménykednek, győz az igazság. Be tudják bizonyítani, hogy mindannyian fizetik a díjat a háztartási hulladék elhordásáért, az ipari hulladékot meg senki se viszi el tőlük. Hajlandóak lennének akár a kezdetben megszabott 10 dináros négyzetméterenkénti árban is kiegyezni a mostani több mint 40 dináros helyett, ugyanakkor határozottan állítják, hogy a négyzetméter nem termel szemetet.
Raffai Mária, az Önálló Vállalkozók Egyesületének elnöke szerint a probléma nagyon megosztotta a tagságot, és megtépázta az egyesület tekintélyét. Nonprofit szervezetüket senki nem segíti jogilag, anyagilag, sem erkölcsileg.
– Nem tudom megérteni a községi vezetést: ha a stratégiában a vállalkozások fejlesztésében látja a jövőt, hogyan lehet ilyen ügyből ekkora probléma. Sokkal nagyobb gond, hogy nem tudják fönntartani a vállalkozásokat az emberek, képtelenek előrelépni, nincs vásárlóerő. Azzal kellene törődnie a községnek, hogyan lábaljanak ki a vállalkozók a bajból, ehhez emberi hozzáállás kellene. Évek óta veszekszünk a szemétügyön, nem tudunk más problémákkal foglalkozni. Sokan kiegyeztek az úgynevezett aktív négyzetméterben, de sehol a világon nincs ilyen. Bele fognak roppanni a vállalkozók, akik az igazukért küzdenek, rámegy a vállalkozásuk. Mi most a fönnmaradásért harcolunk – jelentette ki Raffai Mária.
Az érintettek az összefogásban keresik a megoldást, ugyanis megoldás nélkül többen kénytelenek lesznek felszámolni a vállalkozásukat.
