Valamiben, a munkanélküliek számában azonban még mindig a görögök előtt járunk. Ezzel persze nem lehet dicsekedni. Az APF hírügynökség szerint a munkanélküliségi ráta Görögországban 2010 októberében még csak 13,5 százalék volt, tavaly szeptemberében már 17,5 százalékosra nőtt, s ma már 18,4 százaléknál tart. Összehasonlításképpen a Köztársasági Statisztikai Hivatal adatai szerint a szerbiai munkanélküliségi ráta a tavaly áprilisi 22,2 százalékról novemberre 23,7 százalékra emelkedett. Ez még a állásnélküliek számának a növekedése miatt leginkább sújtott európai uniós ország, Spanyolország mutatószámánál is magasabb, amely a tavalyi év utolsó negyedévében 22,1 százalékra ugrott. A többi országról nem is beszélve: Írországban „még csak” 14,7, Szlovákiában 13,4 százalékon áll jelenleg a munkanélküliségi mutató, az Európai Unió átlaga pedig 9,7 százalék.
Másként is szemléltethetjük ezt a számot, ami alapján még aggasztóbb kép tárulhat elénk. Szerbiában megközelítőleg egy és háromnegyed millió ember rendelkezik munkahellyel, ez ötvenezerrel kevesebb foglalkoztatottat jelent, mint 2011 elején. Az országban ugyanakkor a hivatalos adatok szerint mintegy háromnegyed millió ember keres munkát. Rendkívül alacsony a foglalkoztatottak aránya is, a foglalkoztatási ráta a Köztársasági Statisztikai Hivatal adata szerint – ami munkahellyel rendelkező, 15 évnél idősebb személyek százalékaránya – 2011-ben a férfiaknál 43,1, míg a nőknél 28,2 százalék volt.
Közismert tény, hogy a foglalkoztatottak nagy része a szürkegazdaságban, feketén dolgozik, a „helyzet azonban ezen a területen is fokozódik”, a válság szele a kenyerüket itt megkeresőket sem kerüli el. Az úgynevezett nem hivatalos foglalkoztatási ráta, ami a feketén dolgozók számát méri, tavaly áprilistól novemberig 2,1 százalékkal csökkent.
Dejan Jovanović, a Nemzeti Munkaközvetítő Szolgálat igazgatója szerint az aggasztó adat arra figyelmezteti az illetékeseket, hogy minden erejükkel a szerbiai üzleti környezet megjavításán és a külföldi tőke idevonzásán dolgozzanak. Emellett szerinte az adók és a járulékok csökkentésén is érdemes volna elgondolkodniuk, hogy ezzel is munkahelyteremtésre ösztönözzék a nagy adóterhekkel sújtott munkaadói réteget. De legalábbis arra, tehetnénk ehhez hozzá, hogy a válságra hivatkozva ne bocsássák el a dolgozóikat.
A külföldi tőke idevonzása a jelenlegi rendkívül kedvezőtlen gazdasági helyzetben nem lesz könnyű, ehhez valami extrát kellene fölkínálnia Szerbiának, csakhogy ilyesminek se híre, se hamva. Ami a befektetési környezetet illeti, a mérvadó ügynökségek fölméréseiben az ország kivétel nélkül az utolsók között szerepel, s ez azért nem lehet véletlen. Az előírások guillotine-ja néven mennyit hallhattunk az utóbbi időszakban a kormány eltökélt törekvéséről, hogy visszanyesse a beruházók előtt tornyosuló adminisztratív akadályok „terebélyes fáját”, ma viszont teljesen elhallgattak a témával, és történni sem történik semmi említésre méltó! Ez rengeteget elárul a szerbiai munkásréteg fekete-fehér valóságáról.
